A Nagy család élete

Az építkezéseknek megvan az a furcsa bája, hogy a munkások nem ott rontanak el valamit, ahol az ember várja, hanem ott, ahol teljesen valószinűtlen.
Tegnap este vettük észre, hogy az oldalkerítés alapjába 20x20-as kengyelt hajtottak a segédmukik. De mér, de mér, de mér??? Miért nem lehetett 20x50-est? Mennyiből lett volna nehezebb? Hisz anyag van bőven, azt én biztosítom! Hajlításnál meg mindegy, hogy hol hajlítanak! Ráadásul felül három, azaz három szál vasat vittek végig, hogy erősebb legyen az a kengyel! Jahahahajj már!


























Az első sokk után le is tisztáztuk, hogy a felső középső betonacél nem kell oda, és az egyszerűség kedvéért egy fordított U alakú félkengyelt kötnek a már meglevő tetejére.
Észrevettük, hogy néhol a kengyelezés túl széles lett, beszorult az alapba. A tolókapu alatt nem sikerült 60 cm széles alapot készíteni, inkább 55 cm lett az.
Ezért úgy döntöttünk, hogy reggel nem megyünk munkába, hanem megvárjuk, amíg kijavítják a hibákat, és megjön a beton.
Reggel azért a munkásoknak sikerült meggyőzniük, hogy mégsem kell az az U alakú kiegészítés. Az oldalkerítés nagyon alacsony, írd és mondd 30-35 cm magas, plusz a kiálló zártszelvények és azon a drótháló. Nincs nagy erőhatás, pocsékolás lenne a még több betonacél. Ám legyen! Ha így sikerült az a kengyel, akkor most már maradjon!
A homlokzati kerítés alapját viszont szépen szélesítették ott, ahol kell.
Mostanra már lenyugodtam, de úgy döntöttünk, hogy itthon maradunk egész nap és felügyeljük a munkát. Utólag már tudjuk, hogy jó döntés volt.
Megjött a mixerbeton, és megkezdődött a betonozás. Jól meghigították, hogy szépen végigfollyon az árokban és ne legyen üreges a beton. Először nem tetszett a dolog, a higítással eddig nem volt szerencsénk, de itt most jól jött. De erről majd később.
Szerencse, hogy otthon maradtunk, mert szükség volt a gyors, higgadt helyzetfelismerésemre és szikla bicepszemre! Észrevettem, hogy kevesen vagyunk, így én emelgettem meg a kengyelezést, hogy ne maradjon az árok alján!
A beton tetejének elhúzása elég sokáig eltartott, de végül jól sikerült.




















Az utca nagyon lejt felénk és mi nem szeretnénk, hogy ezentúl is befollyon onnan hozzánk az esővíz, ezért a bejárati magasságot megemeljük az utca hivatalos 0 szintjére. Ez a tények szintjén azt jelenti, hogy kb. egy zsalukő magasságban lesz a bejárat hozzánk.
Az első sor zsalukő végigfut a kerítés alatt (gyakorlatilag az alap része), és fölötte lesz majd a bejárat.




















A zsaluköveket nagyon szépen rakták le mind az utcafronton, mind oldalt. Egyszer bicsaklott meg a gépezet, mert a segédzsinórt véletlen félrenyomták, és a zsalukövek éle kifelé tart az utcára. Észrevettem a hibát, amelyet útmutatásom alapján javítottak is!













































A lakatos mester kérte, hogy a kapuk tartó acéljait 40 cm-re nyomjuk be az alapba, hogy erősen tartson. Persze, a zártszelvényeket a pillérekbe is be kell kötni, de ma még az alapozás van soron.
Írtam, hogy nagyon felhigították a betont. No, ez most jól jött, mert délután öt órakkor, amikor sor került a szelvények behelyezésére, a beton még éppen-éppen kalapálható volt.
Jó volt, hogy otthon voltunk, mert volt rá esély, hogy fejjel lefelé, meg kapcsokkal kifelé, vagy másik kapuhoz építsék be a zártszelvényeket.
Az is fontos, hogy a függőleges, az függőleges legyen! :)




















Nagyon jó volt, hogy otthon voltunk, mert - talán ezért - a munkások nagyon szépen dolgoztak! Majd elsírtam magam, annyira jó volt, hogy akár percekig is elpiszmogtak egy-egy zsalukő elhelyezésével, hogy az pontosan bekerüljön a helyére! Rég tapasztaltam már ilyet!
Napközben még kiszaladtunk kerítésdeszkát és kismacskákat nézni, de lassan eljött az este.
Holnap is munka lesz és még születésnap ünneplés is.
Holnap is el fogunk fáradni.