A Nagy család élete

Péntek. Hurrá, mert ez azt jelenti, hogy holnap hétvége. Hogy miért örülök ennek ennyire, hiszen most nem is dolgozom? Be kell valljam, uncsi van itthon a javából. így, hogy nem tehetek-vehetek semmit a lakásban, haszontalannak is érzem magam. Ezért elkezdtem átformálni a blogunk kinézetét. Még nincsen teljesen készen, de rajta vagyok az ügyön. Sokkal jobban tetszik, mint az eddigi sablon. Mondjuk kellene hozzá némi CSS ismeret, így aki rendelkezik ilyennel és szívesen segítene, csak szóljon, hogy ne kelljen állandóan a blog.hu-sokat nyaggatnom...
Amúgy nagyon(!) elegem van a gipszből! Utálom, hogy baromi meleg, hogy viszket alatta a lábam, hogy nem tudok rendesen menni benne, hogy szorít és ma először éreztem úgy, hogy fáj, mert nem mozgathatom! Na és azt hiszem a lábujjaim totál begombásodtak, tehát az is iszonyatosan viszket. Próbálom kenegetni, de gondolom csak akkor fog helyrejönni, ha megszabadulhatok végre ettől a csizmától. Borzalmas!!!!

Ennyit a nyavalygásból. Még jó, hogy itt vannak körülöttem a kis manók, különben lehet, hogy begolyóznék.
Reggel mindjárt egy enyhe cicamínón ugrálással indítottak a cicák:

Na persze csak a kisebbek. A nagyobbak hamar kifáradtak és csak szemlélői maradtak az eseményeknek:

Ugyanígy a kutyák. Masni feszült figyelemmel követte Lolát és Ábelt, amint emeletről emeletre ugrándoznak:

Süti? Hát Őt aztán ez nem érdekelte. Volt neki sokkal, de sokkal fontosabb hemperegni valója... :

Hazudtam. Hempergés után Ő is felköltözött a kanapéra és onnan vizslatott:

 
Vilmoska az íróasztalomnál pihengélt. Volt is rá szüksége, mert  nagy játék várta délután...

Mégpedig Masnival! El sem hiszem, de Masni végre rájött, hogy nem erőszakkal kell Vilmost rávennie a játékra. Mondjuk most meg néha, mintha Vilike lenne durva, de úgy látszik Masni alárendelte magát, így nem lesz gond.
Édesek, nem?

Még Lola is beszált a játékba:

Aztán Masnika fáradt ki hamarabb. Vilike meg hoppon maradt.. Hát ilyet! :)

Loli az üvegasztal alsó felében várta, hátha Masni vele is játszik egy sort. Masnika meg is próbálta, de nem gondolta át rendesen a dolgot. A kanapéról szeretett volna átugrani az asztalra. Édesem bármilyen pici is, mégsem tud úgy mozogni, mint egy macska. Beütötte a buksiját... Még nyüszített is egy kicsit... így hát Lolika is hoppon maradt:

 
Én azért megvígasztaltam Őket egy kis jutalom falattal. Tolongás és rágcsa a tál körül:

Süti és Masni délutánjában még szerepelt egy kis teraszon hancúrozás, majd bent a házban rohangálás. Azt hittük, megint kapunk egy kis vihart, de egyenlőre csak a szele ért el minket...

Ma jött el a napja, mikor felvágtuk a dinnyénket. Gondoltuk, hogy nem lesz még érett, de reménykedtünk, hátha... A közepét talán meg lehet kóstolni...

Kóstolni ugyan lehetett, de tényleg nem volt még érett. így hát maradt a Szüleim táltal ermelt és ajándékba hozott őszibarack a vacsoránk. Voltak a baracknak számunkra már nem annyira ehető részei. Kicsit megnyomódott meg ilyesmi, szóval nem vészes... Persze, hogy ezekre a részekre is voltak jelentkezők! :)

 
Dehogy felejtettem el Foltit! Az Én muskátli nagyságú szuper jó anyacicámat!

És az Ő gyönyörűséges kölykeit:

Akik szopi után néha annyira beájulnak.... :D

Prémium képeink:
Zeuszka az ablakban. Mostanában mindig a nyomomban jár. Ahova ülök, igyekszik Ő is odafeküdni... Ha a fotelban vagyok, a fejemnél a cicamínón pihengél. Ha a gépnél ülök, Ő az ablakhoz fekszik...

Másik kép a rózsalonc, ami újból virágzik. Nem tudok kibújni a bőrömből. Annyira szeretnék kertészkedni és szép kerti képeket mutogatni, de szegény virágoskertem most nagyon el van hanyagolva... :( A rózsalonc kicsit vígasztal:

És még mindig nincs vége! Közkívánatra jöjjön a mini Masni, mikor először láttuk. (Már csak azért is, mert pont ma 5 hónapos. Apa-gazditól ezért 2 jutifalatot is kapott este! )