Na meg Folti... Annyi minden történt ma, hogy megint cikáznak a fejemben a gondolatok. Tegnap éjjel nagyon sokat vaciláltam Foltosról. Önzőség lenne csak azért itt tartani, mert nekem hiányozni fog. Itt ugye két lehetőség marad: Vagy bezárom a házba, ami neki már tényleg lehet, hogy nehezen menne... Eddigi életében kóbór, kinti cica volt. (Legalábbis Mi így gondoljuk, ki tudja, hol élt azelőtt?) Vagy kint marad és marad a rettegés és az örökös veszélyforrások. Sanyikával nagyon jó helyre költöznek, ez tuti!!!
Pici cicák reggel megkapták a második adag féreghajtó pasztájukat, aztán mindenki elkezdett hányizni. Biztos, hogy az volt az ok, mert eddig és azóta sem tették. Jucuska pont akkor produkált, mikor az új gazdái megérkeztek. Kicsit megijedtem, de előtte és utána is játszadoztak, ugrándoztak ezért reméltem, hogy csak múló rosszullét lehetett.
Délután Masniért aggódhattunk. Tegnap ugyanis Márti dokinéni észrevette, hogy mintha néha húzná a bal hátsó lábát. Ma pedig a jobb szemét mintha nem nyitná ki rendesen. Mikor Peti hazajött a munkából el is vittük. Szerencsére semmi komoly, bár lehetett volna... Most gyógyszereket kell kapnia és kímélő, pihentető életmód javallott. Ez útóbbira kiváncsi leszek!
A reggelünk amúgy teljesen megszokottan indult. Süti rágcsált, Masni rohangált,
Cicáink tetszelték a cicamínó teherbírását, na meg engem akadályoztak a gépelésben...
Kint a sufniban, illetve a fűben is javában zajlott az élet!
Jucika:
Ismerkedés a partvissal:
Aztán eljött az idő:
Egy nagyon szimpatikus házaspár jött Jucusért. Hoztak neki utazó kosarat és benne egy törölközőt, hogy minél kényelmesebben utazzon a pici. A hölgy felvette Jucit, Ő meg csak nézte, nézte új gazdáját és megnyugodott. Nagyon szelíd cicuska azt hiszem... Ilyenre is vágytak. Még egy doboz bon-bont is kaptam, amit még most sem értek. Nagyon kedves gesztus, de hirtelen nem tudtam mire vélni... Innen is köszönöm! Én úgy gondolom, Én tartozok köszönettel, hogy Jucuskának jó gazdái lesznek! Megbeszéltük a "visszavásárlási" garanciát, és hogy bármilyen kérdésben nagyon szívesen segítek. Megígérték, hogy majd jelentkezni fognak és hallunk még Jucusról!
Nagyon peckesen lépkedett:
Aztán búcsú anyától:
És elutazott a manó. Foltival egészen a kerítésig kísértük Őket és be kell valljam, mikor a kocsi kifordult a sarkon, kicsordult egy könnycseppem... Foltin hál' Istennek nem láttam, hogy nagyon odalenne. Megint kapott kaját és sietett a fiaihoz. Nem kereste Jucit, mint ahogy megint vártam. Szerintem tudja Ő, hogy ez az élet rendje... Legalábbis jobb ezt gondolni...
Most már csak négyen falatoztak:
Majd Folti lepihent:
Ezután Süti létszám ellenőrzést tartott:
Jött nekem jelenteni, hogy csak a fiúkat találta, Én meg jobbnak láttam inkább betessékelni a kutyókat. Had maradjon Folti a picikkel most egyedül...
Bent aztán lepihentünk. Süti a fotelban:
Masni a lábamnál a krokodilos papucsomon:
Pihi után felélénkült a banda. A fürdőben folytatták a bulit. Én nem tudom, micsoda vonzalom fűzi a cicákat a toalett iránt, de oda mindig be kell lesniük...
Vilike a kádba menekült Masni elől. Ez is egy olyan hely, ahova Masni nem tud utána menni... De itt még nem is látják ám egymást! :)
Talán ennek az örökös macska hajkurászásnak is köszönhető Masni sérülése.
Este ugyanis nagy aggódások közepette indultunk a rendelőbe. Sütinek elmagyaráztam, hogy Ő most itthon marad és pihizzen egyet, Mi meg sietünk vissza. Nagyon édesen figyelt és próbálta megérteni, mit is akarok neki mondani.
Édes bogaram, nagyon megijedhetett, vagy félt, nem tudom, de besötétedett már, mire hazajöttünk és mikor kinyitottuk az ajtót, Ő kirobogott és sírt! Mekegett és nagyon, de nagyon örült nekünk. Próbálta elmondani, hogy micsoda borzalmak futottak át az agyán, mert azon gondolkodott, hogy Őt bizony most nagyon magára hagyták. Nagyon megdícsértük és biztosítottuk róla, hogy ilyet igyekszünk többet nem tenni! Folyton a nyomunkban járt, majd pár mélyről jövő sóhaj kiséretében a kanapén aludt el Peti lábaira támasztva a buksiját.
Masnival két dolog miatt is mentünk. A fő ok, a lába, illetve mint megtudtuk az egész csípője. Éppen ott volt egy ortopéd orvos, aki megvizsgálta a pici kuttyot, majd meg is röntgenezte. Azt mondta, érzi, hogy az izmai tényleg mintha el lennének sorvadva, de nem vészes. Masni a csípőjét fájlalta, ami egy igen komoly, örökletes, kistestű kutyákra jellemző betegségre utalt, de műtéttel orvosolható. Nagyon megijedtünk. Még ha orvosolható is, attól még igenis komolyan hangzik! Jöhetett a röntgen, amihez altatni kellett, de utána azonnal ébresztették is, így már éberen tudtunk hazajönni az autóban.
A lényeg, hogy egészséges a kutya. Csak valami izomhúzódás, esetleg gyulladás lehet a háttérben. Kapott egy gyógyszert, amit 10 napig kell szednie - Napi 2xfél tabletta -, és 2 hétig feltétlenül kímélni kell. Vigyázni kell a hirtelen irányváltásokkal, a birkózást is kerülni kéne és sok pihenés a javallott. Na ezt hogy oldjuk meg, nem tudom, de jövő héttől, itthon maradáskor nem lesznek összezárva Sütivel. Hogy Masnit hova rakjuk még nem tudom, de a macskákkal sem lehet, mert Őket is kergeti és pont ezt kéne kerülni.
Hogy Süti hogyan fogja bírni az egyedüllétet az megint egy másik kérdés...
Ja igen, volt egy mellékdolog is, amit meg akartunk mutatni Masnin. Reggel óta nem nyitja ki annyira a jobb szemét, mint a balt. Leginkább akkor látszik, mikor felfele néz, amúgy alig észrevehető. Azt hittem, hogy a Zeusszal való összekapásukkor keletkezett valami sérülés, de a dokik szerint az látszódna a szemén, az pedig megfestés után is teljesen épp. Ők inkább valami idegi eredetű dologra gyanakodtak, ami magától elmúlik. Addig is naponta 1 szem B-vitamin segíthet a dolgon.
Itthon mind a két bogyót belekevertem a kajijába és szó nélkül megette. Nem akartam trükközni azzal, hogy lenyomom a torkán, elég megpróbáltatás volt neki a mai este...
Az orvosra várva:
Prémium kép: Süti. Pár nappal ezelőtt Masnika szedett szét valamit a teraszon. Pedig mindennki tudja, hogy Sütike a nagy szétszedő bajnok. így Ő is beállt ma a fotógép elé:
"Én is szétszedtem!"
A legvégére pedig magamról: Fáj. Ma egész nap pihenést terveztem, ami többé-kevésbé be is jött. Az esti várakozás és autózás, na meg Masniért aggódás nem hiányzott, de az esti maratoni TV nézésnek köszönhetően kezd lelohadni a duzzanat a bokámon.
Utolsó kommentek