Mától Zeuszkának Mi adjuk be az antibiotikumot, plusz a C-vitamint, mégpedig bogyó formájában. A művelet a következőképpen zajlott: Zeuszka fel az asztalra. Apa-gazdi megpróbálta lefogni, majd Én a grabancánál tartottam. A másik kezemmel pedig igyekeztem kinyitni a hatalmas, éles fogakkal teli száját és lenyomni neki a bogyókat. Ez többé-kevésbé sikerült is. A C-vitamint sikerült jó helyre tolni, mert simán lenyelte. Az antibiotikumnál viszont gondok adódtak. Elkezdett prüszkölni, öklendezni és nagyon nyálzani... El is engedtük, mert a bogyó eltűnt. Akkor aztán elkezdett öklendezni és a bogyó egyszer csak kiesett a habzó, nyálzó szájából. Illetve csak a bogyó fele, még jobban mondva a negyede. Ugyanis napi felet kell Zeusznak beadni és ennek a félnek a fele jött vissza. Na most már mindenki érti! :) El sem tudom mondani, mennyire sajnáltam. Durcásan felült a cicamínóra és hallani sem akart több tortúráról. Eltettem hát a gyógyszert és gondoltam, majd este újra próbálkozunk. Aztán nappal óriási ötletem támadt, amit igazából kolléganőim sugalltak. Bevásároltam mindenféle májkrémből, pástétomból, meg pépes macskakajából. Valamelyik csak beválik! :) Itthon aztán elrejtettem egy ujjnyi májkrémben a bogyót és Zeusz simán benyalizta! Hurrá!!!! :)
A kajálással azonban még mindig gondjai voltak. Hiába raktam elé a gyógytápot, evett 2 szemet és elment a táltól. Pedig csak ez van, nem engedtem a másik tálhoz. Aztán mikor kezdett elcsendesedni a ház, jelzett nekem, hogy éhes. Elé raktam megint a tápját és csodák-csodája megette a tál negyedét. Majd eltelt még 2 óra és megint megéhezett. Odament a "tálaló" asztalhoz és nyávizott. Éhes volt. Most is elé raktam egy adagot, és most nagyon nekiállt!!! Egészen sokat megevett belőle. Tényleg nagy úr az éhség... Utána pedig elégedettem vonult a billentyűzet és Én közém aluszkálni. Mind ketten megnyugodtunk! :) Ja, a pisi dolog is rendeződni látszik, de a kúrát fontos végigcsinálni! Még 7 napig bogyótrükk... :D

Amúgy a napunk teljesen egyhangú és átlagos volt. Munka után hazajöttünk és nekiálltunk a szokásos teendőknek. Peti takarított, Én etettem és almokat tisztítottam. Majd megint etettem, etettem és még a kutyókkal is megpróbáltam szobatisztaságot tanulni. Masnikám mondjuk 90%-ban szobatiszta. Süti? Ó, hát Ő még nagyon nem. Százalékot nem merek írni, mert nagyon kevés lenne... A kisebbik dolgot már kezdi pedzegetni, de a nagyobbik csak nem sikerül soha a kertbe. :( De lesz ez még így se! Legalábbis remélem!

Kép sem készült ma sok. :( Rövid körsétát tettem, hogy hol is lehetnek, ki - mit csinál és kattintgattam.
Kutyók épp a rózsaszín, össze meg vissza pisilt szőnyegen tárgyalták éppen, hogy ma milyen rosszasággal lepjenek meg minket:

Majd arra jutottak, hogy ma mégiscsak angyalok lesznek. Látták, hogy fáradtak vagyunk... Ezért inkább csak rágicsáltak, olyannyira, hogy az egyik szombaton vásárolt rágcsa el is tűnt Süti gyomrában. Azért Én azt hittem, ennél tovább tart majd... Most vagy a rágcsa nem volt ugyanolyan, mint a múltkori, vagy Süti étvágya csillapíthatatlan ennyire... (A múltkori rágcsák kb. 3 hónapig jelen voltak a házban!)

Cicóink ekkorra már kezdték elfoglalni a pihengélős helyüket.
Vilike a fürdő előtt:

 

Zeusz a konyhaszekrény tetején:

Loló a cicamínón: (Ábel éppen úton volt a célja felé)

Ábel végcélja: :)

Prémium képek pedig Mi vagyunk, illetve állatkáink és Mi.
Ugyan Peti lemaradt a képről, de.... Nem fért bele a keretbe, na. :(

Zeusz és Én:

Különben is. Apa-gazdiról nagyon sok képet szoktam berakni a blogba. Rólam keveset, de csak azért, mert alig készül...