Mozgalmas és aggódós volt ez a mai. Kezdem az éjjellel. Végül is úgy alakult, hogy a manók maguktól mentek a helyükre aludni. Bár egészen lefekvésig Süti mindent kihányt. Még a sima vizet is, amit szinte liter számra lefetyelt. Egy az egyben visszajött, Én aggódtam, Ő nyüszített... Nagyon sajnáltam. Egy ideig megmaradtak a helyükön, de hamar hiányozni kezdtünk nekik. Anya-gazdi pedig kinyitotta az ajtót, és nem volt kérdés számukra, hogy hol fogják az éjszaka fennmaradó részét tölteni. :)
Masnika szépen aludt. Nagyon és sokat. Igaz, hogy Apa-gazdit majd letolta az ágyról. Na nem a méretével és súlyával. Természetesen nekünk az volt a lényeg, hogy nekik jó legyen. Masnika behelyezkedett Peti fejéhez. Peti picit arrébb ment, Masnika követte, elterpeszkedett és Petinek hipp-hopp már nem is volt saját párnája! :) De a lényeg, hogy a pici kutty sokat pihent!
Sütinek és nekem nem volt ennyire "nyugalmas" éjszakánk. Sütinek sehogy sem volt jó. Helyezkedett, forgolódott, nyüszített, fájt... Egyik pillanatban nagyon bújt, aztán megint nyüszített és arrébb ment. Egyszer kiment az előszobába a dolgát végezni. Aztán meg asszem bent sikerült... Reggelre ledolgozta magáról a fél kötést is... És egyáltalán nem volt kipihent. Édes kis nyűgös kutyókám!
Reggel 6-kor azonban a macsik bizony keltek. Mármint kaja szempontjából elkezdtek jelezni nekem. Érdekes, hogy a kutyók ki sem mozdultak a hálóból. Simán megetettem a macsikat, almot takarítottam, majd visszabújhattam az ágyba. Előtte még adtam a kutyiknak fájdalomcsillapító tablettát. ízesített, így simán megették, majd aludtunk tovább. Még 2 órát pihiztünk, 8-kor keltünk. Hála az égnek, legalább ez a bogyó felszívódott, valszeg mert tovább aludtunk. Nem így a reggeli és az antibiotikum, ami sajnos egy hatalmas nagy adagban jött vissza. Mint mondtam, 8-kor keltünk, kimentünk a kertbe. Rendben elvégezték a dolgukat, majd Süti nekiállt füvet enni, majd ivott rá vagy 1 liter vizet. Eltelt vagy fél óra és benne maradt! Szuper, gondoltam, jöhet a reggeli. Csak fél adagot kaptak, nehogy megterhelődjön a gyomruk. Masnival nem is volt gond, Süti csak ímmel-ámmal evett. Végül is elfogyott az egész. Aztán bejöttünk és azonnal pihengélni mentek. Apa-gazdi ölében pihentek. Megint eltelt min. fél óra, gondoltam még mindig semmi, Süti megkaphatja az antibiotikumot. Nem hiszem, hogy ez volt az utolsó löket, bát ki tudja. Nem kellett 5 perc és az egész reggeli, a fű és az antibiotikum visszajött. Hívtam is a dokinénit, hogy mit tegyünk, mert aggódom a kutyó miatt. Ok, hogy a műtét és az altatás hatására hányhat, na de ennyit? Hogy minden, de minden visszajön belőle? Azt mondta, menjünk be a rendelőbe, ahol szurival pótolják az antibiotikumot, mert az nagyon fontos és még hányáscsillapítót is kaphat Süti. így is lett! Elmentünk, majd hazajöttünk és azonnal beköltöztünk a hálóba.
Rám is rám fért a pihenés, ugyanis szétrobban a torkom. Nagyon fáj, úgy érzem, mintha 2x akkora lenne, mint maga a fejem. Ég és kapar, a hangom is elment. Peti csinált nekem 1 liter mézes teát, ami nagyon is jól esett, be is nyomtam mindet! Bár azóta úgy érzem, még jobban fáj, de nem hiszem, hogy ettől.
Süti pedig rohamosan elkezdett gyógyulni. Még mindig úgy mozog, mintha lassított felvételt látnánk, és érdekes, de sokkal rendesebb, szófogadóbb, de nyugisabb is. Nagyokat alszik és a lényeg, hogy reggel óta nem hányt. Sokat iszik és a fél adag vacsora is benne maradt. Most este megint elmentek a helyükre, de addig-addig mocorogtak, míg persze, hogy a hálóban kötöttek ki. Most hárman is várnak rám az ágyban! :D
Amit nem írtam közben, hogy Süti kapott egy rucit is, hogy ne tudja piszkálni a sebét. Tölcséreket is kaptunk tegnap, de remélem, hogy használat nélkül fogjuk majd visszavinni! A rucit igazából béreljük és majd varratszedéskor visszaadjuk. Masninak egyenlőre nem kellett se ruci, se tölcsér. Nem piszkálja magát, így nincsen szükség óvintézkedésre... :)
Attól még, hogy minden perces felügyeletet biztosítunk kutyáinknak, persze, hogy nem ültünk ma sem tétlenül. Én reggel mulcsért akartam elautózni, ám telefonon értesültem róla, hogy most még nincsen olyan kiszerelés, ami nekünk kell, talán a jövő héten. Szóval ezt lefújtuk, helyette csak a helyi boltba mentem és bevásároltam. Mikor onnan visszajöttem, gyors készülődés és mentünk a rendelőbe. Masnit is vittük. Mert ugye itthon hagyni egyedül nem akartuk. Sütit pedig egyedül elvinni nem tudtuk. Ezért mentünk mindannyian! :) Ma Anna dokinéni rendelt, aki tudott mindenről és miután beadta a szurikat, megvizsgálta a sebeket, felajánlotta Sütinek a ruhácskát. Fel is adtuk rá, szerintem nagyon csinos benne. Kicsit ugyan furcsálta, de estére szerintem megszokta. :)
Mikor visszajöttünk, ebédeltünk, majd Én visszafeküdtem a manókkal a hálóba. Késő délután úgy döntöttünk, hogy a mai locsolást kihagyhatjuk, lévén nem volt olyan száraz meleg, nem szükséges mindenhol a locsolás. Helyette Peti lenyírta a füvet, majd ismét permetezett. A szomszédunktól kölcsönkértünk egy nagy flexet, amivel a kiálló zsaluköveket vágta le Peti a kút körül. Én pedig mégiscsak locsoltam egy nagyon keveset. Csak az új füvet, annak mindenképpen kell a sok-sok víz.
Húú, de sokat írtam már megint. Asszem a kép sem lesz kevesebb! :D
Reggel Apa-gazdi "ölében":
Akik pedig körülöttünk lebzseltek... :)
Asztalon lapulós Vilmos!
Ablakban pihengélős Zeusz:
Utazás a dokihoz: Kutyók hátul fegyelmezetten. Nem mertem rájuk biztonsági övet rakni. Féltem a pocakjukat. Peti óvatosan vezetett, Én meg úgyis hátul ültem velük!
Süti manó megint nagyon félt. :(
Aztán megnyugodott, hogy ma "csak" szurikat kap. És egy szép rucit:
Itthon: "Anya, ez tényleg csinos???" :)
Délutáni ágyban pihenés:
A kertben, már nagyon bátran. Foltos szomszéddal...
A futkározás még messze van. Helyette csak körülöttünk tébláboltak...
Teraszon:
Közben Apa-gazdi füvet nyírt:
Mindjárt kész:
Kert hátulról:
Ha már erre jártam: Szeder bokrok! :)
Közben bent a házban: Reggel kimostam a 2 plédet, amit szegény Sütikém tisztelt meg tegnap. A jó kis szél hatására már meg is száradtak. Kirtelen behozva a kertből, csak az asztalra raktam. Ábel ennek nagyon örült!!! :)
Többiek:
Vissza a kertbe: Apa-gazdi flexelt...
Majd kalapált...
És megint flexelt... :)
Nem bírt a fenekén ülni. Esti levezetésnek permetezett:
Részemről egy gyors fotó a Mamutfenyőről:
Végre zöldül. "Ledobta" téli rozsdás színét.
És már neki is indult növekedni! :)
Aztán bevonultam vacsit csinálni és megint csak pihenni. Manókkal...
Pár esti kép: Itt már az igazat álmát aludták és csak a "lefekvésre" vártak:
Van aki szerelmetesen: :)
A mai prémium képet Szüleimtől kaptam. Tegnap nagy tűz volt a város határában. A nádas kapott lángra, ki tudja miért. Sajnos már nem ez az első. Tegnap is, mint mindig, jöttek a tűzoltók és nem kevés munka árán, ügyesen eloltották a tüzet. Nagyon nagy volt a füst és a riadalom. Mi kb. 1 km-re lakunk Anyuéktól, de még a Mi kertünk is tele van pernyével!
Apukám a teraszról csinálta a következő képet és azt mondta: Érezte a tűz melegét. El is hiszem! :(
Utolsó kommentek