A Nagy család élete

Közeleg az ősz. Amit a kert már nagyon is érez! Mi csak annyiban, hogy látjuk a változást, a kicsit már sárgult leveleket és az őszi virágok bontakozását. Amúgy ma még mindig nagyon meleg volt.
Reggel elindultam bevásárló körutamra hosszú gatyában. Már a bevásárló centrumban is éreztem, hogy mindjárt gyulladok. Aztán mire hazaértem, jól le is izzadtam. Sok helyen voltam, felpakolva is érkeztem haza. :) Vettem kajákat, piperéket, almot a cicáknak, virághagymákat, virágföldet és tőzeget. Ja, merthogy a Magnóliánk haldoklik szegény. Nagyon rosszul néz ki... Úgy döntöttünk, hogy veszünk neki "A" savanyú földet és átültetjük egy nagy dézsába. Hátha ott összeszedi magát és majd akkor ha nagyobb lesz, csak akkor kerül újból kiültetésre. Még így is csak imádkozni lehet, hogy élve marad. Szegénykém: Elrontottam, mert hamarabb is észbe kaphattam volna. Tudtuk már ugyanis, hogy savanyú föld kell neki, de csak köré tettünk egy kicsit. Kapott tőzeget is, de mint ma megtudtam, nem feltétlen minden tőzeg savanyú... :( Aztán meg nem akartam a nyári melegben átültetni, így meg lehet hogy elkéstünk. Na mindegy - illetve nem! -, most már a teraszon piheg, Mi meg várjuk a hatást és a gyógyulást.
Miközben Én vásároltam, Peti füvet nyírt. Lenyírta az egész kertet, ami eltartott szinte egész délelőtt. Kellett nekünk ennyi fű! :D
Ebéd után pedig a kis foltokat füvesítette újra, amit vagy a kutyapisi mart ki, vagy ki tudja... :( Felásta a meggyfa és a mamutfenyő körüli területet. Az a terv, hogy jövőre majd ide is rakunk ágyásszegélyt, vagy valamit, mert nehezen lehet ott füvet nyírni...
Én is ténykedtem. Először is átültettem ugye a Magnóliát. Aztán a Hortenziákat, mert Ők is nagyon rossz bőrben vannak. Mérges vagyok magamra, hogy tavasszal nem figyeltem eléggé, milyen földbe ültetem Őket. :( Aztán kötözgettem a magas virágoskertben lévő növényeket és ami a legfontosabb, hogy rendbe tettem a szedret. Levágtam a tavalyi hajtásokat, amik ugye idén teremtek. Az idei nyúlványokat is levágtam úgy a 2/3-nál, aztán pedig szépen bedugdostam a betonvas hálóba, azaz az álványba. Ehhez Peti is kellett, mert olyan magas állványt csináltunk, hogy csak a létráról értem el a tetejét. Peti fogta nekem a létrát, mert Én olyan kis parázós vagyok. :D Na meg utána a levágott ágakat Ő darabolta fel és hordta a ház mögé a komposztba.
Ezek után asszem már csak a locsolás volt hátra! Jó kis nap volt: Megint csak jó dolgos. :)

Nézzünk képeket: :)
Legújabb fű: Már megindult...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fűnyírás előtt:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És utána:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na és közben: Hempergés, avagy egy kis kitárulkozás...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bent is volt ma élet. Nem mintha máskor nem lenne...
Zeusz és Vilmos bunyó:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán nyugiban:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy kis kutya bunyó: Tőlük ez mindennapos...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sorrendet asszem rosszul írtam. A Hortenziákat ültettem át először.
De végül is, ez lényegtelen... Szóval Ők a kis haldoklók: :(

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egyetlen, amelyik virágzott/zik:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És a legnagyobb, bár az Ő levele is elkezdett már sárgulni. :(

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Átültetve fincsi "A" földbe:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindegyik:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán jött a Magnólia:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Új helyén, a teraszon:
Most már csak az a kérdés, hogy így ugye majd be kell vinni télire???

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeder metszés: Előtte...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Utána...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amennyit levágtam: És Peti mindet feldarabolta!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pár eddig is meglévő szépség: Virul már a kék virág is! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A megunhatatlan Angyaltrombita:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És a legújabb szépségek: Egy gömb krizantém. Nem tudtam ellenállni...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kis-virágoskertbe került:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amire már nem maradt idő: virághagymák (Nem kevés...)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És a prémium: Vilmos pihengél. Kapaszkodik, le ne essen! :)