Budapest Time
Péntek:
Visszatértek a viharos, zivataros napok. Az elmúlt fél órában komolyan világvége hangulata támadhatott az embernek, ha az égre tekintett. Egyszer csak feltámadt a szél és szemből egy végeláthatatlan sötét felhő közelített. Olyan mélyülő színskálában, mintha egy űrhajó közeledne. Talán, mint a filmeken... :D Pedig esküszöm, nem nézek már ilyesmi katasztrófa filmeket.
A melóban ma elgondolkodtunk egy kicsit. Merthogy sokan azt mondják, a Mi gyerekkorunkban ilyen hatalmasan pusztító viharok és árvizek nem voltak. : Az tény, hogy Én ilyenre nem emlékszem. De az is igaz, hogy egy gyereknek egészen más fontos az életben. Az időjárás vajmi kevéssé fontos, mint pl. hogy aznap mennyire jót játszott vagy pancsolt vagy éppen legyőzte barátját egy társasban. Na meg, ha jól emlékszem akkor sem és most sem lakom olyan területen, ahol jellemző lenne a patakok kiöntése.
A villámlást és dörgést mindig is szerettem. Lenyűgözött az ég ereje. :O Még a zuhogó esőt is kedveltem, persze csak ha a meleg szobából szemlélhettem az ablakon át. ;)
Egy szó, mint száz: Szerintem márpedig voltak ilyen viharok. Talán tényleg nem volt ennyire sűrű... De akkor is villámlott, akkor is volt orkán erejű szél, ami akkor is képes volt nagyobbnál nagyobb fákat kicsavarni. És igenis, akkor is kiöntöttek a patakok és sajnos már akkor is omlottak össze lakóházak emiatt.
Szerencsésnek mondhatom Magam, hogy ide születtem. Itt sosem volt gond az eső. Mármint nem életbevágóan. ;) Ezért is nem értem néha, ha a szomszédaink ki vannak borulva attól, hogy áll az utcában a víz. Na és? :O
Ezen kívül ma? Reggel is esett, éppen beértünk még a csöpögés előtt a melóba...
Aztán munka után haza... Kert, manócskák és végül "bemenekülés" a házba az égzengés elől. Ám míg kint voltam: szüreteltem, szépségeket kerestem... És egy kicsit sopánkodtam a fű miatt, illetve a fűnyíró hiánya miatt. Nagyon megnőtt ugyanis a lenti zöld szépség és félek, ha nem nyírjuk le hamarosan, akkor felkopaszodik vagy mittomén, hogy kell írni...
Nem is folytatom, amúgy is fáradt vagyok. Inkább képek:
Még reggel: Zeuszka pihen...
Délután: A Gyöngyvessző bokor! Hatalmas növekedésnek indult!
Északi tollas gyöngyvessző: Bimbók!!! :)
Angyaltrombita: Már egészen nagy bokorrá fejlődött...
A megbúvó bimbók:
A mai szüret: Már málna is egyre több van! ;)
Manócskák a kertben még vihar előtt:
Sütemény szagot fogott, Masnika a labdáját kergeti. :D
Pest felől jött a sötét felleg: Itt nem is látszik annyira félelmetesnek... Pedig az volt!
Átvészeltük a vihart... :)
Utolsó kommentek