Hétfő:
Egy új hét... Egy új munkás hét...
Reggel fáradtan, mégis reményekkel telve indultunk neki utunknak. Persze nem történt semmi különös. :D Dolgoztunk, majd hazajöttünk és rádöbbentünk, hogy Masninak nem volt ennyire reményekkel teli a napja. :(
Talán szorongott vagy csak szimplán elkeseredett, hogy ilyen sokára nem jövünk haza és megtisztelte a kanapét. Pont tegnap gondolkodtam rajta, hogy most már leveszem a lepedőket róla, hiszen a múltkori eset óta nem történt újabb. Az meg már régen volt. Erre tessék!
Gondolkodtunk és arra jutottunk, hogy Masni kissé összezavarodhatott, mert most egyfolytában 2 hétig itthon voltunk Vele, aztán hirtelen már nem... Sokáig (egy egész napra) nem...
Édes kincsem, biztosan visszarázódik majd. Most már tudjuk, hogy nem szidni kell érte, hanem megnyugtatni és biztosítani Őt a szeretetünkről. Nem is értem, miért bizonytalanodik el néha... (?)
Ezen kívül más érdemleges nem volt. Nézegettem az időjárás előrejelzéseket és nagyon reménykedem, hogy ez a hétvége lesz a Miénk! Végre megtarthatjuk A túrát! ;)
Két kép:
Esti játék Masuval... :)
Vilmos: :)
Utolsó kommentek