Budapest Time
Vasárnap:
Beagle-s barátainkkal mentünk ma túrázni a Bakonyba. A Balatoni Beagle club szervezésében vehettünk részt az Ő szülinapi túrájukon. :)
Reggel természetesen ma is fáradtan ébredtem. Sajnos még nem sikerült változtatnom a késői lefekvéseimen, így minden maradt a "régiben". Talán majd most, hogy szabin leszünk, bár azt hiszem, ettől csak még inkább fent leszek sokáig... Na mindegy. ;)
Szóval visszafeküdtem egy kicsit, majd reggeliztem, szendvicseket csináltam és virslit vágtam a kutyóknak. Persze, hogy már itthon kunyiztak belőle. Sőt, még jutott Vilmosnak és Lolának is belőle. ;)
Aztán készülődtünk és indultunk. Manók már tényleg rutinosak, most meg még fáradtak is voltak a tegnapi nap után: azonnal lefeküdtek szépen a hátsó ülésre és pihiztek. Az út felénél ugyan Masni rákezdett valamiféle nyüsszögésre, de nem volt komoly. Talán csak uncsizott... :O
Jó időben érkeztünk. Még meg tudtunk állni árnyékban az autóval. :) Kiszálltunk és ismerkedtünk. Kutyók szaglásztak, Mi beszélgettünk... Elég gyorsan megérkezett Mindenki, így indulhattunk is. A távot előre nem ismertük, ezért még jó, hogy Andi elmondta ott a "tervet". Miszerint megyünk a patak mentén, egészen a Római fürdőig (asszem), ahol készül az ünnepi pörkölt bográcsban, majd egy rövid ejtőzés után sétálunk vissza. Ezidáig totálisan abban a tudatban éltem, hogy megyünk egy kört az erdőben és a kiindulópontnál lesz a bográcsolás... Gyorsan beraktunk még egy üveg ásványvizet és indulhattunk is. Nagyon jól tettük, mert fülledt meleg volt, a víz nagyon gyorsan fogyott. Kutyók is földig érő nyelveikkel jelezték, hogy szomjasak.
Az út nagyon szép volt. Végig az igen megduzzadt és "csobogó" patak mellett haladtunk. Érdekes módon Mi csak kicsit emelkedtünk, ám a patak egyre mélyebbre zúdult be az erdőbe. A vége felé elég vadregényes lett a táj. Olyan volt, mintha valami hatalmas vihar tombolt volna nemrég és az összes fát kidöntötte volna bele a patakba. Lehet ám, hogy így is volt. :O
Az út végén volt egy vízesés. Szép volt, jó volt, bár eléggé csúszós. Mind az odavezető út, mind az ottani kövek. Az útnak meg vége lett, illetve már ekkor láttuk, hogy a túloldalon mennek fel páran a baromi meredek "falon". Reménykedtem, hogy nem arra kell majd mennünk és igazából nem is ott kellett volna. De sajnos itt volt egy kisebb kavarodás. Ott ácsorogtunk (kb. a társaság fele) és senki nem tudta, merre tovább. A túravezető "piros pólós" embert hiába kerestük, nem láttuk. :( Aztán a társaság elindult felfelé, merthogy páran arra mentek, szerintük a többiek már mind fent vannak. Nem mondhatom, hogy örvendtem, de csak nem akartam lent maradni. Nekivágtunk. Küzdöttem a tériszonyommal és a "fal" közepétől még a remegő lábaimmal is. Peti csak utólag világított rá, hogy nem kis életveszélyben voltunk, mikor felfelé kapaszkodtunk a kiálló gyökerekben. Nem is értettem, miért erre megy a túra. :(
Felértünk! A lábaim még vagy 1 órán át remegtek és a legbosszantóbb a dologban az volt, hogy nem is arra kellett volna menni. Volt ugyanis egy sokkal humánusabb út - ami igazából AZ út -, ahol a túra vezetett. Hogy Mi miért nem tudtunk erről, azt nem tudom... Ugyanis a vízeséstől vissza kellett volna gyalogolni kb. 100 métert, ahonnan AZ út indult. Ezt viszont senki nem mondta...
Azt már csak félve írom le, hogy mindezért pár fura megjegyzést is kaptunk. Azt hiszem, Én voltam az, aki a legkevésbé sem erre akart feljönni. Még Masnit is úgy kellett a patakon átemelni... Utána pedig figyelni sem tudtam a kutyáimra, csak reménykedtem, hogy a közelünkben vannak és Nekik könnyebb... Néztem a talajt és próbáltam elkerülni a lábaim alá keveredő kutyákat.
Na de túltettük Magunkat a dolgon. Örülök, hogy élve megúsztuk, élménynek bőven elég egy életre. Soha többet!
Innentől megint csak nyugisan mentünk, már lefelé... Pár száz méterre el is érkeztünk a célhoz. Volt sok pad, asztalok és az ünnepi pörkölt. Már készen volt, a tűz sem égett... De a pöri még forró volt ám! :) Kaptunk hozzá kenyeret és uborkát is, utána pedig 3 torta közül válogattunk. Minden finom volt, köszönjük szépen!
Kicsit talán túl sokat is ettünk, mert ugyan egészen sokat pihentünk, mégsem volt még kedvünk visszaindulni. ;)
Süti és Masni nagyon tündér módon viselkedtek. Figyeltek Ránk, visszajöttek. Amikor pihiztünk, akkor is csak körülöttünk kolbászoltak, szaglásztak. Egyszer ugyan mintha láttam volna Sütit egy hátizsákban turkálni, amiért itt is elnézést kérek! A Beagle és a kaja: ezt nem kell ecsetelnem. ;)
A kaja után természetesen a manók is kaptak falatkákat. Pörkölt szaftos kenyérkét majszoltak, sőt még a műanyag tányérokat is kinyalhatták. :)
Szerintem kb. 1 órát ücsöröghettünk ott a padoknál. Jó volt: beszélgettünk, ismerkedtünk, egyeztettünk... Majd visszaindultunk. Együtt ugyan, de itt már nagyon szétszakadozott a társaság. Mi lemaradtunk egy kicsit, de még utánunk is voltak páran. Fényképeztünk, gyönyörködtünk a tájban és csak úgy nyugiban sétáltunk. Mikor visszaértünk a kocsikhoz, láttuk, hogy a többiek már elmentek. Nem baj ez, csak így elmaradt pl. a csoportkép. :(
Mi is beszálltunk a kocsiba és hazajöttünk.
Kutyáink azonnal bepattantak a hátsó ülésre és elfeküdtek. ;) Ilyenkor ugye kapnak hámot, meg lekerül a mellény és a nyakörv, de Ők most ezt nem várták meg. :O Édesek, kicsit azért elfáradtak. Hazáig meg sem mukkantak...
Aztán itthon megnéztem a neten, térképen, hogy merre is jártunk. Összesen 5 km-t mentünk, ami fel sem tűnt. Vagyis nem tűnt annyinak...
Hazafelé az autópályán átmentünk egy esőfelhő alatt, ezért reménykedtünk, hogy talán itthon is esett és nem kell ma este locsolnunk. Háááát, esni esett, de sajnos nem volt elegendő csapadék. Ennek ellenére úgy döntöttünk, kihagyjuk a ma esti locsolást, helyette a házban pihentünk. (Én már a kocsiban is elaludtam hazafelé. :O)
Azt még mindenképpen le akartam írni, hogy bár ott és hazafelé is úgy aludtak a kutyók, mint a tej, mégis itthon Masni nyüsszögött és hozta a labdáját, hogy dobáljuk. Ok, hogy aludt az autóban, de ennyi elég lenne Neki? Édes kincsem... Vagy lenyelt egy duracell elemet. :D
Összességében tehát a mai nap is egy szuper nap volt! :) Nagyon örülök, hogy elmentünk, kellemesen elfáradtunk! Annak viszont még jobban örülök, hogy holnap nem megyünk dolgozni. ;)
Mint ilyenkor mindig, rengeteg képünk van! :)
Utazás: oda...
Gyülekező:
Kerítés mögül pislogott egy szép fehérség... :)
Indulás!
Egy kis szakaszon murván mentünk. Kicsi manót kézben kellett hozni... :)
Ösvény:
Patak, mellettünk:
Vadregényes:
De szép! :)
Szomjaskák:
Lent, vízesés felé...
Vízesésnél:
Vízesés a másik oldalról:
Felfelé: induláskor még nem is volt vészes...
Gyönyörű tériszony:
Fent:
Tovább...
Ami lent várt Ránk:
Asztalon, adagokban. :)
"Éhes" szemek: :)
Ücsörgés, ejtőzés, emésztés... :)
Fincsi torták!
:)
Közös ivászat: 
Mellénykéseink:
Masni, a kis kíváncsi. :)
Visszaindulás előtt még pár szépséges kép:
Aztán visszafelé úton még szépségesebbek. ;)
Nini! Ilyen fácskánk van az utcánkban. :)
Patakon átkelés:
Megint csak "viharvert" táj:
Az úton is. :)
Gyökerek:
Édeseim:
Mindjárt visszaérünk az autókhoz: szépséges. :)
Autóban, azonnal elfeküdve:
Bealudtak: :)
Utolsó kommentek