A Nagy család élete

Vasárnap:

Kirándultunk!!! :) 
Peti már tegnap óta a Mátrában volt a barátainkkal. Mi csak ma csatlakoztunk, jobban mondva hazahoztuk Apa-gazdit. Sajnos délben érkeztünk, ezért a csapatból nem sokat láttunk...

Szóval: Reggel készülődtem, pakoltam, amit a kutyók nagyon is érzékeltek. :) De mondtam is Nekik, hogy kirándulni megyünk Apa-gazdival. :)
Ha jól emlékszem 9.28-kor gurultunk ki a garázsból és utána jóóó sokat autóztunk. Masnika kicsit hisztizett a legelején, de mikor félreálltam és visszaraktam az ülésre, onnan már nyugiban aluszkált. Süti meg nézelődött. Régebben mindig azonnal elfeküdt a hátsó ülésen, belesimult a plédbe és durmolt. Mostanában viszont inkább ücsörög és a tájat nézi. :O Nagyon cukor falat!

Az autópályán elég nagy volt a forgalom és megint éreztem némi késztetést, hogy fotózzak a külső sávban. Ugyanis használták a belső sávot, a középsőt is, de a külsőt valahogy még mindig nem. :O Az eszem megáll tényleg!!! :S

Gyöngyösön aztán araszoltunk egy sort, mert természetesen a temető melletti úton jutottunk fel a Mátrába. Visszafelé már nem is erre jöttünk. ;)
Süti és Masni egészen innentől kezdve nyüsszögött és türelmetlenkedett. Látták a sok embert az utcán, az autó csak araszolt... Aztán jött a szépséges, erdős táj: Már nagyon menni akartak. :) Sikerült azért lecsitítanom Őket és végül megérkeztünk Apa-gazdihoz.

Megkerestük az itthon már kiszemelt túra útvonalat - mármint az induló pontot -  és nekivágtunk az erdőnek. Előtte Süti és Masni is megkapta a pulcsiját, ami nagyon-nagyon jó szolgálatot tett! Mikor visszaértünk a parkolóba és levettem Róluk, akkor olyan finom, meleg volt a bundájuk, hogy tuti nem fáztak a séta alatt. :)

Szóval elindultunk. Először egy jelöletlen úton mentünk lefelé, ami azért elég bokatörős, ha az ember nem néz a lába elé. :S Csapadékos időben ott tuti zúdul le a víz. Most csak hordalékos, köves volt. Ettől persze totálisan járható és az egész kb. 500 méter, utána elértük a turistajelzést. És ha eddig lejtőn mentünk, akkor most az emelkedő következett. Ám egyáltalán nem volt vészes, inkább olyan kellemesen, őszi sétálós az egész túra. Hozzá kell tennem ugyan, hogy nagyon lassan mentünk, mert személy szerint csodáltam az erdőt. Annyira lenyűgöznek az ősz színei, hogy leírni nem tudom. :) A fotók sajnos a töredékét sem adják vissza. Pedig mikor a sok sárga, bordó, barna levelű fák között besüt a nap és halványan megvilágítja az alattuk lévő avart... Csodás!!! 

Kutyóink is nagyon jól érezték Magukat. Sokat szaladgáltak, szimatoltak, előrementek, majd visszajöttek. Büszke vagyok ám Rájuk! :)

És sok hasonló erdőjáróval is találkoztunk ám. Azért ennek örülök, hogy az emberek kimennek a természetbe! ;) Masni azt hiszem, Mindenkit megugatott, Süti pedig gazsulált az embereknek. Mondjuk a nagyobb csoportoktól Ő is tartott egy kicsit. De ügyesen és okosan elmentünk Mindenki mellett. Köszöntünk, mosolyogtunk és folytattuk a túrát. ;)

Az egész nem volt 6 km, így kb. 2 óra alatt már ismét a kocsinál voltunk.
Még itthon is csak pihennek, pihennek, pihennek. Süti melegíti a lábamat, ami nagyon, de nagyon jól esik!!! Masnika pedig Apa-gazdival kuckózik éppen. :)

Képek sokasága:
Parkoló: Az ottani temetővel szemben. (Ám ez nagyon kicsi falu, nem is voltak "sokan")

 

 
Elindultunk:

Lefelé:

Az út kissé köves, hordalékos...

Kiértünk a jelzett útra: Kék kör

Apa-gazdi megy. :)

Kutyók a "bozótosban": Állandó mozgásban. :)

 
Felfelé:

Csodás erdő!

Visszamennék. ;)

Amit megpróbáltam leírni. :)

Felértünk:

 
Kutyók jönnek:

Tovább, vízszintesen...

Majd felfelé: zöld háromszög

Behívás:

A térképen jeleztek valami "Szép kilátás"-t. Ez lehetett... :O

 

Fenyőerdő mellett:

Nyereg:

 

Pulcsis tündéreink: :)

 
Innentől már lefelé mentünk:

Sífelvonó:

Majd kiértünk a betonútra:

A szélső utcán keresztül: Nem járt itt sok autó, de... nem árt vigyázni a manókra!

 

Egy saját bejáratú les :)

Majd ismét be az erdőbe: zöld jelzés

Ismét csak lefelé:

És már vissza is értünk a parkolóba:

Hazafelé fáradtan:

Egy évvel ezelőtt...>>