A Nagy család

2007-ben elértük életünk egyik célját, saját kertes házba költözhettünk. Még nincs készen, de mi már boldogan birtokba vettük. Az építkezés után lassan visszazökken az életünk a normális kerékvágásba.
Azóta gyarapodtunk 4 macskával, 2 kutyával, szépítjük a kertünket és rengeteg sok ötletünk, tervünk van a jövőt illetően. Milu és NaP ír itt a hétköznapjaikról.

Creative Commons Licenc

Állatkáink: (Katt!)




PitaPata Cat tickers

PitaPata Cat tickers

PitaPata Dog tickers

PitaPata Dog tickers

PitaPata Cat tickers

PitaPata Cat tickers

Mi (fotók)

Építkezésünk 2007

haz_kicsi.jpg

emblema_170.jpg

.
Időjárás előrejelzés

Szmogtérkép Bp.

.
Budapest szmogtérképe

Felhőkép

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

  • Milu75: Szia Mócika, A felszín alatt tudod, mindig vannak problémák. És az a nem mindegy, hogy ezeket hogyan kezeljük. Nálunk látszólag tényleg hasonló volt az érdeklődés, de ez önmagában nagyon kevés! Az élettől egészen mást akarunk és másért teszünk! ... (2016.02.11. 09:38) Közlemény
  • Mócika: Milu!!!!!!!!! Nem akarok hinni a szememnek! :(Nálatok összeillőbb párt keresve sem találni.Annyira közös volt bennetek az érdeklődés minden iránt, hogy el sem tudom képzelni mi oka lehet a szétválásnak!Meg vagyok döbbenve és nagyon-nagyon sajnálom ... (2015.05.01. 16:32) Közlemény
  • Krisztinca: :-( (2015.04.21. 21:28) Közlemény
  • Katalin Farkas: Kedves Nagy család! Egyszerűen imádlak olvasni benneteket,hihetetlenül aranyos a két kutya a kert pedig gyönyörűséges. Üdvözlettel: Kati (2014.05.19. 22:49) Virágos
  • Ákos macska: Én úgy szoktam az ilyen kisebb virágokat közelről fotózni, hogy mögé teszem a kezemet,(vagy egy kartont)és akkor nem a háttérre fog fókuszálni! :) ( Persze csak ha az élességre értetted hogy a legnehezebb lefotózni) :) (2014.03.12. 15:00) Hétköznap
  • Mócika: Szia Milu és Peti. Nagyon örülök, hogy Ti is megtapasztalhattátok ezt a két kis csodát!Mi szeptember hetedikén voltunk Abonyban a macskaklubbal.Ott találkoztunk és ismerkedtünk egymással és a tigriskékkel. Nekem még a kezembe adták és odabújt a nya... (2014.03.12. 14:59) Sibir és Ussuri
  • NaP: Szia Gezaneni33! Persze, azóta is rendben működik a két szikkasztó! Mindkettő kb. 1 köbméter és kb. 210 nm a tetőről folyik beléjük a víz (fele-fele arányban). (2014.03.12. 14:51) Kész a szikkasztó!
  • Utolsó 20

Látogatók...

Éppen most...

Térképen...

free counters

Masni

2012.01.17. 14:10 Milu75

Született: 2008. március 8-án Mezőnagymihályban. Szintén messzire utaztunk érte, talán mondhatom, hogy egy Isten háta mögötti melyre.

Az eredeti elképzelés egy terrier kutyus, talán foxterrier lett volna, aztán Peti nézegetett és rátalált erre az örök mozgó, folyton energikus Jack Russell fajtára. Első látásra volt szerelem, azt hiszem. :) 
Elhatározásunk szerint kan kutyusért indultunk. Az alomban 2 fiú és 1 lánykutyus volt, de ugye fentről nem látszott melyik-melyik. Édes Masni kutyánk kimagaslóan a legszebb volt tesói között és persze, hogy Ő volt a kislányka. :) A nevét hazafelé a kocsiban találtuk ki, hiszen "fiú" névvel készültünk: Akkor Kavics lett volna...

Sütivel együtt 2008. április 25-én hoztuk haza. 26-án annak rendje-módja szerint állatorvoshoz mentünk, ahol egy vizsgálat után megkapták első oltásukat. Aztán 29-én, Masnika bágyadt lett, már nem evett, nem ivott... Éreztük, hogy baj van! Gyorsan megint orvoshoz szaladtunk. Most már átfogóan még ultrahanggal is vizsgálgatták mini kutyánkat. Hallottuk, hogy kutyorog a gyomra, de produktum nem jött. Nem csoda, nem is evett semmit... :( Kicsit talán jobban lett, hol belenyalt egy kicsit a kajájába, hol nem. Talán csak ezért "hezitáltunk" és vártunk másnapig, amikor bevittük az egyetemre/állatkórházba. Ott megállapították, hogy bélgyulladása van: Az eddigi antibiotikumos és fájdalomcsillapítós kezelés nagyon jó, de mellette infúziót is kellett kapnia, mert az egész kutyus csak 1,2 kg volt, hamar kiszáradhatott volna. :( Az infúzió után hazavittük, majd mivel másnap már minden azonnal visszajött belőle, kis manócskánk egyre fáradtabb volt, felvetettük a kórházba. Ott hagytuk és nélküle indultunk haza, de a lelkünk mélyén tudtuk, hogy jobb neki így. Állandó infúziót kapott és melegítőpárnát. Mi pedig naponta 2x mentünk be hozzá látogatni. Eleinte nagyon nehéz volt, de tudtuk, hogy mindenki szereti, szinte egész nap ölben volt. :) Másnap, a délutáni látogatásunkkor már "nyelves puszit" is kaptunk a kis drágától, azaz elindult a gyógyulás útján! Persze meg kellett várni a teljes gyógyulást, így összesen 3 napot és éjszakát töltött kórházi felügyelet alatt. Utólag pedig kiderült, hogy még "otthonról" hozta a fertőzést, amibe egyik alomtesója bele is halt... :( 

 

 

 

 

 

 

 

A gyógyulás hamar jött, Masnika itthon erőre kapott. A szép nagy pihe-puha plüss ágyuk elé pedig raktunk egy kis lépcsőt, ugyanis ez a pici kutya még felkapaszkodva sem érte fel a peremét... :) 
Masnika folyamatosan haverkodott Vilmossal, Sütivel pedig a kezdetektől fogva tesókként viselkednek. Zeusszal... Hááát, vele furcsa a kapcsolatuk: Ahogy Én látom, Zeusz a főnök. Ezt "bizonyítja" a néha elcsattanó pofon Masnika pofiján vagy a hátsóján. :D A kb. két hét múlva érkező Lola és Ábel iker kiscicákkal lett teljes a négylábú csapat. Masnika határtalanul boldog volt! A mai napig szeret a cicákkal játszani, persze ezt a cicák nem mindig díjazzák, de... Masnika lelkesedése töretlen! :D

Masnit nevelni kezdtük: Édeske nagyon gyorsan ránk hangolódott és követte utasításainkat, kéréseinket. Megismerkedett a nyakörvvel, azzal együtt pedig a kerttel. Az összes oltása után pedig végre sétálni is mehettünk. A mai napig nagyokat rohangálnak Sütivel a kertben, sőt még a házban is tombolnak rendesen. Hogy Süti és Masni között van-e rivalizálás illetve hogy ki a főnök, Én a mai napig nem tudom megállapítani. Szerintem Ők sem. :O Mind ketten védik a sajátjukat, de a közös huza-vona is gyakori ám!

Teltek-múltak a napok, hetek, hónapok és Masnikával apróbb gondok akadtak. Már fél éves korában tüzelni kezdett, majd pár hónap múlva újból és a cickói sem húzódtak vissza. Kicsit talán hosszabb itthoni tanakodás után az ivartalanítás mellet döntöttünk, és mint utólag kiderült, nagyon jól tettük. Márti dokinénink csúnya dolgokat talált odabent, aminek később komolyabb következményei lehettek volna...

 

 

 

 

 

 

 

2009 elején még egy apróbb genetikai probléma került elő. Már korábban is észrevettük, hogy mikor a picikutty fut, a hátsó lábait kapkodja és szökell vagy mi... Jött a vizsgálat, röntgen, majd egy átfogóbb röntgen és vizsgálat az egyetemen. Kiderült, hogy Masni manónk alsó lábszára picit kifelé hajlik. A térde egy picit eltér, azaz a felső és alsó lábszára nem egészen párhuzamos. Ez az eltérés azonban még a minimálisnál is kisebb, nem is fájlalta, nem volt érdemes hozzányúlni. Amit tehetünk, hogy zöld kagyló kivonatot adunk neki naponta. Ezt persze meg is kapja minden nap a kajájába "csempészve". :) 

 

 

 

 

 

 


2010 márciusban azomban romlott a helyzet. Addigra már nem csak kapkodta a lábát, hanem futáskor a jobb hátsó lábát le sem tette. :( Ezért megint orvoshoz mentünk, ahol megállapították, hogy gyulladásban van a térd. Ezt hívják patella/térdkalács ficamnak. Műteni kell!
2010. március 24-én vittük be Masnikát és ambulánsan megoperálták a lábikóját. Végig izgultuk a napot, de minden rendben volt! Masni kapott egy szép nagy kötést, amit 4 nap múlva levettünk Róla. Kicsit "segített" is a manóka, ugyanis a legfelső varratot Ő maga szedte ki Magából. :O Aztán 7 nap tölcsér következett, majd varratszedés.
Ezek után vártuk, hogy fokozatosan kezdje el használni és terhelni a lábát. Hááát, azt hiszem teljes mértékben sosem fogja úgy használni, mintha nem lenne semmi baja. Véleményem szerint csak egy rossz beidegződés lehet, hogy futáskor még mindig 3 lábazik. Ha lassan lépked, akkor semmi gond nem látszik rajta. Mindenesetre kiakadni többször már nem fog a térde és nem kopik tovább a patella árok...
2011. februárjában totálisan ugyanezt éltük át, mikor Masnika másik hátsó lábát is megműtötték. Szükség volt rá, hiszen már akkor sem tette le a lábikóját, mikor állt... Nem késlekedhettünk! 1 hétig otthon voltunk szabin Vele és vigyáztunk minden mozdulatára. Már rutinosabbak voltunk, így talán könnyebb volt még Masninak is a gyógyulás.

Ennyi betegség egy ilyen kicsi kutyánál... És még nincs vége! :( 

 

 

 

 

 

 

 

2009 nyár dereka volt, amikor elég sokat kezdett vakarózni, nyalta és harapdálta a lábait, ezért megfürdettük. És ott, a kádban, csurom vizesen láttuk meg a lábikóit, amik majdhogynem vörösben izzottak. Édes kis drágát azonnal orvoshoz vittük: Anna dokinéni ahogy meglátta, azonnal mondta, hogy ez allergia. Elég durva fájdalmai lehetnek... Azonnali tápváltást ajánlott, amit megfogadtunk. Jól tettük: A tápban ugyanis fájdalomcsillapító és bőrnyugtató is van. Csak nem hagyott minket nyugodni a dolog, már abból a szempontból, hogy ok az allergia, de mire? Kicsit költséges volt ugyan, de megtudtuk, hogy Masnika elég súlyosan allergiás a házi-poratkára. Azóta is igyekszünk pormentesíteni a lakást, bár ez elég nehéz a ház mostani állapotában. Van egy poratka ölő spray, amit 2 hetente használunk, plusz Masnikát igyekszünk kezelni... Picurkánk azóta is hipoallergén tápot eszik, minden nap antihisztamint kap, és a legjobb, hogy Masni tünetei visszahúzódtak. Néha ugyan nyalizza magát, de ha rászólunk, azonnal abbahagyja. :) 
2010 augusztusában ismét nagyon megijedtünk. Masnika tünetei olyan mértékben fokozódtak, hogy véresre vakarta a füle tövét, harapdálta a mancsait és a pofija, szeme körül tele volt hólyaggal, amit szintén folyamatosan kivakart. :( Orvoshoz rohantunk, aki rábeszélt Minket egy szteroid injekcióra. Állítólag ettől 1 hónapig totálisan megoldódott volna Masni helyzete. Ehhez képest semmi nem történt, így kerestünk egy allergia specialistát. Új vérvétel következett, aminek eredményéből kiderült, hogy Masni idén már a Parlagfűre is allergiás rendkívül erősen.
És mivel akkor, az a hónap gyötrelmes volt Mindenki számára, úgy döntöttünk, hogy alávetjük Masnit az immun-terápiának. Itt tartunk most. Külföldről kapjtuk a vakcinát. Egy táblázat szerint kell különböző időközönként Masnit szuriban részesítenünk. Doktornénink megtanított MInket a szuri beadására, így már itthon végezhetjük ezt péntek esténként... Eleinte gyakrabban, utána ritkábban... Hogy meggyógyul-e, kérdéses. Olyan 70% az esélye, de teljes gyógyulást csak ez a kezelés hozhat. Közben kb. hetente fürdetjük egy speciális allergiára való samponnal, hogy megszabadítsuk a bőrét szőrét az allergénektől!

 

 

 

 

 

 

 

Na szóval elég sok a gond, ám Mi mindent leküzdünk és karban tartunk. Mert nekünk Masni manó a szívünk csücske! Az egyik... :) Állíthatom, hogy Masnika ugyanígy gondolkodik rólunk. Szerintem Apa-gazdi neki az Isten: lesi minden szavát, gondolatát. Imád az ölében feküdni, hozzá bújni, játszani vele: a lakásban a rágókötelet hozza, hogy dobáljuk, a kertben pedig a labdáért indul a teraszra. Mert azt is tudja, hogy ott van és az az Ő igazi játéka. :) A levegőben elkapást ugyan nem tudja, de ez nem is cél.
Lényegében egy kiegyensúlyozott kis manócska él velünk, csillogó szemekkel és állandóan "kattogó", hatalmas aggyal. Szeretete határtalan, aminél talán csak a szeretet éhsége hatalmasabb, ez pedig elég gyakran féltékenységbe tör át. Ám ha mellénk fekhet az ágyban vagy a kanapén, vagy akár csak a lábunkra kucorodhat, számára akkor kerek a világ! :) 

2010 tavaszától pedig a Vizsla és Beagle túrák példájára Mi is kirándulni járunk. Eltökéltem, hogy keresek Masnikának is Jack és Parson Russell barátokat, akikkel közösen kirándulhatunk. (http://jrtt.blog.hu)   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: masni élete

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyek.blog.hu/api/trackback/id/tr623570728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.