A Nagy család élete

Vasárnap:

Vinye egy csodás hely!!! A Cuha-szurdok pedig a másik. :) És mind a kettő a Bakonyban található. Messze van tőlünk, de igazából ez is viszonyítás kérdése. Az egész országunk aprócska a Földhöz képest...

Szóval: voltunk már itt egyszer, akkor kalandosra, hosszúra és fárasztóra sikerült ez az útvonal. Illetve ugye tele volt a Cuha-patak, éppen akkor áradt. A szurdokban végig zúgott, ahogy zúdult lefelé a sok-sok víz. Már maga a hang is félelmetes volt. Most pont azért jöttünk, hogy megnézzük, mennyire járható a szurdok. Kíváncsi is voltam, mennyi vizet találunk...

Időben érkeztünk Vinyére. Jött Velünk megint Erzsi és kutyája Manci, ám most még Ági, Feri, Bigi és Adri, Tapsi is csatlakozott. :) Indulás előtt leültünk a büfében, ahol kávéztak a többiek, sőt még a napi ajánlatot is megkóstolták, ami tönkölybúzából készült medvehagymás lángos volt. :) Elmondásuk szerint nagyon finom! (Najó, biztosra tudom, mert a túra végén Én is ettem. :P)

Nem ücsörögtünk sokat, meleg volt és nem tudtuk, mi vár ránk majd a szurdokban... Indultunk. :) Eleinte sétálósan, a patak mellett haladtunk. Megkóstoltuk a Kőpince forrás vizét, megcsodáltuk a barlangot... A kutyák már itt az elején csobbantak a vízben. Bigi és Tapsi egészen nyakig merültek a hűsben. Süti és Masni csak a labukat mártóztatták meg, de náluk már ez is nagy szó. :) Erzsivel még csodálkoztunk is, hogy mennyire bátrak most az elmúlt túrához képest. Akkor ugye Süti nagyon nyüsszögött és nem mert átjönni a patakon utánunk. Most meg..? :) Talán még élvezte is. ;)

Nemsokára elhagytuk a patakot és kiértünk az erdőből. Következett a Zsidó rét, ami azért elég nagy és hosszú szakasz. Mármint a tűző naphoz képest. Vagyis meleg volt, nagyon sütött a nap, leginkább a fák árnyékára vágytunk... Azért csak nekivágtunk és átbattyogtunk a réten. Na itt aztán futkostak kedvükre a kutyik. Már csak azért is, mert pl. Peti megpróbált a rét szélén az árnyékban menni, míg Én Adrival a rét közepén próbálkoztunk. :D Süti és Masni pedig futkostak köztünk. Lógott is a nyelvük rendesen... :) 

A rét végén várt minket a hűsebb erdő... Hamarosan oda is értünk a Pakuts-pihenőhöz, az elágazáshoz, ahol döntenem kellett. Mert mondtam Petinek, hogy ha esetleg most is sok víz lenne a patakban, akkor Én inkább nem megyek be a szurdokba, nem akarom a többieket hátráltatni a lassúságommal. Nagyon édesek voltak a többiek, mert mondták, hogy majd segítenek és amúgy sem sietünk most sehova. Szóval menjek nyugodtan. Kicsit azért tartottam tőle, mi lesz velem, de csak elindultam. :) És milyen jól tettem! Bár most sem volt könnyű, de csak megcsináltam. :) Az elején nagyon megdöbbentem, mikor megláttam a totál üres medert. :O Bele is mentünk, hogy majd ott fogunk haladni... Ám ez meg annyira sáros volt, hogy néha azt hittem, elsüllyedünk. :D A táj ismét lenyűgözött. És bár most is leginkább a lábam elé néztem, felfedeztem olyan gyönyörű sziklákat, amiket a múltkor észre sem vettem. :O
Peti nagyon sokat segített, mikor a kisebb-nagyobb sziklákon bukdácsoltam. Vagy éppen nem mertem ide-oda lépni... Köszönöm szépen!!! Plusz Ági és Erzsi támogatását is. Csodásak vagytok! :)
Lassan elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a múltkor visszafordultunk. Most ugye tudtunk a mederben a köveken menni... És innen, lentről feltekintve konstatáltam, hogy nagyon jó döntést hoztunk a múltkor. Még most, így is necces volt néha nekem, akkor tuti nem ment volna...
Nemsokára vége lett a szurdoknak, megtaláltuk a másik barlangot, ahova a TúraCsajok fel is másztak. Igazi hősök. :) Majd már az Ördög-réthez kellett volna érnünk... De előttünk pár nagyon nagy szikla állta utunkat. :O Az út ugye fentebb ment a domboldalban... Ezért aztán fel kellett másznunk egy mini, de annál meredekebb szakaszon. A többieknek ez megint nem volt nehéz, de Én mégis büszke vagyok magamra, hogy sikerült egyedül. Peti jött mögöttem, hogy ha esetleg visszaesnék, akkor még Őt is magammal sodorjam. Még jó, hogy ott, akkor nem erre gondoltam. Szóval kapaszkodtam a gyökerekbe és szépen, lassan felhúztam magam az útra. Éreztem a vádlimat utána. ;)

Na innen már tényleg csak séta volt az Ördög-rétig. Ez csak pár lépés és le is ülhettünk a padokra. :) Erzsi meglepetéssel készült: elővarázsolt a táskájából fél kg kenyeret, 6 szelet szalonnát és hagymát. A fiúk fát gyűjtöttek gyújtósnak és nyársnak is. Hamar fellángolt a tűz és elkezdődött a sütögetés. Szuper volt a hangulat. Jólesett ücsörögni... Kutyókák is mind pihentek, Masni még az asztalra is felmászott. :D Majd kapott a popója alá egy törölközőt is, amire gyorsan lefeküdt. Fő a kényelem kérem szépen. ;)
Peti csinált nekem egy csoda finom kenyerek, rajta egy kis szalonnával és hagymával. Szuper finom lett, köszönöm szépen!! Természetesen a kutyák sem maradtak éhesen (Nem mintha egész túrán keresztül nem kapnának egy jutifalit sem. :D), megkapták a szalonna bőrét, amit boldogan ropogtattak.

Kicsit még ücsörögtünk, beszélgettünk, tervezgettünk, majd elindultunk visszafelé. Egy rövid szakaszon felfelé, majd innentől kezdve már enyhén ereszkedtünk lefelé... Először egy murvás úton, majd egy mini szakasz fenyőerdőben értünk vissza a Pakuts-pihenőhöz. Itt készítettünk egy csodás csoportképet, majd elindultunk vissza Vinyére. Az erdőben még hagyján, bandukoltunk lassan... De a rétre nagyon nem vágytunk ki. Egyre melegebb lett, már kb. 30 fok is lehetett és persze sehol egy felhő az égen. Azért csak kimerészkedtünk, nem nagyon tehettünk mást. Itt már lemaradtam, kicsit fájt a bokám... Peti előre"rohant" és fényképezett visszafelé. ;)

A rét után pedig megint patak, még egy utolsó megmártózás és átkelés következett, majd Vinyén lerogytunk a büfében. :D Kávét ittunk és lángost ettünk és persze pihiztünk. :) Nagyon rendesek voltak a büfések, még a kutyáknak is hoztak vizet. Ez nekem nagyon szimpatikus volt. Aztán be is mentem és mondtam nekik, hogy kb. egy hónap múlva jövünk megint, de akkor már sokkal több kutyával. :) Azonnal felajánlották, hogy lehet jönni a turistaházba is...

Ezek után már csak a kocsikba kellett beülnünk és Petinek hősiesen hazavezetni. Tényleg hős volt. Mert bár ivott egy kávét és energiaitalt is, mégis elálmosodott. Azért csak fárasztó volt a nap... Meg is álltunk kétszer egy-egy benzinkútnál. Mondjuk akkor az autó kereke is közbeszólt, de... Az már megint más.

Sok-sok kép készült. :)

Reggeli kávé:

És lángos... :)

Indulás:

Hídon át...

Majd a patak mellett:

Kőpince barlang:

Fürdés... ;)

Átkelés...


Zsidó rét: arra megyünk...

Indulás!


Rohanjunk Anya-gazdihoz :)

A végén be az erdőbe!


Ez nagyon szép :)

Irány a szurdok!

A döbbenet: üres meder... :O

Azért sáros...

Néhol megállt a víz és kis tavacskák keletkeztek:

Amibe Süti bele is ment :D
Iszappakolásban volt része ;)
Itt már jutifalit kap a sáros talpú...

A meder:

Néhol melette is lehetett menni...

Süti, a bátor!

Lenyűgöző!!!
Ez itt az "út" :

Megyünk...

Kicsit könnyebb szakasz:

Majd ismét óvatosan! Átmásztunk...

A TúraCsajok felmásztak! Remete-barlang:


Visszatekintve: Ott mentek fel, balra...

Az Én kis mini meredek szakaszom: Adri még lent...

Aztán már szépen,lankásan, séta:

Az Ördög-rétig:


Tűzcsiholás...

Sütés!!!

Masnika, a kényelem bajnoka!

Bigi már megunta, hogy nem mehet közelebb...

Peti csinálta nekem <3

Azért neki is maradt... ;)

Még egy kis ücsörgés...

Aztán indulunk tovább:

Erdőben fel!

Majd lankásan tovább:


Fenyves...

Mai csipet-csapat :)

Átkelés...

Indulás vissza a kocsikhoz:

Újból itt a rét: Szép nagyon!

Viszont rettentő meleg volt...

Lemaradtam. Jövünk már!

Pataknál megint megmártóztak a kutyik :)


Visszaérkezés...

Büfé!

Kutyik elfáradtak...

Lángos:

Erre azért felébredtek. :)
Mi is kapunk? <3

Egy évvel ezelőtt...>>