A Nagy család élete

Vasárnap:

Nagyon ködös időben indultunk neki a mai napnak. Ennek ellenére egy röpke pillanatra sem merült fel bennem, hogy ne menjünk. :) Bíztam az időben, ami már annyiszor bebizonyította, hogy ha mi kirándulni megyünk, akkor szép lesz. ;) És tényleg!
Az autópályán ugyan még Peti azt monda, hogy nem mer gyorsan menni, mert nem lát semmit a tejködben... Aztán mikor megérkeztünk, még a parkolóban is köd volt, de már látni véltük a napot. Egyre vékonyodott felettünk a felhőréteg. :)

Mire mindenki megérkezett, már biztos voltam a napsütésben. Egy rövid eligazítás után pulóver nélkül indultam neki a távnak. Igazam is lett. Mire az első elágazáshoz értünk, totál kimelegedtem. :D És a nap is kisütött. (y)

Bementünk az erdőbe, fel a hegyre, ahol megint megpihentünk, illetve bevártuk egymást, ahogy mindig is szoktuk. Kutyák persze megtalálták az első pocsolyát és megmártóztak. Vagy csak belegázoltak és ittak is belőle. :O Jó volt a hangulat. Élvezték a szabadságot, az erdőt, az új szimatolni való szagokat. :)

Mikor mindenki felért, még itattunk, majd tovább indultunk. Enyhén lefelé, megcélozva egy nagy tisztást, ahol szintén lepihentünk, most már egy kicsit hosszabb ideig. Itt tartottuk meg ugyanis az agytornát. Mindenki kapott egy 10 kérdésből álló, kutyákkal és az erdővel kapcsolatos kérdéseket tartalmazó tesztet.
Közben ment a rohangálás, labda dobálás, beszélgetés, fotózás és persze csodáltuk, ahogy a völgyből felszáll a pára. Visszanézve nagyon izgalmas látvány volt ahogy a csodaszép őszi színekben pompázó erdő mögül gomolyog a felhő, miközben ott ahol állunk, már hétágra süt a nap. Ritkán látunk ilyet.

Lassan azért tovább indultunk... Ekkor már többekről is lekerült a pulóver. Tényleg nem gondoltuk, hogy október közepén ennyire lengén sétálhatunk. :)

Újabb elágazás, újabb tócsa után ismét lefelé haladtunk és elérkeztünk az erdőig. Előtte azonban egy hatalmas pocsolyán kellett átbucskáznunk. Na nem, sikerült mellette elmenni, hiszen már többen kijárták. Ezt a tócsát (Kisebb tavat) nyáron is itt találtuk, mikor előtúráztunk. Valamiért megmarad itt a víz...
Szóval a gazdik egyesével átkeltek a tavacska mellett, azonban a kutyák nem követték a jó példát. Igen sokan gázoltak a vízbe, már-már nyakig el is merültek benne. :D

Innentől kezdve megint az erdőben haladtunk. Egy hosszú egyenes szakasz következett... Sétáltunk, beszélgettünk, miközben kutyáink mellettünk bandukoltak vagy éppen futkároztak körülöttünk. A talaj sáros volt ugyan, de nem annyira, hogy a cipőnkre ragadjon a sár és még el sem csúsztunk. Valószínűleg ez az igen száraz nyárnak köszönhető. Hiszen esett ugyan éjjel az eső, mégis másnapra be tudta nyelni a talaj a nedvességet.

Mikor kiértünk az erdőből, megint egy réten találtuk magunkat. :) Itt pihenhettünk egy nagyot,mielőtt visszaindultunk volna a parkolóba. Oké, a pihenő nem mindenkire igaz, hiszen most következett a vetélkedő, vagyis a "ki mit tud?". Néhány kutyus és gazdi bemutatta mi mindent tudnak az okos kutyák. Mondhatom, hogy mindenki nagyon ügyes volt. Körben ültünk és ámultunk a cuki kutyusok láttán, akik pacsit adtak, ugrottak, pörögtek, dobozba másztak vagy éppen árnyékot kergettek. :) Nagyon élveztem! A helyezések szavazás alapján alakultak ki...

Közben kijavítottam az agytorna teszteket, majd összesítettük mind a vetélkedő, mind a "Ki mit tud?" szvazatokat. Nagyon szépen köszönöm gazdi társaimnak a segítséget, nélkületek nem lettünk volna ilyen gyorsak. :)
Mivel az agytornában többen is elérték a maximális 10 pontot, ezért a már jól ismert szétlővő kérdésekkel döntöttünk. Mivel a Börzsönyben kirándultunk, most eme hegységgel kapcsolatban tettem fel kérdéseket. :)

Döntetlen alakult még ki a kedvencek választásásnál is terrier kategóriában. Természetesen a két tündér kölyök kutya kapták a legtöbb voksot. Így ott is dönteni kellett. Most már csak rájuk szavaztunk...

Mikor minden végeredmény kialakult, tovább indultunk, azaz most már vissza a parkolóhoz, ám nem ugyanazon az úton. Most egy kis ösvényen mentünk be az erdőbe, majd egy újabb elágazás után értünk vissza a reggel megmászott hegy "tetejére". Innen már csak leereszkedtünk a völgybe, majd visszaérkeztünk a parkolóba. Mivel mindenki tudta az utat, ezért innentől már nem álltunk meg bevárni egymást, hanem találkoztunk a parkolóban. :)

Így leírva nem is tűnik olyan érdekesnek, pedig nagyon jó volt a hangulat. Mindenki jól érezte magát, élveztük a friss levegőt és szívtuk magunkba a D-vitamint. :D Lefárasztottuk a kutyáinkat, akik eldőltek hazafelé a kocsiban. (y)

A mieink szokás szerint jól viselkedtek. Bár azt nem tudom, Süti keresgélt-e a földre rakott táskákban, viszont most Masnit kaptuk rajta, ahogy nyakig benne volt már egyben. :O Mindezt persze csak itthon láttam valaki más fényképein... Ettől függetlenül nagyon büszke vagyok rá. Eszméletlenül sokat haladtunk a behívás terén. Na nem azért mert elszaladna, hanem inkább az ugatás a probléma. Egyszerűen odaáll egy másik kutyus mellé és ugat, ugat, ugat. Gondolom játszani szeretne vele... A mai túrán Natasát nézte ki magának. Viszont kb. 2 hete gyakoroljuk ilyenkor a behívást. Igazából nekem elég lenne, ha csöndben maradna, de ahhoz fogalmam sincs, hogyan kezjek neki. Szóval ilyenkor magamhoz hívom... És amiért büszke vagyok rá, hogy jön is. :) Persze mikor a réten labdázott Ritával, akkor megszűntem létezni számára. :( Akkor hiába szóltam, kiabáltam, Masni csak a labdát látta. Van még hova fejlődni... Mert nem is az a baj, ha labdázik, hiszen azt nagyon élvezi. Csak mikor már indultunk, na akkor kellett volna a gazdáig követnie.

A parkolóban még megtartottuk a díjátadót, köszöntöttük a szülinapos kutyusokat, aztán hazaindultunk. Süti és Masni elterültek a hátsó ülésen és meg sem mozdultak hazáig. <3

Szokás szerint sok-sok képünk van:
Reggeli köd, még úton:

Megérkeztünk. A parkolóban még mindig köd van...

Üdvözlő kis csomag mindenkinek jár. :)

Terrierek :)

Beaglek is...

A gazdiknak "népszámláló" cukorka jár:
Erőt az az útra, plusz ebből számolom vissza, hányan is voltunk ;)

Gyűlünk...

Induljunk már!

Indulás: először betonúton...



Be az erdőbe. Már süt a nap!!! :)

Felfelé...



A fenti tócsa:

Lankásan le...

Visszanéztünk a völgybe, ahol a parkoló van:

Elértünk a tisztásra:


Agytorna:





Labdázás!!! :)

Itt hagyjuk ezt a csodás tisztást:

Újabb elágazás...



Innen lefelé...

Lent, a nagy dagonya tavacska...

Nem kicsi...

Sikerült! :)

Innen az erdőben:

Szokásos elágazásunk. :)

Aztán tovább...


Szép erdő! :)

Na mi? Elágazás ;)


tovább...

Réten:


Álljunk össze egy csoportképre! ;)

39 kutya, 49 gazdi:

Aztán lepihentünk... Körbe:

Középen a "Ki mit tud?" :)

közben pihi...







Agytorna döntő:

közben múlatjuk az időt...
kincs keresés :)

kunyerálás :)

puszi!!! <3

hancúr!

Tombolás :D



Szavazatok összesítése:

Majd indulás tovább!

Vissza a parkolóba:

Ösvényen...


Erdő...


utolsó elágazás:

Innen már csak lefelé:

Bárki bármit mond: Az ősz csodás!




Leértünk:

Patak :)

Gyönyörűűűű!!!

Visszaértünk a kocsikhoz:

Díjátadóról csak pár kép: A kedvencek



Egy évvel ezelőtt...>>