A Nagy család élete

Vasárnap: Rég volt már ilyen hétvégénk, amikor nem csináltunk semmit... Pedig így volt. A szokásos, szinte állandó - mosás, teregetés, vasalás, főzés, kis takarítás - teendőkön kívül tényleg csak pihengéltünk. Pedig tegnap még terveink is voltak... Sőt, még ma is…

Ma végre péntek lett! Vagyis szerda, de a melóban azt hihettük, péntek van, hiszen vége lett a munka hétnek! Hurrá! :) Ránk is fér itthon a pihenés.. Amiből ma délután még nem nagyon "kaptunk", hiszen siettünk haza. Na, ez sem sikerült, de nem bántuk. Peti eleve…

Végreeeee!!! Éljen, éljen!!! Kb. fél évbe telt, de csak felkerültek azok a lécek a belső kerítésekre. Nagyon szépen néz ki! Egészen más külsőt kölcsönös a kertnek. :) Kutyikáink ugyan meglepődtek, mikor kiderült számukra, hogy akkor mostantól nincsen…

Pontosan ma 1 éve történt, hogy befogadott cicánk - Foltos - 5 gyönyörűséges kis manónak adott életet. Azóta persze egykünk sincsen már velünk, még Foltos sem... :( Igyekeztünk jó gazdikat keresni mindegyik tejbeciccnek. Némelyikükről még hallottunk is utána, többször...…

Lassan ott tartok, hogy nem lesz miről írnom. Mármint, hogy nem történik velünk semmi... Ám azt ugye többen tudják, hogy ez nem igaz, csak egy másik napló témája. Igazándiból a mai napunkat teljes egészében az tette ki, mégis itthoni fotók is vannak, na meg pár mai észrevétel.…

Pár hete már a kertben kezdtünk tüsténkedni, most meg itt van a nyakunkon a tél és vele a hóesés! Már tegnap sem volt könnyű a reggel és az autózás, de ma reggelre még több fehér gyönyör esett. Gyönyörűnek tényleg gyönyörű és Süti is nagyon élvezi, viszont a vele járó…

Ma elkéstünk. Már az indulást sem siettük el, de még belefért volna. Volt már ilyen... Aztán belekeveredtünk egy őrületes dugóba. Majdnem egy órán keresztül araszoltunk alig 1-2 km-t. De volt aki még nálunk is pechesebb volt ma reggel: A szembejövő sávokban 2 totálkáros autót…

A tegnapi napunk zsúfoltan és dolgosan telt, ezért a bejegyzés megírása mára tolódott. Úgy éreztem, ha nem fekszem le aludni, nem tudok ma semmit tenni... A kutyák is fáradtak voltak, szóval ez sem jelentett gondot. Reggel, hogy kicsit lefoglaljuk Őket, na meg a hétvégét…

Végre! Most este 2 e-mailt is kaptam a Foltos család tagjaitól és az új gazdiktól. Benne megnyugtató beszámolók és képek a pici manókról, akik bizony már nem is annyira picik! :) Nehéz nekem azóta a sufniba lépni, de most, hogy látom milyen jó helyre kerültek és nagyon jól…

Na most nem hozzánk kerültek kiscicák, hanem a rendelőbe, ahova az állatkákkal járunk. Még mindig elborzaszt a tény, hogy kicsike, védtelen állatkákat raknak ki az utcára és hagynak sorsukra emberek. Mert ilyenre csakis az ember képes! :( Most ugyan, arra képesek voltak, hogy egy…

Ma elutazott Sanyika és Foltos. (Kicsit magam alatt is vagyok.) Pedig tényleg nagyon jó helyre kerültek. Az új gazdikon kívül együtt utaztak egy teknőssel, 2 kacsával, egy hatalmas tavirózsával és kaktuszokkal...  Nagyon szimpatikus, állatbarátok az új gazdik, ez egyből…

Tegnap nagyon zsúfolt, ezáltal fárasztó napunk volt. A tervünk, az Én kis virágoskertem átültetése volt. Ehhez képest, csak ezt nem csináltuk meg. Volt viszont gazolás, ásás, fűnyírás, raklap szabdalás Peti részéről, Én meg termést szedtem, a házban pedig takarítottam,…

Arról már írtam korábban, hogy Süti és Masni elkezdte leváltani a tejfogait. Ám amikor a múltkor Masnival a dokinál voltunk a csípője miatt, más is kiderült. Akkor Masnit elaltatták, így az orvos több dolgot is meg tudott és meg is nézett Masni manón. Többek között, hogy a…

Ma végre eljutottam a magán bőrgyógyászhoz. Azt vártam volna, ha már magán és Én fizetek a szolgáltatásért, legalább várni ne kelljen. Nem azért vannak az időpontok? Vártam több, mint 1 órát! :( Ezen kívül az ellátással nem volt gond. Megtudtam, hogy nem csak gombával kell…

Egészen mostanáig azon gondolkodtam, hogy miről is szóljon a mai bejegyzés. Egyre csak nézegettem a képeket és annyi, de annyi téma eszembe jutott. Mégis... A mai nap is csak egy átlagos nap lett. Kezdek már lenyugodni... Olyan szempontból, hogy nem izgatom magam, mert kevés az idő.…

Pici kutyáink nőnek. Mit nőnek? Hatalmasak és okosak, szépek, ahogy az igazi fél éves kutyusokhoz illik! Masnika tegnap 8-án, Süti ma 9-én lett fél éves! Mondanám, hogy ünnepeltünk, és talán így is van. Hazajöttünk időben és néztük az ünnepelteket, ahogy boldogan…

Az érzéseim? Most? Huhúúú, de rosszak. Jelen pillanatban azt hiszem, úgy tudnám ellátni és felépíteni az életemet, ha nem dolgoznék, vagy legalábbis itthonról tehetném. Vagy esetleg max. 4 órában. Nem részletezem, mert majd csak visszarázódom a mókuskerékbe, de... Reggel…

Azt tudtam, hogy ma Szarvasra utazunk Peti családjához látogatóba. Az viszont csak reggel vált számomra nyílvánvalóvá, hogy Peti a kutyákat is vinni akarja. Állítólag a kezdetektől erről van szó, de Én egyetlen egy ilyen szót sem hallottam... A baj az volt az egészben, hogy már…

Még mindig azon jár az agyam, hogy mi lehet most Olival és Ferikével... Kora délután vitték el Őket, ide a közelbe, de nagyon-nagyon hiányoznak! Igyekeztem addig velük lenni, bár Foltos is igyekezte Őket elrejteni. Mikor elutaztak, sírtam. Nem tudtam megvárni, míg az autó kifordul.…

Bizony, bizony... Már tegnap is gyanakodtunk, mintha... De ma nyílvánvalóvá vált: Masni tüzel. Konzultáltunk Márti dokinénivel és Ő is megerősített minket, bár kicsit korainak találja. Általában olyan 7-8 hónapos koruk körül szoktak először tüzelni a kutyusok. Masnika…

Ma pihenés és kímélő életmód volt előírva. Masninak is és persze nekem is. De egyikünk sem bírt kibújni a bőréből... Pihentünk, tényleg! Egész délelőtt bent voltunk a házban. Masni és Süti aludtak, Én meg a számítógép előtt ültem. Aztán ki kellett mennünk a kertbe.…

Na meg Folti... Annyi minden történt ma, hogy megint cikáznak a fejemben a gondolatok. Tegnap éjjel nagyon sokat vaciláltam Foltosról. Önzőség lenne csak azért itt tartani, mert nekem hiányozni fog. Itt ugye két lehetőség marad: Vagy bezárom a házba, ami neki már tényleg lehet,…

A mai nap a gyógytornáról kellett volna, hogy szóljon. Mégsem volt nagy durranás. Megtudtam, hogy szép a lábam, nagyon jól haladok, csak így tovább! Csinálhatom itthon a feladatokat és erősíthetem fokozatosan a bokámat... Itthon aztán belevetettem magam a kertbe. Pihennem kellett…

Ma voltunk utoljára a sebészeten. Legalábbis azt hittük, így lesz. Igazából lehetne is, de a papírokért mindenképpen be kell mennünk még a jövő hétfőn reggel is. Az a lényeg, hogy szépen gyógyul a lábam, egyre jobban tudom használni. Estére ugyan mindig bedagad és ha sokat…

Ma vasárnap volt, így hát pihentünk. Peti elment a családját meglátogatni, Mi meg itthon maradtunk... Reggel ugyan volt egy kis tombolás, talán ennek köszönhető a későbbi egész napos pihengélés. Részemről még mindig kicsit fáradt voltam, na meg jól esett a csendes házban…

Tegnap este olyan szinten voltam fáradt, hogy nagyon korán már alig tudtam nyitva tartani a szemem. Ezért lefeküdtem. A bejegyzés meg mára maradt... Elég fárasztó nap volt. Reggel a szokásos, 6-kor keltünk, hogy a sok állatot és magunkat is rendbe tegyük, majd elindultunk. A múltkor…

Ma bizony nagyon felpörögtek az események. Már csak Sanyika vár gazdira. Pamacsért reggel jelentkeztek, és este már jöttek is érte. Addig viszont tovább barátkozott az ittlakókkal. Nagyon ment ez neki, igazából a többieket nem értette, mit vannak úgy oda, miért kell morogni és…

Huh, nem is tudom, hol kezdjem. Egy teljesen átlagos napnak indult a mai. Annyi tervem volt, hogy megint meghirdetem a picike cicákat nagyon sok netes oldalon. így is tettem, majd elmentem pihenni. Egy hölgy hívása ébresztett, aki egy kislány cicát szeretne, de még pénteken visszahív,…

Nem tudok ma fergeteges bejegyzést írni... :( Nagyon fáradt vagyok. Próbáltam ma tornáztatni a lábamat, ment is egészen jól. De most estére igencsak fáj és be is dagadt... Azért még nem szabad Hűbele Balázs módjára mindent úgy csinálnom, mint azelőtt, szóval csak lassan a…

Bizony ma megkezdtem a bokám tornáztatását. Délután mentünk az SZTK-ba 6 órára. Ismételten vártunk fél órát, mire bejutottunk. Hiába az időpont, a csúszás szinte törvényszerű. A gyógytornásznő megdicsérte a lábamat, hogy milyen szép. Na gondolom gyógyászati szempontból!…

Levették!!! Ma megszabadultam a gipszemtől. Illetve még itt van a fürdőszobában, mert kiváncsi voltam, mekkora súlyt cipeltem a lábamon hetekig. Csak 1,8 kg. Többnek gondoltam. De még Peti is, mikor a szatyorban hoztuk hazafelé... Nem is ez a lényeg, hanem hogy holnaptól ennyivel is…

Tegnap majdnem éjfélig itt ültem és vártam, de nem működött a bejegyzés szerkesztő... :(   Most mennünk kell a sebészetre, ha hazajöttem, bejegyzek! :) Megjöttem, így kezdem ahol tegnap abbahagytam: Bizony tegnap elhagytam a sarkamat! :D Nem is egyszer... Reggel…