Budapest Time
Ma már nem esett. De a talaj és az egész kert még nagyon nedves, sáros volt. így jobbnak láttuk a mai kerti sétánkat is kihagyni. Bár az okok közé nem csak ez tartozik, hanem hogy Szila barátunknak nyújtottunk némi segítséget a mai nap és ez elvitte kicsit az időnket...
A lényeg, hogy egy benti, igazán tombolós, rohangálós délutánt rendeztem a kutyáinknak. Végre előkerült a másik sipogós labda, amit annyira kedveltek. Mondanom sem kell, hogy az előszoba szekrény alatt találtam meg (Vajon, mit rejt még az a szekrény???), ahova Masni előszeretettel mászik be néha. Elkezdtem dobálni nekik a labdát és csodák-csodája visszahozták. Együtt indultak neki, de mindig Süti érkezett a labdával. Ha Masninak sikerült is néha előbb odaérni, az biztos, hogy Sütike elmarta tőle a zsákmányt. De Masnit igazából nem nagyon izgatta, hogy kinek a szájából lóg az a műanyag vacak. Látszott rajta, hogy pusztán a futkározás nagyon feldobta és őrömmel ugrándozott...
A labdázást egy idő után azért megunták. Hiába dobtam, már nem volt érdekes...
Kicsit pihegtek, aztán őrült birkózásba kezdtek:
A kutyik próbáltak ugyan a cicókkal játszani, de kis manóim annyira durvák... Hát igen, a fajok közötti különbségeket nem nagyon értik a kis mancsosok. Ami egymás között megy, azt a cicákkal nem lehet!
Cicáink inkább felmenekültek a cicamínóra és ott vadóckodtak:
Persze Zeusz lentről figyelt. Neki ugyanis elég egy pofont adni a kutyiknak és azok nem zargatják tovább! Nem hiába, ilyen az Isteni magatartás!
Nagy kosárban kis kosár, kis kosárban pici Ábel... :
És a mai prémium kép - Azért Süti tud néha szépen is ülni!
És hogy teljes legyen a kép: Foltos cica is itt van! Mikor hazaérünk vár minket, aztán enni kap és mikor a kertbe megyünk, jön velünk. Egyre bújósabb! Nagyon hálás macskalány...
A lényeg, hogy egy benti, igazán tombolós, rohangálós délutánt rendeztem a kutyáinknak. Végre előkerült a másik sipogós labda, amit annyira kedveltek. Mondanom sem kell, hogy az előszoba szekrény alatt találtam meg (Vajon, mit rejt még az a szekrény???), ahova Masni előszeretettel mászik be néha. Elkezdtem dobálni nekik a labdát és csodák-csodája visszahozták. Együtt indultak neki, de mindig Süti érkezett a labdával. Ha Masninak sikerült is néha előbb odaérni, az biztos, hogy Sütike elmarta tőle a zsákmányt. De Masnit igazából nem nagyon izgatta, hogy kinek a szájából lóg az a műanyag vacak. Látszott rajta, hogy pusztán a futkározás nagyon feldobta és őrömmel ugrándozott...
A labdázást egy idő után azért megunták. Hiába dobtam, már nem volt érdekes...
Kicsit pihegtek, aztán őrült birkózásba kezdtek:
A kutyik próbáltak ugyan a cicókkal játszani, de kis manóim annyira durvák... Hát igen, a fajok közötti különbségeket nem nagyon értik a kis mancsosok. Ami egymás között megy, azt a cicákkal nem lehet!
Cicáink inkább felmenekültek a cicamínóra és ott vadóckodtak:
Persze Zeusz lentről figyelt. Neki ugyanis elég egy pofont adni a kutyiknak és azok nem zargatják tovább! Nem hiába, ilyen az Isteni magatartás!
Nagy kosárban kis kosár, kis kosárban pici Ábel... :
És a mai prémium kép - Azért Süti tud néha szépen is ülni!
És hogy teljes legyen a kép: Foltos cica is itt van! Mikor hazaérünk vár minket, aztán enni kap és mikor a kertbe megyünk, jön velünk. Egyre bújósabb! Nagyon hálás macskalány...
Utolsó kommentek