Megint hétfő, megint sebészet. Semmi kedvem nem volt itthonról kimozdulni, mert kisebb fejfájással ébredtem, meg értelmét sem láttam, hogy odamenjünk, hiszen még egy hétig minimum rajtam lesz a gipsz. Viszonylag rövid várakozás után, hamar bejutottunk. Elsírtam, hogy viszket és bedagad, feszít és hogy szerintem gombás a lábam. A doki erre csak azt mondta, hogy még egy hetet bírjak ki, mert 4 hét a minimum, amíg rajta kell lennie a lábamon a gipsznek. Megvizsgálta mennyire tartós és megállapította, hogy mivel kb. a felénél keresztbe szét van törve, újabb erősítésre szorul. Kaptam tehát még egy tekercs gipszet, amitől még nagyobb, bumszlibb és nehezebb lett az ideiglenes csizmám. Remek... :(
A fejfájásom sem csillapodott, viszont hamar hazaértünk és ez is valami...
Itthon aztán gondoltam, kipihenem magam... Kimentem a kutyákkal a kertbe, hogy nyugiban ülhessek, Ők meg játszadozzanak. Hát nem segített. A szomszéd utcában folyó építkezésnek, fúrásnak és kopácsolásnak köszönhetően csak még lüktetősebb lett a fejfájás. Na meg ott volt Masni, aki nem tudom miért, de csak az oldalszomszédainkkal nincs kibékülve. Ha valaki náluk kijön a kertbe, Masni azonnal odarohan és ugat a kerítésnél. Ez nekem is rossz és már Ők is szóltak. A legnehezebb az egészben, hogy 2 pici gyerekük van és mégha Masni nem is venné észre Őket, a nagyobbik fiúcska kezd el a kutyák után kiabálni... Én meg ülök a teraszon és Masninak kiabálok, de hiába... Ilyenkor bejövünk a házba és hagyom, hogy itt tomboljanak... Ma ez nagyon rosszul jött.
Pedig egy kis ideig olyan tündérien játszottak. Süti megint ellopott egy kartondarabot és azt rágcsálta:
Majd közelebb hozta, ahol Masni lecsapott és elcsente...
Majd incselkedett vele. Felkapta a karton és még a lába sem érte a földet... :)
Ezek után a tegnapi kacsás jelenet mása következett. Csak most Süti pitizett Masninak, hogy ugyan adja már oda neki is azt a kartondarabot...
Süti elérte célját! Masni meg csak nézhetett a játék után...
De azt nagyon büszkén tette:
Majd miután együttes erővel darabokra szaggatták a kartonpapírt, bírkóztak egy keveset:
Ennyi elég is volt a kintlétből. Ekkorra már úgy éreztem, robbanni készül a fejem, le kellett feküdnöm. Bejöttünk a házba és a kutyókák nagyon aranyosan, azonnal megértették, hogy bizony nekik most csendben kell maradniuk. Na persze egy-egy jutalomfalat fejében... :)
Bevettem 2 bogyót is, lehúztam a redőnyt és befeküdtem az ágyba. Cicóim azonnal ott teremtek és velem együtt gyógyultak. Ugyanis náluk sincs ám változás. Nem tudom, van-e közöttük aki egészséges, mert mindenki nagyon keveset eszik. Valakinél még vissza is jött a vacsi, de sajna nem tudom, ki volt az, mert nem voltam jelen. Az biztos, hogy nem Zeusz, mert Ő nem evett olyat... Ma este nem is volt nagy hancúrozás, mindenki csak pihengél... Egyéb jeleit nem látom a betegségnek, remélem, csak valami gyorsan átfutó dolog lesz...
Délutáni gyógyulás - Zeusz a főhelyen, a párnám mellett:
Ábel Peti plédjén, a lábamnál:
Vilmos meg a paplanomon helyezkedett:
Loli azt hiszem az ajtó mögött a sarokban aludt el.
Egész jól sikerült kialudni a fejfájást, bár most, hogy írok róla, megint érzem kicsit...
Biztos front van, nem tudom...
A sufniban a picurkák még mindig tündériek. Azt mondhatom, hogy Foltikának is visszatért az étvágya, bár kicsiket eszik és csak akkor, ha ott vagyunk mellette. Viszont minden kaja után rohan a kölykökhöz és ápolgatja, nyalogatja, szopiztatja Őket. Utána meg kijön a teraszra pihengélni. Látszólag most ki van békülve Masnival, lehet, hogy nem is vele volt baja...
A picurikról ma egészen sok videot csináltam.
Édesek, ahogy dülöngélnek jobbra-balra, nyújtózkodnak, ébredeznek, nyáviznak Anyu után és van aki már önállóan mosakszik is... :))
Prémium képeink:
1. Cica vonat a dolgozó ablakban:
2. Ahogyan a cicák várnak este lefekvéskor...
Utolsó kommentek