A mai nap átlagosnak mondható, bár a sufniba lépve az ember most már nagyon elcsodálkozik. 1 héttel ezelőtt még nem is tudtak járni ezek a pöttöm kiscicák, mára meg már ugrálnak és futkosnak. Irtó édesek!
A kutyókák ma nagyon rendesen viselkedtek. Elvoltak a helyükön rendben, csendben. Az egész délelőttöt pihizéssel töltöttük, majd csak délután mentünk a kertbe. Ott aztán nagyon dühös lettem. Békésen ültem a teraszon, a kutyók játszottak a füvön, mikor is az egyik hátsó oldalsó szomszédunk, aki egy átláthatatlan paravánnal barikádozta el a kertjét, átugatott és dörömbölt a paraván mögül. Gondolta, ez majd jó móka lesz. Masni ezt nem így gondolta, mert mind a két kutya megijedt, de nagyon, viszont Masni ennek hangot is adott. Nem viccelek(!), fél órán keresztül ugatott. Csak járt-kelt és minden kis szösszenésre, ami a túl oldalról jött, pattant és ugatott... Egy másik szomszédunk (igen, nagyon sok van belőlük: konkrétan 6) ki is szólt, hogy miért ugat ez a kutya? Háát, azt hiszem Masni ezekkel a szomszédainkkal sem lesz már jóban soha. Az első lépésükkel elszúrták az egészet...
Masnika csak akkor fejezte be, mikor odatettük a locsolót. Azért reménykedem, hogy elfelejti az esetet és nem kezdi majd holnap ugyanezt...
Pedig annyira aranyosan játszadoztak előtte:
Foltival is nagyon jól elvoltak... Hármas idill:
Majd pedig kiscicáztak kicsit:
Zsuzsika a bátor! :
Mikor rájuk szóltam, nagyon fegyelmezetten leültek és csak figyelték, hogy a picurkák felfedeznek:
Feri hívja Anyát! Anya jön, Feri utána.... :)
Sufniajtóban botorkálás:
A szopi már a sufni betonon. Tény, hogy itt jobban elférnek:
Éjszakára azért még visszabújnak a jószagú dobozba:
Benti cicóinknak meséltem a híreket. Meséltem a kiscicákról és hogy beneveztünk a cicalimpiára. Nem nagyon hatotta meg Őket, hacsak nem annyiban, hogy igyekeztek ma is elkápráztatni alvópóz tudományukkal...
Ábel a kutyók rágicsáját őrizte:
Zeusz a fürdőszoba bejáratánál feküdt, mint mostanában mindig:
Egyedül Vilmos kapta fel a fejét, hogy : "Mi? Cicalimpia? Miről beszélsz?" És visszaaludt...
Lolika pedig kikérte magának, hogy róla tegnap nem is csináltam közeli fotót. Hiába magyaráztam neki, hogy akkor Ő nem volt sehol... Nem találtam...
Mindenesetre ma nagyon pózolt! :
Mai prémium képünk is róluk szól. Este Ábel és Lola közös erővel kezdték el Vilit kitúrni a helyéről. Vilmoskám igen meglepődött...
Megjegyzés: Ma kaptam egy nagyon kedves bókot a képekre vonatkozóan, így mától megpróbálom nagyobb méretben prezentálni. Ha valakinek ez gondot okoz pl. az oldal letöltésénél, jelezze, és visszatérünk az eddigi méretre!
Köszönöm!
Utolsó kommentek