Vasárnap:

Ma ismét kirándulni mentünk. A következő Russell túra helyszínt (Börzsöny - Kisinóc) mentünk "letesztelni" és milyen jól tettük. :) Ugyanis az eleje nagyon szuper emelkedős, a tisztás is csodás, még az útvonal közepe is tutin járható, ám a vége lehet, hogy korrekcióra szorul. Valószínűleg a sok esőzés miatt, de az utolsó 1,5 km-t nem a patak mellett tettük meg, hanem szinte a patak mederben. :O Igazándiból alapból is állati sokszor kell átvágni a patakon, de persze ez ilyen magas vízszintnél elég bajos. :( Eleinte még csak-csak találtunk köveket, amire rálépve egész ügyesen átbukdácsoltunk, de a vége felé (ami kb. 10-12 átkelést jelent :O) már konkrétan bokáig kellett a vízbe gázolnom. :( Peti persze ügyesebb volt, na meg könnyű Neki a szuper bakancsában! Ám sokat segített Nekem, asszem nélküle inkább vissza fordultam volna...

Na de a lényeg, hogy nagyon jól éreztük Magunkat, kellemesen elfáradtunk, a kutyák pedig nyakig sárosak lettek. :) Süti a végére már egészen megszerette a vizet, de hogy simán gázolt át oda-vissza a patakon, az biztos. Masnikánál nem sikerült ekkora változást előidézni. Elég sokszor kellett átadnunk, átvinnünk kézben, mert magától nem mert még ugrani sem. Aztán persze, ahol nem volt nehéz, csak rávettük, hogy belemenjen, átugorjon... Mert ügyes ám Ő is nagyon! :) 

Az egész túrát kb. 4,5 óra alatt jártuk le. Ami elég sok: Elnézve, hogy "csak" 8,7 km.Bár ha azt vesszük, hogy az utolsó 1,5 km elvitt tuti, hogy több mint 1 órát, akkor talán érthető. Na meg a tisztáson is pihiztünk vagy 20 percet. :) 

Mindenesetre jól esett. Majd a sok kutyás túrán meglátjuk, hogy változtatunk-e. Kérdés, hogy addig hogyan alakul a patak magassága, mennyi eső esik addig, stb... Mert a rövidebb utat az autóút közelsége miatt húztam ki. Ja, merthogy átmentünk ám rajta párszor. És mindig találkoztunk autóval. :O Szal van rajta forgalom rendesen... :(

Még annyit, hogy Masnika nem nagyon használta a műtött lábikóját, Pont úgy csinálta, ahogy itthon. Ha csak sétált, lassan lépegetett, akkor lerakta és terhelte, ám ha gyorsabban futott, akkor 3 lábazott. Persze így is ügyes, mégis azt hiszem, már sosem fogja 100%-osan használni a lábikóját. Ha megszokásból, akkor azért, ha fájdalom miatt, akkor azért. Neki nem tudom megmondani, hogy terhelje nyugodtan, nem fog kiakadni... Nem kényszeríthetem. :( De a műtéttel azt biztosan elértük, hogy nem fog tovább kopni a patella alatti árok széle, ezért kiugrani sem fog többet soha. Azt pedig igyekszem figyelni, hogy terhelje néha a lábát és így jól izmolt maradjon... 
A viselkedésük pedig szuper volt! Sosem kolbászoltak el messzire, illetve ha picit lemaradtak vagy előre szaladtak, a kiabálásunkra robogtak vissza rendesen. Jutalmuk, mint mindig most is virsli karika volt. :)

Az itthoni dolgokról még nem is írtam semmit, de persze nem is volt sok, lévén a túra elvitte az egész napunkat. Korán terveztünk felkelni, ami sikerült is... Csak aztán visszafeküdtünk, mert mindannyian fáradtak voltunk. És bizony nagyon aludtunk, majd csak utána reggeliztünk és így persze "késve" indultunk. 
Túra után pedig már csak az etetésre, locsolásra maradt idő, na meg a kutymorgók zuhanyoltatására. :) Én még vasaltam is egy sort, plusz mosogattam, de már alig álltam a lábamon. Most is nehéz ülni, ugyanis fáj a térdem: mindig ez van, ha sokat gyalogolok...

Sooooook-sok képet csináltunk: Belőlük pár...
Cicákról sajnos nincsen sok. :( Egyedül Viliről készült normális, még reggel:

Kutyikkal rápihenés a túrára:

És utazunk: oda...

Láttunk egy struccot! :O A kapura az volt kirakva, hogy "Kutyával őrzött terület". 
Biztos nem kaptak "Struccal őrzött terület" táblát. :D
Sajnos kicsit arrébb ment, mikor megálltunk az autóval, pedig egészen itt volt a kerítésnél...

Aztán persze megérkeztük: Parkolóban...

A zöld jelzésen indultunk:

Haladunk: mellettünk egy igen meredek szurdok, benne patak csordogált.

 

 
Kutyók nagyon élvezték:

Valahol zöld keresztre váltottunk:

 

A 3. km után pedig felértünk a Tányér-rétre:

 

Pihi:

Talán virslire vártak. Mindenesetre Mi "ebédeltünk" :)

 

 
Természetesen kaptak virslit. :)

Aztán egyre jobban elkolbászoltak... (Nem nagyon!)

Indultunk tovább: A rét másik oldalán volt egy hatalmas pocsolya.
Olyan, mint egy teknő. Vagy ez akart lenni a tányér? :O

Tovább: még mindig a zöld kereszten... De már lefelé!

Hát igen: Már itt kezdődtek a sárosodások...
Ez az út!

Süti lábikói: Itt még nem is sejtettem, hogy ennél sokkal, de sokkal sárosabb lesz. :)

Néhol a patak fölött mentünk: Hurrá! :)

Az első (?) átkelés: Masnika nem akart...

 

Na igen: brutális keréknyomban mentünk :O

Láttunk egy szalamandrát is:
Süti hála az égnek nem vette észre.
Masnit is úgy kellett elhívni onnan. Aztán egyszer még vissza is szaladt... :O

Kiértünk az Érsek-tisztásra.
Nem jó hely, abból a szempontból, hogy az ott balra autó-út. És forgalmas is...:(

 

Ez már a sárga jelzés:

Patak mellett/fölött vitt az út:

 

Ahol a "bajok" kezdődtek: Elágazás a sárga négyzet felé...

Már ez sem volt semmi... Az átkelő mellett "félelmetes" vízeséssel:

Romlottak az átkelők:

Nem tűnik gáznak, de az volt!  Egyre durvábban...

Ez már szerintem a konkrét meder: És persze az út, minimum bokáig süppedő sárral. :O

Ez volt az utolsó, a legszélesebb. Itt már nem nagyon érdekelt, vagyis nem tudtam mit tenni. Konkrétan beleléptem a vízbe. Ám Petinek még így segítenie kellett. Merthogy a kövek csúszósak ám!

 

A vége pedig egy kicsinyke ösvény: Felüdülés volt! :)

 

Ahol jártunk: Egyébként állati szép volt!!! :)

Hazafelé az autóban: Fáradt manócskák...
Mielőtt beszálltunk, letöröltem Őket, amennyire tudtam.
Itt látszik, hogy Süti lábára rászáradt a sár. :O

Itthon pedig irány a fürdőkád:

 

 
Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>