Budapest Time
Szombat:
Ma megtartottuk a Russell Terrier és Beagle túra csapat VI. túráját a Börzsönyben. Királyréten találkoztunk, onnan mentünk egy szép kis "kört"...
Nézzük sorjában: Érdekes módon előző este sem és még aznap reggel sem idegeskedtem, végig olyan érzésem volt, hogy minden rendben lesz, pedig parázni szoktam és általában itthon hagyok valamit vagy ilyesmi. :D
Korán reggel keltünk, elkészültünk és mentünk. Mi értünk oda leghamarabb, ahogy ez a terv volt. Meglepődtünk, mikor pénzt szedtek a parkolásért, mert mikor ősszel voltunk itt, akkor a kutya sem kért Tőlünk semmit. Sebaj, támogattuk a Börzsönyt és leparkoltunk. Aztán kinyitottuk a kocsi ajtaját, amit majdnem levitt az orkán erejű szél! :O Nem kissé lepődtünk meg és gyorsan vissza is ültünk melegedni. :D
Utána persze érkeztek a résztvevők, kiszálltunk, fogadtuk Őket, csak Masni maradt a finom meleg autóban. Nem is hisztizett, hogy ki akarna jönni, szerintem élvezte a meleget. ;)
41 kutyus érkezett a gazdikkal együtt. Mindenki lelkes volt, bár meglepett is az időjárás észlelése után. A meteorológusok valami tavaszt emlegettek, ami végülis a hőmérsékletben igaz volt, ám Én nem emlékszem semmiféle szélre. No sebaj! Kb. fél 11-re Mindenki megérkezett és nekiindulhattunk. :)
Az első emelkedőn csúszkáltunk, ugyanis totál le volt fagyva az egész. :O Ám miután ezen túljutottunk csak hó volt és szép erdő. Mivel elég sokan voltunk, kissé szétszéledt a banda. A legeleje gyors tempót diktált, ehhez képest a végén sétálók és kicsit lemaradók nem érzékeltek semmit. Még meg is kellett állnunk, ugyanis 2 kutyus visszafelé kezdett el rohanni. :O Utána persze mentünk a Többiek után, de addigra az eleje már jó sokat ácsorgott a következő elágazásnál.
A Béla réten pihiztünk, ahogy terveztük. Elég nagy havas placc volt a kutyáknak rohangálni, amit meg is tettek. :) Mi közben agytornáztunk, közönség szavaztunk és végül összeálltunk egy csoportképre. Szép idő volt: végig sütött a nap és szerintem itt egy kicsit szélárnyékban lehettünk, mert a fejemet sem fújta le az orkán. ;)
Tovább mentünk be az erdőbe, ahol egyszer csak Bigi (Beagle) úgy gondolta, valami nagyon érdekes van az erdőben és nyílegyenesen berohant! :O Persze a társaság eleje már megint nagyon elöl járt és csak a Mi telefonjainkból tudták meg, mi történt. Mi vártunk. Vártuk Bigit vissza, közben a gazdik és még néhányan a keresésére indultak az erdőben. Kértük a társaság többi részét, hogy jöjjenek vissza, de talán nem volt egyértelmű, csak a fele társaság indult visszafelé...
Aztán kb. 3/4 óra múlva Bigi pontosan ugyanazon az ösvényen/csapáson/szagon, ugyanolyan nyílegyenesen rohant vissza az útra. Személy szerint azért megijedtem egy kicsit. Belegondoltam, mi lenne, ha a Mi manóink mennének így el. :( De hála az égnek jó vége lett, Bigi visszajött és indulhattunk tovább.
Ekkor voltunk kb. a táv felénél és ekkorra Masni már nagyon átfázott. Hiába a szép kabátkája, a pocakja csurom vizes lett és vacogott lent a hóban. Felvettem hát, hogy megmelegítsem, amitől Én lettem csurom vizes. Mert vittünk ugyan törölközőt, de az Petinél volt, aki elment Bigi után az erdőbe.
Mentünk hát tovább! Azt el kell mondjam, hogy mivel csuda szép volt az idő, minden olvadni kezdett. Ezáltal pedig sár lett, locs-pocs, ami alatt még jég volt és csúszott. Nem volt olyan vészes, kicsit csúszkáltunk és még örültünk, hogy ma mentünk, mert a néhol bokáig érő víz és alatta jég, az holnapra már kb. térdig érő víz lesz. :O Szóval még épp jókor mentünk, ámbár így is iszonyat sárosan tértünk haza.
Innentől nem is volt olyan nagy izgalom, Én kicsit elfáradtam, végig folyt az orrom és mikor Masnit tartottam fél óráig, akkor megfájdult a derekam. Ezért aztán nagyon belassultam a végére, de csak végig mentem. ;)
A legvégénél tartottunk a csúszkálástól, mert ugyanott mentünk le, ahol reggel feljöttünk. Ám délutánra az a jégpálya totálisan elolvadt, így már csak sáros maradt. :) Persze a végére is tartogatott némi izgalmakat a túra, nevezetesen most Rozi ment az erdőbe úgy, hogy semmit nem láttunk belőle. :( Szerencsére Ő is meglett, visszajött egy idő után. Ezek a Beaglek ilyenek, ha egyszer szagot fognak. Nagyon örülök, hogy visszajöttek!!!
A Mi tündéreink szerintem nagyon jól érezték Magukat. Masnika az elején egyszerűen nem hagyta békén Bodzát. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy igazából Bodza érdekli vagy az a bot, amivel Bodzi játszik. De szerintem Bodzát kedvelte meg ennyire már a múltkor is. A kellemetlen az egészben csak az, hogy végig mellette maradt és ugatott, csaholt, ugatott... Ezzel próbálta meg felhívni Magára a figyelmet. Persze Bodzit nem érdekelte semmi más, csak a bot. Szóval Masnika hoppon maradt, de nem adta fel: ugatott tovább. :O Bodzi párszor odamorgott Neki, hogy hagyja már abba, de Masni még akkor sem adta fel.
Aztán egyszer nagyon édes dolog történt, mert Masni összekeverte Bodzit Boogie-val. :D Sok kutyus volt egy kupacban és mikor szétfutottak, Masnika Boggie- után indult. Ugyanúgy követte, ugatta. Aztán csak feltűnt, hogy "Ez nem Bodzi lesz" és megszaglászta hátul. Körbenézett és keresett, de addigra már Bodzi ki tudja, merre rohant. Nagyon aranyos volt. :D Mentségére legyen mondva: Bodza és Boogie tényleg nagyon hasonlítanak, igazából féltesók is. :)
Utána már Masnika is fáradni kezdett és a táv felétől cipelni kellett. Fázott vagy elfáradt, nem tudom pontosan, de egyszerűen nem jött. Csak megállt és kitámasztotta a lábait, nem akart tovább indulni. :( Szerencsére Tündétől kaptunk kölcsön egy nagyon szuper kutya hordozó táskát. Már ki is néztük a neten Mi is és biztosan beszerzünk egyet Masninak, mert bár Apa-gazdi az ölében is hozza Masut ha kell, de azért ezzel a táskával sokkal kényelmesebb Mindenkinek. :) Köszönjük Tünde még egyszer!!!
Visszaértünk a kocsikhoz, ahol még gyorsan összesítettük a közönség szavazatokat, kijavítottam az összes agytornát, aztán indulhatott a tombola. Én 55 tombola tárgyat raktam a dobozba. Nagyrészt a támogatóink jóvoltából + amivel Mi járultunk hozzá az egészhez. Ezek után Mindenki hozott valamit, amivel megtelt egy plusz doboz. Sípolós játékokat, édességet, rágóköteleket: Nagyon-nagyon köszönjük!!!
A pénz, ami befolyt a következő túrára fordítjuk majd. Akkor lesz ugyanis 1 éves a TúraCsapat és szeretnénk a nyerteseknek serlegeket adni, ami bizony nem kevés pénzbe kerül...
Az elhúzódó eltűnések és a lassulás miatt aztán jól elhúzódott az egész túra. Mikor a kocsikhoz értünk, páran sajnos hazaindultak... Ám így is sokan maradtunk még kb. 3/4 órát. Addig persze már az összes kutya a kocsikban pihent és melegedett. Még a Mi két manónk is ott gömbölyödött a hátsó ülésen és száradtak, melegedtek. :)
Induláskor pedig még jó hogy Susu és Dani még ott voltak, mert be kellett tolni az autót. Mikor Peti elfordította a kulcsot, még egy nyekk sem volt, annyira lemerült az aksi. Hogy mitől, még most sem jöttünk rá, de a lényeg, hogy sikerült egy lejtőre tolni és csak felberregett a kisautó. Köszönjük szépen Susunak és Daninak, hogy segítettek betolni!!!
Itthon pedig Én már csak arra emlékszem, hogy fázom és fáj a hátam, a derekam, a térdem és a nagy lábujjaim. :O Utóbbit kicsit furcsállom, de már attól fájt, ha a paplan hozzáért... Talán a bakancs nyomta meg, mikor csúszkáltam benne?
Kutyók persze hamar kidőltek. Süti mintha fájlalta volna a farkincáját, sokat kapott oda és a felétől mintha csak lógott volna. :O De reggelre hála az égnek kipihente Magát és kialudta a fájdalmat, mert semmi baja! :)
Remélem, mindent leírtam, ami lényeges, jöjjön most már a fénykép dömping:
Utatunk oda: (Masnika őrizte a tombola főnyereményét.) :)
Ismerkedés, szagizás...
Kabátkásak: Masni Miloval, egy fél éves kis örökmozgóval. :)
Elindultunk!
Első megállás: Az emelkedő előtt...
Kisütött a nap!
Megvilágította a jó csúszós, jeges emelkedőt:
Bodzi és a bot: Plusz Masnika állandóan mellettük...
Süti, a magánzó szaglászó...
Kis megállásoknál:
Mentünk erdőben...
Aztán kiértünk a fennsíkra...
Szél volt, bizonyítja a lobogó fül! :D
Pihenő a Béla réten:
Míg a gazdik Agytornáztak...
A kutyók bandáztak... :)
Egy csoportkép: (Még jó, hogy ráférünk!) ;)
Majd indulás tovább!
Megint bementünk az erdőbe:
Itt! Pont itt rohant be Bigi. Aztán 3/4 óra múlva pontosan ugyanitt jött vissza!
A túra egyik legfiatalabb résztvevője: Natasa! :)
Egyben Ő lett a kedvenc Terrier is!
Tőle (azaz Tünde gazditól) kapta kölcsön Masni ezt a csuda jó táskát! Köszönjük!!!
Így mentünk majdnem végig. Masni a táskában utazott...
Apa-gazdi meg hősiesen cipelte!
Kiértünk az erdőből, ahol latyak és sár fogadott Minket:
Egyre jobban olvadt. :O
Így inkább az út mellett haladtunk...
Mindezek ellenére az erdő és a környék csodaszép volt!
Mohák az út mellett:
Pár kép a tombola és díjátadóról...
Majd utazás hazafelé: A hátsó ülésen... :)
Utolsó kommentek