A Nagy család élete

Vasárnap:

Sétáltunk!!!!! Mi mást? :)
Egy leendő TúraCsapatos útvonalat kerestünk, de nem találtuk. Illetve a kiinduló jelzést nem is kerestük, gondoltuk, majd visszafelé. Ám akkor meg már nem nagyon törtük magunkat ilyen téren. :D Szóval úgy alakult, hogy sétáltunk egy csodásat, élveztük a napot, a friss levegőt és nem győztünk betelni a látvánnyal. :)

Dömörkaputól indultunk. Már ekkor hallottuk a zúgást, amiről néhányan azt hitték, hogy a szél. Mert az is volt... Indulás után viszont elénk tárult a látvány: A Bükkös patak és a lezúduló kis vizesések. :) Szavakkal nehéz leírni (vagy csak nekem nem megy) azt a látványt. A tiszta vizet, a mohás növénzetet a meder oldalában, a téli viharok által véletlenszerűen a vízbe került faágakat vagy néhol egész nagy fákat... Ezeket látni kell és ot befogadni a helyszínen. Séta közben persze a szél valahogy elmúlt vagy csak már nem éreztem. ;) Felváltotta helyét a fényes napsütés, ami néhol beterítette az arcunkat, néhol csak a fák között talált utat magának...

Ami tny, hogy azt a kb 2,5 km-es utat azt hiszem 3 óra alatt tettük meg. Eddigi sétáink alkalmával sem kapkodtunk, de most aztán előbűjt belőlünk a fotószakkör érzés. :D Nem viccelek, ha azt írom, hogy 10 méterenként kattintottunk egyet, kettőt, ötöt... ;)

Közben egyszer falat is másztunk, ahol köszönjük a fiúk segítségét, akik a kutyás pórázak segítségével húzták fe a lányokat. :) Néha a patakon is átkeltünk, néha meg csak bámészkodtuk, beszélgettünk, csacsogtunk, nevettünk. Jól éreztük magunkat, ezt bizton állítom!

Kutyókról nem is tudok nagy érdekességet írni. Szokás szerint élvezték a levegőt, a szabadságot. Nagyokat sprinteltek vagy csak bandukoltak mellettünk. Szaglásztak ezerrel, majd örömmel jelentkeztek be a jutalomfalatért. :)

Az út "végén" találtunk egy remek pihenőt, amit egy másik sétáról már ismertünk. (Csak akkor más irányból közelítettünk) Itt pihiztünk egy minint, fotózkodtunk,majd indultunk tovább. Egészen a Kárpát forrásig mentünk el, majd visszafordultunk.
A visszaút némiképp gyorsabbvolt, mint odafelé, de még ekkor is megálltunk egy havas réten. Bizony! Simán lehetett hógolyózni, annyi megmaradt. :) Persze itt Masut kellett letrölgetni, mert pici kutya pocakja beleért a hóba és csutakos lett. Na meg gondolom a patakon átgázolás sem segített neki szárazon maradni. Vandának köszönöm szépen a törcsit, mert azt persze, hogy itthon hagytam... :(

Röviden ennyi...

A többit a képek fogják elmesélni ;)
Parkoló...


Várunk...


Mindenki megérkezett: :)

Indulhatunk!

Le a patakhoz, vízeséshez...



Amerre néztünk, gyönyörű!!!



Egy barlang??? Vagy valami olyasmi...

Újabb mini vízesés:

Nagy gyerekek... :)

Na de megyünk...


Hó, avar, moha...

Bejelentkezés :)

Jelzés...


Letértünk a betonútról:

Na igen. Itt kéne átkelni.


Menjünk egy kicsit a patak mellett! ;)


Már nem írom, mennyire szép, mert magáért beszél ;)

Gooombaaaa!

Felfelé. Először meredeken próbálkozva...

Kicsit vissza és lankásabban...

A végén segítséggel:

Hóval mosdás :)

Kutyók láb mellett...

Szerencse! :)

Megint elhagyjuk a betont:


Gyönyörűséges patak :)

Átkelés: itt



Mellette tovább:

További szépségek: napsütés...

Moha :)


Csabi! :D


Mi is pózoltunk. ;)
Sütikém kicsit retteg a magasban. :(

Szépséges! Támasz...

Mögötte a pihenőhely:

Masuka iszik :)

Kis tombolás...

Csoportkép:

És megyünk tovább!
Kicsit sáros...

Kék jelzés. Híd :)

Állandó téma: patak :)


Újabb híd :)

Másik oldalán...


Kárpát forrás:



Jobb híján a fát ölelgettem... :)

Visszafelé...
Minek ide híd? :D

Natasa: kiharapjuk a földet! :)

Masnika: Mit keresett itt Natasa??? :)

Visszaindulás...

Masnó manó rákattant egy nagy botra! :)

Tényleg tavasz van! :)

Megyünk...


Egy újabb kis rét. Még havas!!! :)


Hógolyózás!!! :)


Aztán irány a parkoló!


Szagi...

Még egy utolsó pillantás a gyönyörre :)


Egy évvel ezelőtt...>>