Bizony, mindjárt itt a hétvége! Örülök, mert itthon lesz velem Peti, kicsit talán haladhatunk a kerttel, de pihenhetünk is sokat. Jó-jó, Én eddig is pihentem. Na de mégis más az, ha az ember párja is itthon van vele... :)
Pedig ma nagyon önálló voltam. Végre először egyedül zuhanyoztam (Mármint gipszben...). Kicsit kalandos volt, de jó érzés, hogy most már emiatt sem kell állandóan Petit nyaggatnom. Bár ha belegondolok, kicsit feleslegesnek éreztem a délben való zuhanyzást. Kb. 1 óráig szuper volt, felfrissültem. Aztán csak izzadtam, izzadtam a nagyon fülledt melegben... :(
A gipszem? Hááát, a sarka tényleg lötyög. Most már azt is látom, hogy a sarkot tartó gipsz rész - vagy mi - kezdett el fesleni. Ha az ott elszakad, akkor nem sok fogja tartani újdonsült járó alkalmatosságomat. Mindenesetre tényleg próbálok rá jobban vigyázni. Ugyan nagyon nagy szívfájdalmam, de kibírtam, hogy ne menjek le a kertbe! Aztán a lábam meg estére igencsak elkezd fájni, megpróbál kidagadni a gipszből és feszít, szóval ilyenkor nem valami jó rajta járni...
Ennyit a nyavalygásból, jutottak mára is boldog pillanatok!
Délelőtt kutyikkal kert. Nem hagyhatták ki állandó birkózós edzésüket. Általában Süti kerekedik felül, tekintve a kis súlykülönbséget közöttük, de ma valahogy Masni volt a nyerő. Torkon ragadta kishugát. :)
(Ja, igen. Mert ugye Masni az idősebb 1 egész nappal!)
Azért ezt a birkózásos dolgot nem kell ám olyan komolyan venni. Ők is csak nevetnek rajta. Ezen a képen olyan, mintha Masnika csikizné Sütit, amin mind a ketten kacagnak:
Délben nem kívántam kínozni sem magam, sem a kutyáinkat a fülledt melegben, ezért visszajöttünk a kicsit hűvösebb házba. Masnika nagyon nyeregben érezhette magát, mert azon nyomban rászált Vilire és egyfolytában játékra invitálta barátját. Vilmos azonban csak legyintett. Nem volt kedve futkározni. Ilyen melegben... !!!
Masni hamar feladta. Lévén Ő is érezte a fülledtséget és Süti társaságában bevonultak a helyükre aludni. Jajj de jó! Örültek a cicamanók, elfeküdhettek a hideg padlón:
(Ábel kicsit beleolvad ugyan a PVC színébe... :D )
Zeuszka inkább a kanapéra helyezkedett a bukóra nyitott ablak alá, onnan remélte egy kis szellő bejutását: (Kár, hogy ott sütött a nap, de Zeuszt ez cseppet sem zavarta.)
így telt el a nappalunk. Dőltünk egyik helyről a másikra...
Loli még Vilmoska dobozát is kipróbálta:
A sufniban Foltos és a kisciccek talán örültek a nagy melegnek. Bár most már akkora "hatalmasak" a kölykök, hogy lassan az egész dobozt elfoglalják. Hova fog akkor majd Foltika feküdni?
Aztán eljött a délután, Apa-gazdi is hazaért és a nap is kezdett eltűnni a házak mögött.
Nagyon nagy volt a fű! Olyan érdekes, mert mikor Peti levágja, utána hipp-hopp, kb. 1-2 nap alatt megint hatalmasra nő. De Mi kivárjuk az egy hetet és csak akkor vágjuk le megint... Ma már Süti is kezdett eltűnni benne, hát tényleg nagyon sokat nőhetett a fű. Megint nyírni kell!
Peti felpörgette hát a fűnyíró motorját, aminek Masnika bizony nagyon nem örült. Nagyon nem szeretheti a fene nagy hangját, ezért különféle búvóhelyeket keresett. Ilyen volt a szék alatti terület, majd mivel itt mindent látott, megpróbálta a teraszon a virágládák mögött.
De egyik sem bizonyult biztonságosnak számára. Csak topogott mellettem, nem találta a helyét. Míg végül bebújt a kerítés melletti deszkarakás alá és ott reszketett a kincsem. Ezt nem nézhettük nyugodt szívvel. Peti kihúzta a bátor ebet, Én pedig az ölembe vettem. Illetve pontosítok, csináltam egy kis páholyt a terasz szélén, ahol mindent láttunk, irányíthattuk és segíthettük Apa-gazdi munkáját, mégis Masnika biztonságban érezhette magát. Mellettem:
A páholy: (Azért figyeljünk, ki ül a párnán! :) )
És Peti nyírt:
Süti türelmesen várt. Várta, mikor kezdheti meg esti rohangálását és festheti be megint tappancsait teljesen zöldre! :)
És készen lett:
Sütiéknek jöhetett a rohangálás, Petinek a locsolás, utána egy kis veteményes szemle. Ekkor sajnos rossz híreket kiabált a terasz felé. Azt már régebben észrevette, hogy az egyik szőlő, mintha lisztharmatos lenne. De most már a Palatina nevű is igencsak kezd csúnyulni, azonnali beavatkozásra volt hát szükség. Cserencsére ez a leghamarabb érő fajta, így már eddig is csemegéztünk belőle néha egy-egy szemet. Most Peti fogta és leszedte az érettnek tűnő förtöket és a maradékot megint megpermetezte. Én ugyan azt hallottam, hogy a lisztharmat ellen nincs mit tenni, de hátha!!!
Már bánom, hogy nem mértük le... (Azóta 3 fürt el is fogyott! )
Mai prémium pedig 2 video. A legjobb hárörző kutyánkról, aki leszámítva a fűnyírós "defekt"-jét, nagyon bátor és hangos tud ám lenni, ha arról van szó!
Utolsó kommentek