A Nagy család 2015. január 14-én felbomlott... Illetve ekkor kezdődött meg végleges felbomlása... Nem részletezném, de válunk. A házat áruljuk és reméljük, hogy majd egy aranyos, kedves és boldog család élvezi tovább az előnyeit.
A blog nem szűnik meg, hiszen sok hasznos információ is megtalálható benne, plusz pár bejegyzés a túrablogra is mutat.
Palacsinta és Gulyás party-ra voltunk ma hivatalosak. Természetesen a kutyókat is vittük, ahogy mindenki más. Szuper jó kis buli kerekedett a napunkból, pedig azt hittem el fogunk olvadni a melegben. ;)
Képek: Ágiék jóvoltából pizza is volt. :)
Mire mi megérkeztünk, már a gulyás is készen volt. 
Ki is dőltek a házigazdák ;)
Masnika azonnal belevetette magát a játékba :D
Kincskeresés :D
Ücsörgünk...
Ismerkedés :)
És megérkezett a palacsinta is :)
bele...
Teraszon kártyázás...
Fagyival kiegészülve ;)
Idill :)
Rohangálás!
Kozmetika ;)
Süti várakozik... :)
Fáradtan, árnyékban...
Hát nem ráült !? :D
Terrierek:
Masni persze kiabált
Dinnyéztünk is:
Csináljunk közös fotót. Kutyók a rönkre!
Csoportképünk:
Masnika elfáradt...
Készen van!
Ugyan még rajta van a homok, amit a térkövek közé szórtak vagy mi...
Majd hétfőn jönnek azt is rendbe tenni. :)
Most ilyen az utcafrontunk:
És ma lerakták az összeset...
A lefolyók szélét bebetonozták:
Tegnap este, mikor hazajöttünk, akkor vetük észre, hogy a mi vendég kocsibejárónk kimaradt az epítkezésből. Ezt is megelőzte némi félreértés, amit megint nem szívesen írnék le, de a lényeg, hogy végül sikerült tisztázni a dolgot és estére korrigálták a "hibát" a munkások.
Reggel:
Pedig a homokot is meghozták...
Délután: Elsimítva...
Kocsibejárónk előkészítve:
Szépség: kövirózsánk kivirágzott. :)
Már látszik, milyen is lesz majd...
Reggel:
Estére ledöngölve:
Magánútunk megszépül. Vagyis végre út lesz belőle. Olyan, ami minden igényt kielégít (mármint útként), azaz lefolyik róla az esővíz, nem lesz sáros az autók gumija, stb, stb...
Hogy hogyan jutottunk idáig, azt nem részletezem. A lényeg, hogy meglesz és ennek örülünk... :)
Az építkezés előrelthatólag 1 hétig fog tartani. Addig nem használhatjuk a garázst, kint parkolunk a magánút előtti utcán.
Emlékeztetőül: Múlt héten ilyen volt az utcafrontunk.
Aztán ma reggel, mikor elindultunk munkába... :)
Van már paradicsom és paprika is, amit jóízűen fogyasztunk. ;)
Reggeli :)
Szőlő is lesz idén is :)
Szépségek a kertben: Liliomok!!! :)
Reggeli fényben...
Más szépségek: terasz! 
Előkert: begóniák...
Trombitafolyondár:
Ma tartottuk a TúraCsapat 26. sétáját a Pilisben. Jól sikerült!!!! :) Kicsit tényleg hosszabb volt a táv az eddig megszokottnál, de cserébe nagyon egyszerű és lankás a terep.
Délelőtt 10 órától gyülekeztünk a megbeszélt helyen. Ekkor már sütött ugyan a nap, mégis fáztunk egy kicsit az árnyékban. Elbizonytalanodtam, hogy mégiscsak ujjas pólóban kellett volna jönni az ujjatlan helyett. De nem aggódtunk, hiszen szép időt, sőt napsütést jósoltak mára is.
Fél 11-re mindenki megérkezett, indulhattunk is. Pár tudnivalót azért elmondtam, hogy mindenki figyeljen a kutyusokra, ilyen tömegben mindig máshogy viselkednek egy kicsit. Volt is egy Beagle, aki visszafelé indult féltávnál. Gondolom elvesztette a gazdi szagát és jobbnak látta, ha a már biztos útvonalon visszaszalad a kocsikhoz. Ám, akik hátul jöttek, sikeresen megfogták a kutyust és a következő elágazásban találkozhatott a gazdival. Még jó, hogy minden elágazásban megáll a csapat, már csak azért is, hogy bevárjuk egymást. Ezzel elkerüljük a csapat nagy szétszóródását az erdőben. :)
Szóval mentünk. Ezt a pár kisebb elkavarodást eltekintve nagyon jól érezték magukat a kutyusok. Szaladgáltak, szimatoltak és lesték a gazdit, akik leginkább kis falatokkal jutalmazták őket, mikor visszatértek.
Odafelé leginkább erdőben haladtunk. Többször megálltunk, de csak pár percre. Közben kaptak inni a kutyák és egy kicsit összerázódott a csapat. ;) Az odafelé út legvégén pedig egy aranyos kis réten letáboroztunk. Itt már eléggé sütött a nap, ezért főként a rét szélét, az árnyékos részt választottuk.
Megtartottuk az agytornát, ami pár kérdésből álló kvíz volt a gazdiknak. Mindenki nagyon jól teljesített, ám hibátlan 10 pontos 4 született. Közülük kellett eldönteni a helyezetteket a már megszokott "szétlövő kérdések" segítségével. Így alakult ki a végeredmény...
Ezek után még a közönségdíjas kutyusokra is szavaztunk. Mindenki (kutyánként) rendelkezik 3 szavazattal, amit leadhat egy Jack Russell Terrier-re, egy Beagle-re és választhat egyet a más fajta kutyusok közül. A szavazásnak nincsen kritériuma. Nem szépségverseny, nem az ügyességre megy, hanem ténylegesen közönségdíj. Van aki azért kap szavazatot, mert nagyon vicces vagy éppen minden pocsolyába belefekszik vagy felmászik mindenre vagy bármi...
Míg a többiek felmentek pár méterrel arrébb és megcsodálták a Szent-kútat, addig páran lent maradtunk a réten, kijavítottuk a teszteket, összesítettük a szavazatokat és előkészítettük a pályát az ügyességi vetélkedőhöz.
A mostani vetélkedő egy rögtönzött, erdei akadálypálya volt. Talán "rosszra tanítottuk" a kutyákat, bár ahogy láttam, senkinek nem okozott problémát az asztalra ugrani, inkább a kúszásnál akadtak meg a kutyik.
A feladat: Adott egy erdei asztal, mellette mind két oldalon egy paddal. Ezt kellett a kutyusnak megkerülni, de nem ám a földön. Odafelé fent, visszafelé lent, az asztal és a padok alatt. A végén pedig még egy vizes palackot is megkerültek az ügyes ebek. A képek majd talán többet is elárulnak. :) Mindenesetre Én azt láttam, hogy aki kipróbálta, mindenki élvezte. Közben stopperoltunk és természetesen az idő eredmény döntött a helyezésekről.
A versenyek és a pihenő után visszaindultunk a parkolóba. Útközben csináltunk pár csoportképet is, ahol úgy láttuk, csodaszép a táj. :) Nem teljesen azon az útvonalon haladtunk, ahol jöttünk, csak az irány volt ugyanaz... Most inkább réteken, mezőkön keresztül mentünk, ezért sütött ránk a nap rendesen. Bár a szellő segített, ezért nem éreztük nagyon kánikulainak a mai napot.
Visszafelé már a kutyákon is látszott, hogy fáradnak. Nem rohangásztak olyan nagyon körülöttünk, leginkább a sarkunkban kutyagoltak rendesen. Az árnyékos megállókban pedig nyelvüket lógatva pihentek. :) Valahol ez is a cél, hogy lefárasszuk ezeket az örökmozgó kis tündér barátainkat, miközben persze mi is ugyanezt tesszük. :)
Visszatérve a parkolóba mindenki lehuppant a fűre. Már aki ott maradt, hiszen többen hazaindultak. A hosszabb útvonal miatt az idő is elszaladt...
Most lehetett tombola jegyeket venni, plusz néhányan pólót és kulcstartót is vásároltak. A tombola bevétele megy a TúraCsapat kasszájába, a többi viszont mind önköltséges áron vehető meg, így annak nincs "bevétele". :)
Nem vártunk sokat és kezdődhetett a "hivatalos" díjátadó ünnepség, majd utána a tombola tárgyak kisorsolása. Úgy alakult, hogy most pontosan ugyanannyi tárgy volt, mint ahány jegyet vettek a gazdik. És így bizony mindenki nyert! :)
Személy szerint én elfáradtam, de nagyon jól éreztem magam, bízom benne, hogy a résztveők is így voltak ezzel. Mindenkit várunk legközelebb is!!! ;)
Nyílnak a liliomok :)
Sásliliomok készülődnek ;)
Teraszos muskátlik :)
Meggy!!!
Illetve a kertünk előtti utcarész is... 
Előkert:
Berkenye...
Borbolya! :)
Hátul: Szeder :)
Mivel csak ma (2014.09.06-án) ketten is megkérdezték, hogy mi van velünk és főleg: "mi van a bloggal???", ezért megkísérlem utolérni magam. :D
Képek vannak, bár nem annyi, mint annak előtte. Kicsit alább hagyott a lelkesedés vagyis inkább más felé fordult az életünk, a szemléletünk... Ez nem is annyira érdekes. :) Igazából éljük a mindennapjainkat, próbálunk kikapcsolódni, küzdünk a problémákkal és le is győzzük őket! Számomra tök jó volt ez a nyár, amit egy nyaralásal is megkoronáztunk. ;)
Lassú leszek, hiszen egészen június 1-től kell pótolnom a dolgokat. :)
(A bejegyzést vissza dátumoztam, csak hogy időrendben maradjon. Vagy mi.. :D)
Hétközben vettük észre, hogy mostantól már meg lehet simogatni a kis oroszlánokat Abonyban. :) MagánZoo!
És nem is csak "sima" kis oroszlánok, hanem hófehér, nagyon ritka kis csodák. :)
Nem késlekedtünk hát és gyorsan időpontot egyeztettünk a többiekkel. Végül Kata és Mi voltunk aki azonnal ugrottunk a hírre és le is egyeztettük a mai napot. ;)
Szóval elindultunk. Elmentünk Katáért autóval, majd onnan együtt autóztunk jó sokat. Tényleg, a vége felé már a tűrésünk határán álltunk. Nagyon ott akartunk lenni gondolom. :D Így viszont egy kicsit még hamarabb is odaértünk, mint számoltuk. Volt idő még egy jégkrémet is elnyalni. ;)
Naív módon azt hittük, hogy így még a hír elején, nem lesznek sokan a simogatásnál hétvégén sem. Tévedtünk. De sebaj, nem aggódtunk. Már ismerjük az ottaniakat, akik mindig, mindent megtesznek, hogy mindenki oda jusson a kicsikhez és legalább megsimogatni tudja őket. :) Így is volt!
Kicsit vártunk, majd elérkezett a 11 óra. Nala és Mombasa kézben érkezett, hiszen nem akartak kigyalogolni a helyükről. :D "Apukájuk" sok-sok infót mesélt az oroszlánokról, és kifejezetten erről a két kis csöppségről, míg a kicsit cumiztak. :) Utána kezdődhetett a simizés. Szépen, lassan vitték végig az emberek előtt a manókat. Komolyan még nagyon kicsik, csak 8 hetesek. Ám azért mégiscsak vadmacskákról van szó! Na meg a tavaly megsimizett tigrisek élményéből kiindulva, gondoltam, ők is hisztisek lesznek. Egy picit talán igen, de annyira azért neeeeeem! Tündér kisbaba volt az egyik, aki hozzánk jutott. (sajna nem tudom, melyikük volt). Csak bambult előre és szimatolt a levegőbe, aztán a hajamba. :) Én közben megsimiztem a bundáját, a hátát és megfogtam a tappancsait. Édeske, olyan volt mint egy is plüss játék. Annyira finom, puha szőrös, nagyon kellemes a tapintása. (A tigrisek ellenben nagyon durva szőrrel rendelkeztek már kicsi korukban is). A tappancsait pedig egyenesen imádtam. Nagyon aranyos párnás, az is puha, de máshogyan. Amikor meg hanyatt fekve szopiztak, akkor meg is csodálhattam azt a teljesen szabályos tappancs formát, amit eddig képeken láttunk. :) Mert hogy a kutyiknak is van ilyen, de az sokkal szőrösebb vagy nem is tudom, látszik a karmuk és sosem rajzolódik ki ennyire élesen. Na, nem ragozom. Kicsit szerelembe estem. <3
Simogatás után átadtuk a helyünket másoknak, mivel tényleg sokan voltunk. Kicsit még maradtunk és hallgattuk az infókat, aztán mentünk megcsodálni a többi állatot, némelyeket pedig még Zoo-csemegével is megetettük. Mármint Peti. :)
Számomra a legcsodálatosabb az volt, mikor a tavalyi "kis" tigriseket láttam játszani. Sibir és Ussuri leadtak egy kisebb műsort a közönségnek. Az egyikük kicsit piszkálta a másikat, mert ugye játszani akart, de a másik nem nagyon volt erre vevő. Egy kis cicaharc, semmi több. ;) A lányok eleinte fent pihentek az emelvényükön, majd az egyikük lejött kicsit lenyugtatni vagy rendre utasítani a piszkálódós tigrincset. Cukik voltak nagyon. :) Örültem, hogy láthattam!
Voltunk még a kecskéknél, a szamaraknál, lovaknál, vizilónál, kacsáknál, felsorolni is sok lenne... Ám éhesek voltunk és bevallom, egy kicsit zavart már a sok látogató... Hazaindultunk hát, illetve enni! :D
Közösen ebédeltünk, fagyiztunk és utána még bevásárolni is elmentünk, csak utána vittük haza Katát.
Én nagyon jól éreztem magam, szuper nappá kerekedett a mai. Éééééés, szeretnénk még egyszer lemenni Abonyba, mielőtt olyan nagyon lesznek a kicsik, hogy már nem adják a kezünkbe. ;)
Ma leginkább csak pihengéltünk. Na persze a fűnyírás, gazolás és a mosás, teregetés, sütés-főzés után. ;) Előbbiket Peti, utóbbikat Én követtem el...
Kép sincs sok. :D
Ebédünk:
És igen! Van olyan szerelem, ami igenis örökké tart. <3
Nagyon kemény hétköznapok állnak mögöttünk. :) De persze ez vicc. Sima és átlagos volt mind...
Csak a következő kép miatt említettem a nehézségeket. ;)
Így azért ki lehet bírni. :) 
A kert is fejlődik, bár most hideg van és eső...
Azért a szőlő élvezi:
Ma sütögetést tartottunk Szüliemnél. Igazából Peti elmaradt szülinapját ünnepeltük meg családi körben. :) Szerintem jól sikerült. Még a lezúduló eső előtt sikerült mindent megsütni, majd bent megettük, beszélgettünk és együtt pihentünk... Köszönjük a vendéglátást!
Kajcsi:
Kész a saláta!
Sütés: 
És leszakadt az ég! :O
Jó étvágyat!
Desszert :)
Természetesen a strandolásból a kutyik sem maradhatnak ki! :) Igaz, hogy egyik manó sem rajong a vízért, viszont nagyon meleg van és csak lóg a nyelvük, miközben ide-oda ülnek vagy dülöngélnek... Szóval, ahogy tavaly is már (meg azelőtt is?), most is lesz kutyamedence. ;)
Teletöltöttük vízzel a kismedencéket aztán jöhetett a motiváció. ;) Jutifalatkákat dobáltam a vízbe, ami meg is hozta a várt eredményt. Süti azonnal pattant a vízbe és kapkodta a falatkákat. Persze sziorúan csak úgy, hogy a pocakja ne érjen a hideg nedvességhez. Azt nagyon nem szereti... :S Masnika nem volt ennyire bátor, mármint nem azonnal. Mert utána Ő is bement a vízbe, csak előtte rafkósabban akarta tőlem megszerezni a falatokat. Kerülőúton, gondolkodva. ;)
A lényeg, hogy végül mind a ketten belegyalogoltak a vízbe és gyengéden még a hátukat is le tudtam mosni! Ez Sütinél nagy eredmény, mert olyan szinten félt a víztől, hogy remegett, mikor anno megpróbáltam bevizezni a hátát. :( Sok-sok puszit is kapott utána!!!! Majd úgy vizesen és boldogan fekhettek le a helyükre...
Délután, vagyis már este pedig sütögetést tartottunk. :) A tűzrakóhelyben nagyon sok elégetnivaló gyűlt már össze, plusz elég régóta rá vagyunk izgulva a szalonnasütés témára. ;) Bár gyülekeztek a felhők, sőt még dörgött is az ég, mi nem adtuk fel! Égettünk, sütöttünk és isteni finomat ettünk. :) Majd, mikor az utolsó kortyokat ittuk a borocskából, csöpögni kezdett az eső. Hiszen pont így volt időzítve. :D
Ma már igazán megnyitott a teraszos strandunk, ugyanis megérkezett első vendégünk: Peti! :) Nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, mikor beleült a tegnap még jéghideg vízbe. Mára talán melegedett egy kicsit, na de én még biza nem mertem beletenni magam. :D Bátorságának jutalma: egy behűtött, finomságos söröcske! Gratulálunk!
Elsőre talán hideg lehet :)
A sör segít ;)
Teraszon...
Mit olvasol?
Szép az élet, sallala!
Egyre melegebb van...
És én még mindig csak ücsörgök. Najó, a mosógépbe beraktam egy adag ruhát, de ezen kívül max. a kertbe megyünk ki a kutyákkal. Leülök az árnyékba, Masni azonnal a lasztiért pattan, Süti meg elfekszik. :D
És mivel ennyire meleg van, rendeltünk a neten egy új medencét a teraszra, amit ma ki is hoztak. :)
Mikor Peti hazajött délután, első dolga volt "megágyazni" neki és felfújni. (y)
Délelőtt:
Délután:
Az új mödanszié!
Masni a kis kíváncsi :)
Izzasztó gy meló ez:
Felfújva: jöhe a víz!
Kész :)
Éjszakára azért letakartuk...
Itthon vagyok...
Az a hétvégi torokfájás csak nem múlt és az orrom is eléggé beindult. Ehhez társult a gyengeség és a fáradtság. Így aztán családom meggyőzött, hogy orvoshz kéne mennem. A diagnózis: valami vírus és min. 1 hét betegállomány. Plusz, ha már ott voltam, megemlítettem az ősz óta tartó köhögésemet a dokinak. Most arra is kaptam gyógyszert, vagyis kettőt is és ki kell tesztelni, hogy melyik lesz a jó. Mert ugye nem mindegy, hogy mitől is köhögök...
Szóval itthon, unalmasan... Elterveztem, hogy majd varrogatok meg ilyesmi, de csak ülök és bambulok. Nem sok erőm van másra. :O
Kertben:
Ücsörgünk a nagy melegben...
Alig van felhő az égen:
Körülöttünk...
Lassan elvirágzik a pünkösdi rózsa:
A gyöngyvirágcserje kinyílt!
Eper. Már nem győzzük enni. :O
Szőlő is lesz majd!
Na meg paradicsom! :)
Hirtelen ötlettől vezérelve csak elmentünk ma kirándulni. Már a múlt héten kinéztem ezt az útvonalat, illetve talán hamarabb... Mindenesetre múlt héten akartunk elmenni letesztelni. Akkor elhalasztottuk a sétát, mondván esőt és nagy szelet jósoltak. Hááát, eső és szél is volt, de csak délután, vagyis este... No mindegy.
Ezt csak azért írtam, mert most hétvégén már nagyon "szorított az idő", hiszen, ha ez az útvonal nem jó, akkor még kell egyet gyorsan keresni a júniusi túrának. Na de most meg egész héten esett az eső, ja és még mára is mondtak csepergést. És ha ez nem lenne elég, akkor a tetejébe fáj a torkom és tele van az orrom állandóan. :S
Viszont az útvonal nem nehéz, majdnem végig vízszintes, utolsó pillanatban meggyőztem magam, hogy max. majd nagyon lassan végigsétálom az egészet. És így is lett. :D
Az elején még csak-csak, bár akkor is meggyűlt a bajunk a sárral. Még jó, hogy már van túracipőm. (y) Ám a félelmem megmaradt, szóval nem voltam száguldó idegbeteg. ;) Sikerült nem elesnem, viszont az eső természetesen eleredt... De így is végigmentünk az egész útvonalon, ami 9,32 km. :O
Ilyen hosszú eddig csak a Pátkai tó körüli túra volt. Ez valami hasonló lesz, mert ez sem emelkedik, csak nagyon keveset. Szépen, lassan végigsétáljuk majd az egészet. :)
Szóval mentünk, mendegéltünk. Odafelé még egészen jó tempóban haladtunk, majd mikor elértünk a Szent-kúthoz, úgy éreztem, erőm végére értem. :O Pedig ugye akkor jártunk a felénél. Valahogy nehezebb volt minden lépés a sár miatt. :( De a kutyák élvezték és ez a lényeg!
Visszafelé leginkább a legvégén kullogtam lemaradva. Ekkor már elfáradtam, nagyon sokat fújtam az orrom, fájt a torkom, nehezen kaptam levegőt, nyűgös voltam és még most is a sáros szakaszokat kellett kerülgetni. Elfáradtam. Csak arra vágytam, hogy az út végén leüljek és onnan ne is mozduljak el. :D Peti nagyon tündér volt, mert lemaradt velem és segített. Leginkább támogatott, miküzben fényképezett... mert mentem én, csak a tempóm volt egy csigához hasonlatos. :)
Mikor visszaértünk a parkolóba, még elköszöntünk, aztán hazajöttünk. Pedig nem ez volt a terv! Azt találtuk ki, hogy ha már a hely alkalmas rá, akkor szalonnát is sütünk a túra végén. Ám ekkorra úgy néz ki, nem csak én fáradtam el. :)
Miután hazatértünk, egész héten csak esett. Esett és megint csak esett. Végülis locsolni nem kellett. :D
A kert egyre szépségesebb, minden virágzik, a gyümölcsök pedig érnek.
Képek:
Jezsámn...
Gyöngyvirágcserje:
Szeder :)
Málna:
Szőlő (Kyoho):
Cseri!!! :)
Virágoskert:
Az Írisz már lassan elvirágzik...
Tűzeső:
Pünkösdi rózsa :)
Sziklakert:
Rózsalonc:
Hólyagvessző:
Az egész oldalkert...
Mai termés:
Masnika: "Jövök!" ;)
Süti: "Szépen kérek én is!" :)
Kerítés mellett nőtt: 
Munka: Orgona metszés...
Az éjjel sajnos nagyon keveset aludtam. :( Ennek oka most nem érdekes, csak annyi, hogy ettől fáradt és feszült voltam. Az eddigieknél talán stresszesebb és nem is nagyon tudtam mindenre figyelni.
Na de készülődtünk. Igyekeztem korán kelni, hogy minden meglegyen. Felöltöztem, kivittem a kutyikat, összepakoltam, majd ébresztettem Petit is. Kihordtunk mindent a kocsiba és még maradt időnk kényelmesen reggelizni is. A többiek is így tettek, szépen leültünk a nappaliban és komótosan ettünk. :) Kell is az a nagy út előtt.
Még tegnap este összesítettem a költségeket, leolvastam a villanyórát és kikalkuláltam a fejenkénti árat. Miután ma reggel mindenki kipakolt, üres lett a ház, Katával elmentünk a recepcióra kijelentkezni. Szükségem volt a segítségére, mert komolyan nagyon tompának éreztem magam...
Azt gondoltam, hogy majd jönnek leellenőrizni a házat vagy valami, de ilyen nem történt. Igaz, hogy reggel, mikor leolvasták a villanyórát, akkor látszott, hogy még egyben van. ;) Viszont mikor a fiú elém tolta a számlát, kicsit meglepődtem. Sokkal több volt az összeg, mint amit én kiszámoltam. Felvontam a szemöldököm és kértem, hogy nézzük át egyesével a sorokat. Na akkor derült ki, hogy a kutyák éjszakánkénti árát is fel akarták számolni, pedig azt mi lebeszéltük, hogy akciósan (mivel még tavaly lefoglaltuk a szállást) ingyen jöhetnek kedvenceink. Ezt a fiú sajnos nem tudta és kötötte az ebet a karóhoz (Jó hasonlat :D), hogy bizony ez az akció idén csak szeptemberben érvényes.
Sajnos lassan kapcsoltam és először a levelek között kezdtem keresgélni, majd rájöttem, hogy azt ő úgysem érti, hiszen magyarul van. Na ekkor hívtam fel Noémit az utazzkutyaddal.hu-tól, aki nagyon aranyos volt és kézségesen segített. Átadtam a fiúnak a telefont és ők mindent elrendeztek. Állítólag mással volt megbeszélve ez a kedvezmény, amiről a fiú nem tudott. Noémi aztán utólag is elmondta itthon, hogy minden rendben van, ne izguljunk emiatt. Hálás köszönetem a gyors segítségért. :*
Mert még ezek után a kicsit kevesebb euro-ról szóló számlát sem bírtam értelmezni (a fáradtság ugye) és Petit hívtam, aki nagyon jó matekos fejben. :) Kijött a vége, kifizettük a számlát, megköszöntünk mindent és elbúcsúztunk. Hirtelen nemtudtam összeadni sem, kevertem a németet az angollal is, de így is megértettek. :D
Ezek után már csak az a röpke 6 órás út volt hátra, míg hazajöttünk. Erzsi autója miatt most is konvojban indultunk és maradtunk is Magyarországig. Hála az égnek, semmi baj nem történt, mindenki hazaérkezett épségben. :)
Az út elején ugyan leesett a GPS tartó a kocsiban, amitől nálam elszakadt a cérna. Megint sírtam egy sort, de már tudtam, hogy 15 perc nyugi és utána simán visszatettem a helyére a kütyüt. :) Kutyók azonnal elfeküdtek a hátsó ülésen és hazáig aludtak. Csak akkor élénkültek fel, mikor megálltunk. Elvégezték a dolgukat, de már feküdtek is vissza. <3
Én a határig navigáltam, majd az utolsó megálló után már el-elszundítottam Peti mellett. Nem akartam, mert tudtam, hogy ő is ugyanolyan fáradt, mint én, mégsem bírtam...
Stresszes volt nekem ez a pár nap... Mégis nagyon, de nagyon örülök, hogy elmentünk és ott voltunk! Hálás vagyok, hogy eljuthattam egy ennyire csodás helyre. Ha becsukom a szemem még mindig látom magam előtt azt a csodát, amit a magas hegyek látványa ad. Bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó. :) Ám legközelebb inkább nyáron. ;)
Ma reggel sajnos szitáló esőre ébredtünk. :(
Kivittük a kutyákat elvégezni a dolgukat és akkor észleltük, hogy ez a mai nem igazán kiránduló idő.... Pedig tervezgettünk. Akár a tegnap félbemaradt kör másik felét járjuk le, de egy újat is kinéztünk...
Aztán valahogy mindenki csak toporgott, nem történt semmi. Én nagyon nem akartam szitáló esőben elindulni sehova sem. Az az alattomos eső fajta, amelyik nem zuhog, tehát nem is érzed, hogy esik. Viszont egy óra múlva csurom vizes a hátunk, amitől rendesen meg lehet fázni. :S És ha nekünk van is esőkabátunk, de mi lesz a kutyákkal?
Szóval maradtunk a házban, ücsörögtünk, kártyáztunk. Csabi még be is gyújtott a kályhánkba. Olyan meleget csinált, hogy megint ki kellett tárni a felső ablakokat. :D
Dél körül aztán mozgolódni kezdtünk. Az eső még mindig szitált, viszont mindenkinek mehetnékje volt.. Engem még mindig visszatartott a csapadék, ezért csak pár percre mentünk ki a manókkal... Páran azonban elhatározták, hogy ha csak egy órácskát is, de sétálnak. Nekik is jólesik és a kutyáknak is mozogni kell. :) Elindultak hát. Oda indultak, ahova kijárunk a kutyikkal, csak mentek tovább. Egy szép, lankás, alig észrevehetően emelkedős úton mentek előre, előre, előre... Közben az eső is elállt, így mentek még tovább. Szerintem nem is nézték az órát. Viszont sokat fotóztak és gyönyörködtek a tájban. Mókáztak és a végén még hógolyóztak is egy kicsit.
Közben Én ugye a házban maradtam a többiekkel, ám mikor elállt az eső, akkor csak kimentünk a domboldalra Sütivel és Masnival. Mivel Masni a házban nem kicsit szorongott, örültem, hogy kint tudunk lenni. Édesem talált egy botot, amit örömmel hozott nekem és és boldogan dobáltam neki. :) Elég sokat kint lehettünk, de gondoltam, nem sietek, hiszen még a többiek sem tértek vissza. Azért kb. fél óra múlva bementünk a nappaliba. Na ekkor ért a meglepetés, hogy csak Zsuzsi és István ültek a kanapén. A csapat másik fele meg sehol! :O
Mondták, hogy elmentek kávézni és sétálni a tóhoz. Közben persze ők is tovább tervezték a sétát és végül csak lejárták a tegnap elmaradt útvonalat. Felmentek egészen 1875 méter magasra, ahol aztán tényleg nagyon sok hó volt. Elmondásuk szerint kicsit meredek volt, ám annál gyönyörűbb a kilátás. :)
Mi meg közben, ha már magunkra maradtunk gyakoroltunk a kutyókkal egy kicsit. Leginkább Masnit akartam kizökkenteni és valahogy lecsalogatni a kanapéról. Háááát, nem igazán sikerült, de valamit haladtunk. Magától ugyan nem ugrott le, de egy kis unszolásra ezek után már a fal mellett el mert kúszni behúzott farokkal. Édes kincsem, nem értem, mitől szorongott ennyire. :/
Pár óra múlva aztán mindenki visszatért és meséltek, meséltek! Hogy merre jártak és hogy milyen szépeket láttak. Még el is döntöttük, hogy gyorsan eszünk valamit, majd együtt visszamegyünk azon a lankás úton. Csak aztán a kajától elteltünk, na meg már javában délután volt és csak ültünk...Inkább maradtunk a házban, szaunáztak egyet a fiúk-lányok, majd ismét csak kártya, itóka, pezsgőzés, képnézegetés és beszélgetés volt a program estig, lefekvésig.
Kint ekkor már nagyon lehűlt a levegő. Mikor kimentünk sötétben a kutyikkal, csak 1 fokot mutatott a hőmérő. :O Hiába, a hegyekben még nincsen nyár, sem tavasz. Itt még nagyon hamar lehűlhet a levegő.
Tegnap estével kell kezdenem... Már érkezés után elrendeztük az ágyat, hogy este csak bedőljünk a hosszú nap után. A kutyáknak is hoztuk a kis kuckójukat, amit nagyon jól tettünk, de hogy ők ott aludjanak, azt csak mi gondoltuk... :D Mondtam nekik, hogy menjenek a helyükre, majd megkapták az esti jutalomfalatukat, aztán kaptak puszit is és bebújtam az ágyba. A kezdeti döbbenettől még ott kukkoltak kb. fél percig, mikor is Süti felugrott mellém és elhelyezkedett. Masnika drágám nem mert kijönni a kuckóból. Valamiért a házban sem mert közlekedni, csak remegett. Eme félelmét a legelső pillanatban kezdte, mikor meglátta a lépcsőt a ház közepén. Ugyan nem kellett a lépcsőn közlekednie, viszont a félelem nem múlt el, még a nappaliban is csak a kanapén érezte jól magát és rá nem tudtuk venni, hogy leugorjon onnan. :O
Szóval Masnika maradt a kuckóban, viszont sírt és nyüsszögött. Nem volt szívem otthagyni, felvettem hát őt is az ágyba. Így aludtak velünk. <3 Hála az égnek jó nagy ágy volt (nagyobb, mint itthon), így kényelmesen elfértünk. Persze Peti erről mást mondana, mert Süti pont első éjjel akarta lelökni Apa-gazdit a nagy szeretetével. Egyre csak bújt, bújt, míg Peti már az ágy szélén kuporgott.
Reggel napsütésre ébredtünk. Első dolgom volt kivinni a kutyókat, hogy elvégezhessék a dolgukat. A házak között volt egy nagy üres placc (Ahol nemrégiben vágták ki a fákat), ami pont a házunk mellett kezdődött. Ide jártunk ki mindannyian. Sütit és Masnit bátran elengedtem, szaglásszanak csak kedvükre. Persze Ők nagyon figyelnek rám és visszajönnek. De a biztonság kedvéért jutalom falat is lapult a zsebemben. ;)
A reggeli készülődés után a nappaliban gyűltünk össze és beszéltük meg a mai tervet, ami egy 7 km-es kör túra, közben 3 tengerszem (Turracher See, Grünsee, Schwarzsee) megtekintése. Ez mindenkinek tetszett is, így ebben maradtunk.
Ám ugye itt van Erzsi autója, amit jó lenne, ha megnéznének a fiúk... Abszolút érthető a kérés, ezért egyöntetűen döntöttünk arról, hogy délelőtt autószerelés lesz a program és csak délben indulunk kirándulni.
Az összes fiú kiment az autóhoz segíteni és bütykölni, de sajnos ekkor derült ki, hogy igen kevés szerszámmal rendelkezünk. Összesen 5 autóval mentünk, de csak 2 autóban volt szerszámos készlet. A miénkben max. egy csavarhúzót tudtak használni a fiúk, így el is gondolkodtam, hogy minek is hordunk akkor magunkkal egy akkora nagy dobozt. (?) :O
Szóval szerszám kellett, ezért segítséget kértünk a recepción, majd hogy, hogy-nem, egy magyar fiú került az utunkba és nagyon kedvesen segített is. Sajna nem voltam végig ott a szerelésnél, de végül talán az egész ventilátort kiszedték...? Mindenesetre az autó megy, csak a hűtés nem működik. Ezért mostantól vizet gyűjtünk és viszünk majd tartalékba, plusz bízunk a menetszéllel való hűtésben. Talán eddig is csak ennyi volt... Plusz hazafelé már úgyis csak lefelé megyünk. ;)
Szerelés után, kb. délben indultunk a sétára. Most már tényleg kocsikkal mentünk fel a tóhoz, ami köré épült ez az egész kis "település". Szállodák, éttermek és télen persze egy egész síparadicsommá válik a környék.
Leparkoltunk a tónál, majd megint csak gyönyörködtünk egy sort. :) Tegnap egy kicsit bánkódtam, hogy itt még hó van és nem is ébredezik a táj, a virágok, pedig én olyan nyári képeket nézegettem, amibe beleszerettem. Ám most, mikor ezt a félig befagyott tavat néztem, amit körülöleltek a havas lejtők, egyáltalán nem bántam, hogy most jöttünk. Mert ha nyáron jöttünk volna, akkor ezt hagytuk volna ki, pedig így is lenyűgöző. :) Jól körbeírtam. :D
Elindultunk, de nem haladtunk valami gyorsan. Egyrészt fényképeztünk és fotóztunk minden egyes lépésnél. Másrészt az első km után megjelent a hó vagyis nekünk is rajta kellett lépdelnünk. Ez az 1700 méter magasan lévő hó úgy néz ki, hogy 40-50 cm magas (vagy mély), tömör hó, aminek a teteje kicsit már elolvadt, majd megfagyott, majd megint olvadni kezdett. Nem igazán csúszott, én mégis félve lépkedtem a tetején. Merthogy kb. minden ötödik lépésnél beszakadt egy kicsit. Ettől aztán jó fárasztó volt a menet. :O
Néhol azért elolvadt már a hó (ahova besütött a nap) és ott simán lehetett a talajon menni... Ennek örültem, de azért aggódtam a havas szakaszok miatt és egy ponton bizony elszakadt nálam a cérna. Ekkor már a GrünSee-t is megnéztük, amiről megint több mondatot tudnék írni... De végig az volt az érzésem, hogy a többiek csak mennek, mennek előre gyorsan és csak engem várnak, aki a végén kapkodja a levegőt. Erre jött még a következtő szakasz, amit totálisan hó borított az előbb leírt fajtából. :S Nem tagadom, a következő megállónál sírtam egy sort...
Pedig olyan szép tisztás féleségre értünk, hogy az eszméletlen. Vigyáznom kellett, hova lépek, mindenhol szépséges krókuszok bújtak ki a földből és varázsolták meseszerűvé a hegyoldalt. :)
Persze azért megnyugodtam, majd tovább indulhattunk. Ekkor viszont beborult az ég és esni kezdett. Nem az eső! Jég! Picike borsszem nagyságú jegek estek a fejünkre és pattogtak onnan le. A baj az volt, hogy nem ám csak úgy néha-néha! Neeeeem! Annyira esett ez az amúgy gyönyörűséges fehérség, hogy alig láttunk az orrunknál tovább. Rólunk még nem is beszélve, de a kutyák nagyon hamar át tudnak ázni... :(
Mikor elindultunk, ott volt a csomagtartóban a kutyáknak pulcsi, kabát, de még Masni hordtáskája is. Ám sütött a nap, gondoltam 2-3 óra múlva úgyis vissza érünk, nem kell. Na az most milyen jól jött volna! Masnika ugyanis behúzta farkát, hátrasunyította a fülét, becsukta a szemét és nem mozdult egy tapodtat sem. :( Peti fel is vette és innentől a kabátjában hozta a mini kuttyot. <3 Süti kicsivel jobban bírta, bár Ő is többször megrázta magát, nem értette, miért böködi az égből potyogó valami.
A többiek mentek előre, de mondtam is, hogy menjenek nyugodtan, mi nem tudunk sietni... Elég, ha mi elázunk, ők menjenek a saját tempójukban. Ekkor jártunk a túra kb. felénél. (Adri, Csabi, Peti és Én maradtunk le)
Mikor elérkeztünk megint egy kis faházakból álló szálláshoz (vagy mi), beálltunk az egyik alá és előkaptam a GPS-t a telefonomon. Merthogy a kiszemelt túrából még a fele hátra volt, na de ilyen időben nem biztos, hogy érdemes... Nagyon jó volt, hogy megnéztem, ugyanis kiderült, hogy a következő kanyarban nem kell elfordulnunk, hanem mehetünk tovább egyenesen és már vissza is jutottunk a tóhoz. El is határoztuk, hogy így teszünk, lemegyünk a kocsikhoz, a maradék útvonalat meg majd max. holnap lejárjuk. Na de a többiek meg mentek tovább, aggódtam értük, hogy ha végig mennek a 7km-en, akkor bizony bőrig áznak. Ekkorra ugyanis már zuhogó esőre váltott a jég. És akkor, mikor ereszkedtünk lefelé a tóhoz, a szemben lévő domboldalon megláttunk a másik kis csapatot, ahogy szintén ereszkednek le a hegyről. :) Örültem nagyon! Lent találkoztunk, elsétáltunk (siettünk) az autókig, majd onnan már eső nélkül autóztunk a szállásig. Ott aztán Csabi jól begyújtott és olyan meleget csinált a házban, hogy még az ablakokat is kinyitottuk. :D
Vacsiztunk, melegedtünk, majd beindult az este. Előkerültek az itókák, rágcsák, kártyapaklik. A Tv-n fényképeket nézegettünk, miközben a kutyák szuszogtak mellettünk eldőlve. <3
Éljen május 1-je! Na persze ez a munka ünnepe, de mi most más miatt vártuk eme jeles napot. :) Lassan egy éve határoztuk el, hogy eltöltünk egy közös, hosszú hétvégét külhonban, külföldön, magas hegyek közt. Az én alapvető álmom az volt, hogy az Alpokban egy egyedülálló hüttében lakunk majd barátainkkal. Körülöttünk nincsen senki, csak a hegyek, rétek, mezők... Ez többé-kevésbé teljesült is...
Célunk: Ausztria, Turracher Höhe
Szállásunk: Almhüttendorf, Turracher Höhe
Aki segített benne: utazzkutyaddal.hu
Na de kezdjük az elején.
Már tegnap bepakoltunk mindent az autóba, szendvicseket készítettem, így ma reggel már csak készülődni kellett és indulhattunk is! Hurrá!!!! Úgy beszéltük meg Petivel, hogy a határig még én vezetek, utána már navigálhatok. Illetve nem is a határig, hanem a Moson-pihenőig, ahol találkoztunk a többiekkel. Összesen 5 autóval ment a kis társaságunk, de csak ketten fixáltuk le a ma reggeli randit. Ám a többiek is tudtak a dátumról, és úgy alakult, hogy Csabiékat is bevártuk, ezzel 3 autóra nőtt kis konvojunk.
Erzsiék értek a leghamarabb a pihenőhöz és voltak olyan kedvesek, hogy megvették mindenkinek az osztrák autópálya matricát. Utólag is köszönjük!!! :*
Miután mindenki (kutyák, gazdik egyaránt) elvégezte a folyó ügyeket, kinyújtóztattuk a lábunkat, nekivághattunk a hosszú útnak. Előre kinyomtattam az útvonalat, de azért a GPS segített nekünk a tájékozódásban. Mentünk autópályán, majd egy kicsit falvakon át, aztán gyorsutakon keresztül hipp-hopp, az Alpokban találtuk magunkat. Közben még kétszer álltunk meg, a második helyen tankoltunk is, ami számításaink szerint már elegendő lesz hazáig. Itt ért minket utol a negyedik autó. :) Közben áthaladtunk több alagúton is. Mindegyik előtt ki volt írva, hogy milyen hosszú és mindegyiknek külön neve is volt. :) Lenyűgözött az utak állapota, hogy az alagutak is milyen jó állapotban vannak, a tájékoztatás előtte, szóval minden... A GPS ilyenkor sajna elvesztette a jelet, de mikor kijöttünk a kb. 2km-es szakaszok után, hamar megtalálta újból. Egyszer ugyan lefagyott, de hamar újraindítottam. ;)
Közben a látvány valami fantasztikusan gyönyörű volt. Voltak elképzeléseim, hiszen láttam már képeken és filmeken (nem hiába vágytam ide), de így élőben azért tényleg más. :) Hegyek, hegyek után, rajtuk fennsíkok, rétek és erdőségek, na meg házikók. És zöld, zöld, zöld mindenhol!!! <3 Sok helyen tátva maradt a szám, pedig még csak tartottunk a célunk felé... :D
Egyre magasabb hegyek között találtuk magunkat. A távolban levők tetején már a havat is megpillantottuk. :O Komolyan csodálkoztam. Bár indulás előtt megnéztük és ugyan havat jósolt, valahogy mégsem tudtam elképzelni. Túl az első döbbeneten, pakoltam meleg ruhákat, sőt kabátot is, de még akkor sem hittem el. :D
És akkor bekanyarodtunk utunk utolsó fordulójában és elkezdtünk emelkedni. Kaptattunk fel a hegyre egészen a célig, ami 1700 méteren volt. :) Közeledtünk a tetejéhez és komolyan a hóhoz! :O
Sajna a cél előtti utolsó 1 km-en Erzsi autója beadta a kulcsot. Felforrt a víz vagy valami ilyesmi, de a lényeg, hogy leállt. :( Mi 2 autóval felmentünk a szállásig és bejelentkeztünk, miközben Csabiék lent maradtak a sérült autóval...
A recepción nagyon kedvesen fogadtak minket. Mutattuk a papírokat, rögtön tudták, kik vagyunk és már vezettek is minket a házunkhoz. Egy 14 fős faházat foglaltunk le, ám a helyszínen döbbentünk rá, hogy plusz egy franciaágy is van a házban, így akár 16-an is elfértünk volna. A kényelmessel vitatkoznék, mert sajna még így is kialakult némi feszültség, de ne szaladjunk előre...
Nekem nagyon tetszett a szállás! Minden fából van, tiszta és rendes. Ágyneműt is kaptunk, a huzatot hozni kellett hozzá, avagy pénzért adtak volna, ahogy törölközőt is. A szobákon kívül van egy teljesen felszerelt konyha, hűtőgép, mikrosütő, de még villanytűzhely is. Ja és mosogatógép, amit végül mégsem használtunk. Mellette (vagy vele egyben) nagy étkező és nappali. Nagy asztal, padok, kanapé és hatalmas puffok. Igazán kényelmes! A kilátás pedig leírhatatlan. Gyönyörűségesen szép hegyeket láttunk előre és oldalra is. Tele fenyővel, köztük és felettük pedig hó!!! :O
Szóval, miután átvettük a házat, nagyon gyorsan kipakoltunk, hogy Peti vissza tudjon menni az elakadt autósokhoz. Ő felhozta az utasokat, míg Csabi felvontatta a sérült autót. Sajna nem így terveztük az érkezést, de a lényeg, hogy megérkeztünk, melegben voltunk és szusszanhattunk egyet. Közben megérkezett az ötödik autó is, így lett teljes a csapat.
Otthon, még januárban felosztottuk a szobákat, ám itt mégis át kellett mindent szervezni. Nem akarok erről többet írni... Igyekeztünk minden igényre figyelni, ám ez ugye elég nehéz egy 13 gazdi + 12 kutyás társaságnál. Koncentráljunk inkább arra, hogy eljuthattunk egy ilyen csodás helyre. Én nem mondom, a tengerpart is szép, na de ezek a hegyek!!!! Mikor kivittem a kutyákat, többször is megálltam és nem bírtam betelni a látvánnyal. :)
Mikor mindenki elrendezkedett és megnyugodott, elindultunk egy kicsit sétálni. Gondoltam, menjünk fel a tóhoz kocsikkal és nézzünk körül sétálva... Ám senki nem akart autóba ülni rajtam kívül. Ezért gyalog indultunk neki az emelkedőnek az autóút szélén. Nem volt nagy forgalom, de azért jöttek autók, nem is lassan, nekem személy szerint ez így nem tetszett ezzel nem is voltam egyedül. Gyorsan megtanácskoztuk a dolgot és kettévált a társaság. Aki akart visszament a házba, aki meg sétára vágyott, az nekiindult egy jelzett tanösvénynek.
Én a házba visszatérők táborát erősítettem. A többiek többé-kevésbé felfedezték a környéket, találkoztak térdig érő hóval is, majd még sötétedés előtt visszatértek hozzánk. Jöhetett a vacsora, a dumcsi, a kártyaparty, a beszélgetés, italozás és egyebek... Elég fáradt volt mindenki, így hamar nyugovóra tértünk és elcsendesedett a ház...
Budapest Time
Utolsó kommentek