Vilmos cicánk 2008. január 4-én született Budapesten, valahol Kőbányán egy gyártelepen. Legalábbis Mi oda mentünk érte egy munkahelyre. Elég picurka volt még, éppen hogy 5 hetes lehetett.
Mivel ott a melósok nem nézték jó szemmel még az anyacicát sem, na meg Vilike is annyira picurka volt, hogy aznap 2 cicát vittünk haza. Vilmost és Anyukáját Mollyt. Molly valószínűleg kóbor cicus lehetett, nagyon lesoványodva és kicsit vadóckán találtak rá. Nem tudtuk, mit vállalunk az Anya-cica hazavitelével. Először megpróbáltuk egy szobában elszeparálni a 2 új jövevényt, majd fokozatosan össze ismertetni Őket Zeusszal. Az "eredmény" pedig siralmas volt. Molly állandóan és nagyon vérmesen komolyan támadta Zeuszt, vélhetően Vilmos kölykét védte...
Aztán mikor egyszer még az Én lábam is vérzett, Mollyt kiköltöztettük a sufniba. Tettünk még pár próbálkozást a 2 nagy cica összebarátkoztatására, de sajnos nem jártunk sikerrel. :( Elkezdtünk Mollynak gazdit keresni, bár nem fűztünk hozzá sok reményt, lévén felnőtt cica, ivartalanítás nélkül, stb... És csodák-csodája, Molly gazdákra talált és egy panel lakásba költözött. Utólag nézve, nem biztos, hogy jól döntöttünk, de... Féltettem Zeuszt, pláne, hogy neki akartunk társat, barátot, tesót és nyugalmat. Az elmúlt 2 hét pedig mindennek volt mondható, csak nyugodtnak nem. :( Ha meg Molly kinti cica maradt volna? - Ki tudja, élne-e még... :(
Vilmos itt maradt és megszerette Zeuszt. Elfogadta Őt pót-apukájának, aztán ahogy egyre nőtt, nevelődött, nagyokat birkóztak, kergetőztek. Zeusz is Boldog volt, és persze Mi is. Ám mivel már 2 cicát elveszítettünk az utcánkban, így Vilmosra is benti lét "várt". Kamasz korában, még kijött párszor velünk a kertbe, de nappalra sosem mertünk kint hagyni. Aztán mikor Zeusz is végleg benti cica maradt, Vilmos sem ment ki többé. Ő könnyebben élte meg ezt a dolgot, azóta sem vágyik ki soha.
Áprilisban Süti és Masni (2 manó kutyánk) érkezett Zeusz és Vilmos mellé. Vilmoska, még maga is picurka volt, mindenre nyitott, ami a világban történik vele. Örült is a két új tesónak. Különösen Masni manónak, mert még méretben is stimmeltek. Hiába egyik kutya, másik macska, nagyokat kergetőztek és birkóztak. Ezen szokásuk még most is megmaradt, bár a gyakoriság csökkent és mintha most már Vilmos nem lenne olyan lelkes, mint annak idején... :)
Májusban fokoztuk Vilmos élményeit, mert örökbe fogadtunk egy ikerpárt, Ábel és Lola cicákat. Egy vöröskét és egy teknőctarkát. Most Vilmosra is várt egy nevelő szerep, nem csak Zeuszra. A két kicsi eleinte külön feküdt, aludt, ám hamar megszerették egymást Vilmossal. Érdekes módon ekkorra már Zeusz olyan nagy és felnőtt cicává vált, talán kiszorult a "kicsik" köréből egy időre...
Vilmos és Lola annyira összeszoktak, hogy egyre több időt töltöttek együtt. Együtt aludtak, egymáson feküdtek, nyalogatták egymást... Nem is tudom, mikor tűnt fel nekünk a szerelmük. :) Ami még most is tart, hiszen nagyon sokat vannak együtt. Persze mind a 4 cica megszokta egymást, mégis csak Ők alszanak el ölelkezve és csak Ők tisztogatják egymást nap, mint nap. Létezhet tényleg szerelem közöttük? :)
Mostanában pedig Vilmos éli Boldog cica életét. Néha puhuskának is hívom, hiszen annyira finom a szőre és nagyon édesen, finoman tud mellém bújni. Ő ébreszt minden reggel: Odafekszik a fejemhez, régebben pofozgatott is, ma már csak a hajamat tépkedi vagy csak szimplán mellém fekszik és hangosan dorombol. :)
Nappal pedig imád a fotelon feküdni, ahol a speciális hanyatt alvásával vesz le minket a lábunkról. Hazaérkezésünkkor Ő is kaparni kezd, ám Ő itt is inkább a fotelt részesíti előnyben a szőnyeg, illetve a kaparófa helyett...
Utolsó kommentek