Ábel kincsünk 2008. március 31-én született Lőrincen. Ő Loli babacicánk nagy és okos bátyja! :) Sorsuk, életük egybeforr!
A vörös cica imádatomat mindenképpen le kell írnom: Az úgy kezdődött, hogy egy ideig Nagymamámmal laktam együtt, akinek mindig voltak cicái. Akkoriban Én még azt hiszem, nem is rajongtam eme csodás szőrgombócokért. Mikor Nagymamám sajnos itt hagyott minket, a 2 cicusa is eltűnt. :( Hogy hol voltak azokban a hónapokban, ki tudja...? Viszont mivel kertes ház, gondoltam nem maradhatunk macsek nélkül. És akkor elmentünk oda, ahonnan mindig is a tejet hoztuk, ott tuti van picurka elhozható cica. Nekem csak annyi kikötésem volt, hogy csak vörös ne legyen, mert azok olyan furák. :O Nem szépítek, akkor még így gondoltam. És persze, hogy csak vörös cica volt elhozható "méretű". Nem volt mit tenni... Simon, életem első cicájának nem kellett 1 nap, ha jól emlékszem, és úgy a szívembe lopta magát, de úgy!!! Hogy azóta vörös cica nélkül félkarúnak érzem magam! :D
Tehát itt van Ábel, aki az egyik kis szerelmem. Néha még olyan macsósan is tud járni, hogy mikor lépked, billeg a válla és ettől nagy fiúsnak tűnik. :) Ha mászkálok a lakásban és Ő csak úgy "téblábol", akkor mielőtt odaérnék hozzá, hanyatt veti magát és nyújtózik. Szerintem tudja, hogy nem bírom ki pocaksimi nélkül. Ő meg élvezkedhet kedvére! :)
Állíthatom, hogy Ő a legkezesebb báránykánk. Hogy imád-e kézben lenni, azt nem tudom, de simán fel lehet kapni és "dögönyözni"/puhusgatni. Simán elvan fent, hozzánk bújik, néha még dorombol is.
Ha kajáról van szó, Ő az első, aki ott terem a pulton. Elég csak a konyha felé indulnom, Ő lesi a mozdulataimat és szinte kérdi a szemével, hogy akkor most mit is kap enni... :)
Az etetés nálunk adott időkben zajlik. Reggel esznek 3x, és este ugyanígy. Előre kiosztott napi adagokat kapnak. Mindenki tudja az időpontokat, hozzászoktak már, de leginkább a pocakjuk jelez. Ábel manó ezt tökélyre fejlesztette olyan szinten, hogy leül mellénk és nyávog, virnyog, jelez nekünk. Nem tudom leírni, de annyira édesen tud szólni, csak egy egy rövidet nyafizik és Mi már tudjuk, hogy legszebb vörösünk bizony éhes! :)
Fiú cica lévén, Ő is ivartalanítva lett. Mint a többiek, Ő is kizárólagosan csak benti cica, mióta elhoztuk, sosem volt kint a szabadban. De ahogy láttam, teljes az élete. Itt vannak a tesói, Anya- és Apa-gazdi, na meg az állandó reggeli és vacsora! :D
Sokat játszanak, kergetőznek a többiekkel. Azt hiszem, Ő az egyetlen cica manónk, aki nem került összetűzésbe Masnival. Olyan érdekesen, lazán kezeli a pici kuttyot, mintha ott sem lenne... Őt aztán nem zavarhatja meg semmi. :)
Azonban ha ismeretlen vendégek jönnek hozzánk, Ábel elbújik az előszoba szekrény alá és onnan kémlel kifelé. Felméri a helyzetet és ha elmúlt a veszély, újból előmerészkedik. Olyankor pedig előveszi lehengerlő, tündércica énjét és mindenkit levesz a lábáról!
Hogy még mindig tudja-e, hogy Loli az Ő vér szerinti tesója, nem tudom... De odafigyel rá és néha összebújnak, néha birkóznak. Mindenesetre sokkal jobban elvannak Ők ketten egymással, mint akár Vilivel vagy Zeusszal.
A szőnyegen való kaparászást szépen eltanulta Zeusztól, így gondolom csak Boldog lehet, hogy Velünk élhet. Szeretném azt gondolni, hogy jó életük van!!!
Utolsó kommentek