A Nagy család élete

Tegnap estével kell kezdenem... Már érkezés után elrendeztük az ágyat, hogy este csak bedőljünk a hosszú nap után.  A kutyáknak is hoztuk a kis kuckójukat, amit nagyon jól tettünk, de hogy ők ott aludjanak, azt csak mi gondoltuk... :D Mondtam nekik, hogy menjenek a helyükre, majd megkapták az esti jutalomfalatukat, aztán kaptak puszit is és bebújtam az ágyba. A kezdeti döbbenettől még ott kukkoltak kb. fél percig, mikor is Süti felugrott mellém és elhelyezkedett. Masnika drágám nem mert kijönni a kuckóból. Valamiért a házban sem mert közlekedni, csak remegett. Eme félelmét a legelső pillanatban kezdte, mikor meglátta a lépcsőt a ház közepén. Ugyan nem kellett a lépcsőn közlekednie, viszont a félelem nem múlt el, még a nappaliban is csak a kanapén érezte jól magát és rá nem tudtuk venni, hogy leugorjon onnan. :O
Szóval Masnika maradt a kuckóban, viszont sírt és nyüsszögött. Nem volt szívem otthagyni, felvettem hát őt is az ágyba. Így aludtak velünk. <3 Hála az égnek jó nagy ágy volt (nagyobb, mint itthon), így kényelmesen elfértünk. Persze Peti erről mást mondana, mert Süti pont első éjjel akarta lelökni Apa-gazdit a nagy szeretetével. Egyre csak bújt, bújt, míg Peti már az ágy szélén kuporgott.

Reggel napsütésre ébredtünk. Első dolgom volt kivinni a kutyókat, hogy elvégezhessék a dolgukat. A házak között volt egy nagy üres placc (Ahol nemrégiben vágták ki a fákat), ami pont a házunk mellett kezdődött. Ide jártunk ki mindannyian. Sütit és Masnit bátran elengedtem, szaglásszanak csak kedvükre. Persze Ők nagyon figyelnek rám és visszajönnek. De a biztonság kedvéért jutalom falat is lapult a zsebemben. ;)

A reggeli készülődés után a nappaliban gyűltünk össze és beszéltük meg a mai tervet, ami egy 7 km-es kör túra, közben 3 tengerszem (Turracher See, Grünsee, Schwarzsee) megtekintése. Ez mindenkinek tetszett is, így ebben maradtunk.
Ám ugye itt van Erzsi autója, amit jó lenne, ha megnéznének a fiúk... Abszolút érthető a kérés, ezért egyöntetűen döntöttünk arról, hogy délelőtt autószerelés lesz a program és csak délben indulunk kirándulni.

Az összes fiú kiment az autóhoz segíteni és bütykölni, de sajnos ekkor derült ki, hogy igen kevés szerszámmal rendelkezünk. Összesen 5 autóval mentünk, de csak 2 autóban volt szerszámos készlet. A miénkben max. egy csavarhúzót tudtak használni a fiúk, így el is gondolkodtam, hogy minek is hordunk akkor magunkkal egy akkora nagy dobozt. (?) :O
Szóval szerszám kellett, ezért segítséget kértünk a recepción, majd hogy, hogy-nem, egy magyar fiú került az utunkba és nagyon kedvesen segített is. Sajna nem voltam végig ott a szerelésnél, de végül talán az egész ventilátort kiszedték...? Mindenesetre az autó megy, csak a hűtés nem működik. Ezért mostantól vizet gyűjtünk és viszünk majd tartalékba, plusz bízunk a menetszéllel való hűtésben. Talán eddig is csak ennyi volt... Plusz hazafelé már úgyis csak lefelé megyünk. ;)

Szerelés után, kb. délben indultunk a sétára. Most már tényleg kocsikkal mentünk fel a tóhoz, ami köré épült ez az egész kis "település". Szállodák, éttermek és télen persze egy egész síparadicsommá válik a környék.
Leparkoltunk a tónál, majd megint csak gyönyörködtünk egy sort. :) Tegnap egy kicsit bánkódtam, hogy itt még hó van és nem is ébredezik a táj, a virágok, pedig én olyan nyári képeket nézegettem, amibe beleszerettem. Ám most, mikor ezt a félig befagyott tavat néztem, amit körülöleltek a havas lejtők, egyáltalán nem bántam, hogy most jöttünk. Mert ha nyáron jöttünk volna, akkor ezt hagytuk volna ki, pedig így is lenyűgöző. :) Jól körbeírtam. :D

Elindultunk, de nem haladtunk valami gyorsan. Egyrészt fényképeztünk és fotóztunk minden egyes lépésnél. Másrészt az első km után megjelent a hó vagyis nekünk is rajta kellett lépdelnünk. Ez az 1700 méter magasan lévő hó úgy néz ki, hogy 40-50 cm magas (vagy mély), tömör hó, aminek a teteje kicsit már elolvadt, majd megfagyott, majd megint olvadni kezdett. Nem igazán csúszott, én mégis félve lépkedtem a tetején. Merthogy kb. minden ötödik lépésnél beszakadt egy kicsit. Ettől aztán jó fárasztó volt a menet. :O
Néhol azért elolvadt már a hó (ahova besütött a nap) és ott simán lehetett a talajon menni... Ennek örültem, de azért aggódtam a havas szakaszok miatt és egy ponton bizony elszakadt nálam a cérna. Ekkor már a GrünSee-t is megnéztük, amiről megint több mondatot tudnék írni... De végig az volt az érzésem, hogy a többiek csak mennek, mennek előre gyorsan és csak engem várnak, aki a végén kapkodja a levegőt. Erre jött még a következtő szakasz, amit totálisan hó borított az előbb leírt fajtából. :S Nem tagadom, a következő megállónál sírtam egy sort...
Pedig olyan szép tisztás féleségre értünk, hogy az eszméletlen. Vigyáznom kellett, hova lépek, mindenhol szépséges krókuszok bújtak ki a földből és varázsolták meseszerűvé a hegyoldalt. :)

Persze azért megnyugodtam, majd tovább indulhattunk. Ekkor viszont beborult az ég és esni kezdett. Nem az eső! Jég! Picike borsszem nagyságú jegek estek a fejünkre és pattogtak onnan le. A baj az volt, hogy nem ám csak úgy néha-néha! Neeeeem! Annyira esett ez az amúgy gyönyörűséges fehérség, hogy alig láttunk az orrunknál tovább. Rólunk még nem is beszélve, de a kutyák nagyon hamar át tudnak ázni... :(
Mikor elindultunk, ott volt a csomagtartóban a kutyáknak pulcsi, kabát, de még Masni hordtáskája is. Ám sütött a nap, gondoltam 2-3 óra múlva úgyis vissza érünk, nem kell. Na az most milyen jól jött volna! Masnika ugyanis behúzta farkát, hátrasunyította a fülét, becsukta a szemét és nem mozdult egy tapodtat sem. :( Peti fel is vette és innentől a kabátjában hozta a mini kuttyot. <3 Süti kicsivel jobban bírta, bár Ő is többször megrázta magát, nem értette, miért böködi az égből potyogó valami.

A többiek mentek előre, de mondtam is, hogy menjenek nyugodtan, mi nem tudunk sietni... Elég, ha mi elázunk, ők menjenek a saját tempójukban. Ekkor jártunk a túra kb. felénél. (Adri, Csabi, Peti és Én maradtunk le)
Mikor elérkeztünk megint egy kis faházakból álló szálláshoz (vagy mi), beálltunk az egyik alá és előkaptam a GPS-t a telefonomon. Merthogy a kiszemelt túrából még a fele hátra volt, na de ilyen időben nem biztos, hogy érdemes... Nagyon jó volt, hogy megnéztem, ugyanis kiderült, hogy a következő kanyarban nem kell elfordulnunk, hanem mehetünk tovább egyenesen és már vissza is jutottunk a tóhoz. El is határoztuk, hogy így teszünk, lemegyünk a kocsikhoz, a maradék útvonalat meg majd max. holnap lejárjuk. Na de a többiek meg mentek tovább, aggódtam értük, hogy ha végig mennek a 7km-en, akkor bizony bőrig áznak. Ekkorra ugyanis már zuhogó esőre váltott a jég. És akkor, mikor ereszkedtünk lefelé a tóhoz, a szemben lévő domboldalon megláttunk a másik kis csapatot, ahogy szintén ereszkednek le a hegyről. :) Örültem nagyon! Lent találkoztunk, elsétáltunk (siettünk) az autókig, majd onnan már eső nélkül autóztunk a szállásig. Ott aztán Csabi jól begyújtott és olyan meleget csinált a házban, hogy még az ablakokat is kinyitottuk. :D

Vacsiztunk, melegedtünk, majd beindult az este. Előkerültek az itókák, rágcsák, kártyapaklik. A Tv-n fényképeket nézegettünk, miközben a kutyák szuszogtak mellettünk eldőlve. <3

Képek:
Reggeli autószerelés...

Közben bent: Kémlelünk, hova megyünk ma sétálni ;)


Indulás!

Parkolás után: Csoportkép! :)


Útvonalunk:


Turracher See:



Indulunk:



Mellette: kis kút. Mini vízesés szinte mindenhol van. Az egész hegy csobog. :)

Tábla!

A tó másik oldalán: Befagyva


Indulunk felfelé...


Havas út:


Pózolás :)

Jobbra tovább:



Be az erdőbe: Innen már szabadon jöhettek a manók...



Együtt pózolunk <3

Egy kicsit még hó nélkül...

Aztán hóban...



Képkeret! Sok időbe telt, mire rájöttünk, mi ez! :)
Kicsit belepte a hó :D

GrünSee:

Ez a tó igazából egy felduzzasztott patak :)
Ahol befolyik:


Ahol pedig kifolyik:



Erre tovább:

Egy kis behívás:

Kör kilátás:

Tovább...

Túrakutyák <3

Elágazásban: Pihi és "merre tovváb?"

Édesek, rágcsával ütik el az időt :)

Elérkeztünk egy tisztásra:

"Kerjük a kutyák ne fürödjenek!" :)

Krókuszmező! :)


Művészfotó ;)


Mellettünk: Amitől tátva maradt a szám!

Gyülekeznek a felhők..

Megyünk tovább:

Vígasz ölelés Petitől <3

Tovább, hóban...


Ahol Natasa az Alpok kincsét kereste ;)

Megint egy kicsit fel...

Jégeső indul...

Aztán rázendített. :O

Csabi bevárt minket :)

Innen nem sokat fotóztunk...
Na itt már esik:

Ahol találkoztunk a többiekkel:

Ők felmentek magasra: A háttérben látszik a Schwarzsee...

És itt jöttek le...

Kocsikhoz, esőben...

"Otthon" pedig begyútás! :)

Kutyik is elfáradtak...




Süti és szerelme: Bojli <3

Míg páran szaunáztak, vigyáztunk a kutyákra.
Édesek, csak az ajtót lesték... :)

Majd ők is megnyugodtak... <3

Masni és Süti:

Hopp! Masni és Arti :)

Süti lejött hozzám, ahogy Natasa is ;)

Rozi és Manci is kidőltek :)

Kis teraszunk, avagy erkély:

Házak egymás mellett...

Esti buli :)