A Nagy család élete

Az éjjel sajnos nagyon keveset aludtam. :( Ennek oka most nem érdekes, csak annyi, hogy ettől fáradt és feszült voltam. Az eddigieknél talán stresszesebb és nem is nagyon tudtam mindenre figyelni.

Na de készülődtünk. Igyekeztem korán kelni, hogy minden meglegyen. Felöltöztem, kivittem a kutyikat, összepakoltam, majd ébresztettem Petit is. Kihordtunk mindent a kocsiba és még maradt időnk kényelmesen reggelizni is. A többiek is így tettek, szépen leültünk a nappaliban és komótosan ettünk. :) Kell is az a nagy út előtt.

Még tegnap este összesítettem a költségeket, leolvastam a villanyórát és kikalkuláltam a fejenkénti árat. Miután ma reggel mindenki kipakolt, üres lett a ház, Katával elmentünk a recepcióra kijelentkezni. Szükségem volt a segítségére, mert komolyan nagyon tompának éreztem magam...
Azt gondoltam, hogy majd jönnek leellenőrizni a házat vagy valami, de ilyen nem történt. Igaz, hogy reggel, mikor leolvasták a villanyórát, akkor látszott, hogy még egyben van. ;) Viszont mikor a fiú elém tolta a számlát, kicsit meglepődtem. Sokkal több volt az összeg, mint amit én kiszámoltam. Felvontam a szemöldököm és kértem, hogy nézzük át egyesével a sorokat. Na akkor derült ki, hogy a kutyák éjszakánkénti árát is fel akarták számolni, pedig azt mi lebeszéltük, hogy akciósan (mivel még tavaly lefoglaltuk a szállást) ingyen jöhetnek kedvenceink. Ezt a fiú sajnos nem tudta és kötötte az ebet a karóhoz (Jó hasonlat :D), hogy bizony ez az akció idén csak szeptemberben érvényes.
Sajnos lassan kapcsoltam és először a levelek között kezdtem keresgélni, majd rájöttem, hogy azt ő úgysem érti, hiszen magyarul van. Na ekkor hívtam fel Noémit az utazzkutyaddal.hu-tól, aki nagyon aranyos volt és kézségesen segített. Átadtam a fiúnak a telefont és ők mindent elrendeztek. Állítólag mással volt megbeszélve ez a kedvezmény, amiről a fiú nem tudott. Noémi aztán utólag is elmondta itthon, hogy minden rendben van, ne izguljunk emiatt. Hálás köszönetem a gyors segítségért. :*
Mert még ezek után a kicsit kevesebb euro-ról szóló számlát sem bírtam értelmezni (a fáradtság ugye) és Petit hívtam, aki nagyon jó matekos fejben. :) Kijött a vége, kifizettük a számlát, megköszöntünk mindent és elbúcsúztunk. Hirtelen nemtudtam összeadni sem, kevertem a németet az angollal is, de így is megértettek. :D

Ezek után már csak az a röpke 6 órás út volt hátra, míg hazajöttünk. Erzsi autója miatt most is konvojban indultunk és maradtunk is Magyarországig. Hála az égnek, semmi baj nem történt, mindenki hazaérkezett épségben. :)

Az út elején ugyan leesett a GPS tartó a kocsiban, amitől nálam elszakadt a cérna. Megint sírtam egy sort, de már tudtam, hogy 15 perc nyugi és utána simán visszatettem a helyére a kütyüt. :) Kutyók azonnal elfeküdtek a hátsó ülésen és hazáig aludtak. Csak akkor élénkültek fel, mikor megálltunk. Elvégezték a dolgukat, de már feküdtek is vissza. <3

Én a határig navigáltam, majd az utolsó megálló után már el-elszundítottam Peti mellett. Nem akartam, mert tudtam, hogy ő is ugyanolyan fáradt, mint én, mégsem bírtam...
Stresszes volt nekem ez a pár nap... Mégis nagyon, de nagyon örülök, hogy elmentünk és ott voltunk! Hálás vagyok, hogy eljuthattam egy ennyire csodás helyre. Ha becsukom a szemem még mindig látom magam előtt azt a csodát, amit a magas hegyek látványa ad. Bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó. :) Ám legközelebb inkább nyáron. ;)

Még pár kép: Köszönet érte Vandának! :*
Egy utolsó kitekintés az ablakon a csodás kilátásra!

Pár kép a házról: A dupla franciaágyas szoba...

lépcső...

A konyha... Itt még pakolunk ;)

Egy utolsó pillantás a házikóra...

Cégér :)

Indulás haza!!!


Igen. Ennyire zöld!

A havas hegyek is ott maradtak...