Éjjel arra ébredtem, hogy Masni átugrotta az előszobában a paravánt és bejött hozzám az ágyba. Na - gondoltam -, ma korán kell kelni, ezért máris mehetnek ki a kutyák a kertbe, utána adok enni a macskáknak, és indulhat a nap!
A kutyák már a kertben voltak, amikor észrevettem, hogy még csak hajnali három óra van. Visszahívtam a kutyákat és lefeküdtem aludni.
Mikor 4:40-kor csörgött az óra, megéreztem, hogy Masnika felemeli a fejét a combomról és visszaszökik az előszobába. Mikor kiértem, akkor mint ha mi sem történt volna, boldogan várt Sütivel az oldalán. A cseles kutty! :)
Korán bementem Budára, hogy még a hétkor kezdődő műtét előtt beérjek. Már fél hétkor benn voltam, de mint ott és akkor megtudtam, a műtét csak nyolckor kezdődik.
Milu nagyon izgult, ezért amíg telt az idő, sétálgattunk a folyosón.
Volt egy kis kavarás, mert nem volt elég aneszteziológus, de végül megoldották a dokik. Nem tudom, hogyan, de a műtőben Milu műtétjével egyszerre volt egy császármetszés is. Vártam, vártam, várakoztam az előtérben, elkezdtem aggódni, majd nyílt az ajtó és megörültem, hogy kihozzák az asszonyt, de "csak" a két újszülöttet hozták ki. Aztán az anyjukat. Milu 2 óra 5 percet töltött a műtőben.
Nagyon kába volt, amikor befektették az ágyba. Orvossal nem tudtunk beszélni, de egy nővér és egy műtőssegéd szerint a műtét jól sikerült. Laparoszkóppal meg tudták oldani a kimetszést, nem kellett felvágni az asszony hasát. Az orvosok, amikor kijöttek a műtőből, egész vidámak voltak, nevetgéltek, sztoriztak egymás között. Szóval bizakodunk, hogy minden rendben lesz.
Milu állapota gyorsan javult, este már fel-felkelt az ágyból.
Milunak sok alvást írtak elő, így délután hazajöttem.
Van itt pár kép az állatainkról:
Még tegnap este vettem észre, hogy Masni fel tud jutni a pakolós asztalra. Onnan játszotta Sütivel az enyém a vár, tiéd a lekvár játékot.
Ma bújócsöves játékot játszottak a kutyák. A bújócső erősen amortizálódik ettől.
Miután eltessékeltem őket a bújócsőtől, nekiláttak egy rágókötélen marakodni.
Most Masnié lett a dicsőség, elvihette a kötelet.
Vigasztalásul Sütivel elkezdtem labdásat játszani.
Mikor Ábel is bejelentkezett a labdáért, akkor Süti már inkább csak rágcsált volna, ezért a labdás játékot is befejeztük.
Van, amiben Süti tökéletesen egyetért a macskákkal. A cipőhúzó fotelekről jó buli leszedegetni a borítást és a bélést!
Az előbb számítógépezés közben lettem figyelmes arra, hogy Milu motoszkál a jobbomon. Aztán felötlött bennem, hogy Milu nincs is itthon. Jobbra néztem és rögtön fényképeztem, mert a macskáink dorbézoltak az asztalon, huzogatták a pap(p)írlapokat, böködték a vezetékeket. Próbáltam lebeszélni őket erről, de inkább kevesebb, mint több sikerrel!
Nappal persze lustálkodtak a macskák, csak időnként helyezték át magukat egyik helyről a másikra.
Ábel a cicamínón sziesztázik.
Vili és Lola itt is egymás közelében pihennek
Lola felül az ablakban, Vili pedig lenn, a kedvenc radiátorán.
Zeusz itt épp jön mellém heveredni. Igényli a simogatást (aminek nagyon örülök), no meg kapargatni szeretné a fotelt (aminek annyira nem örülök).
Ma három prémium kép van, ebből kettő Masniról. Hihetetlenül hűséges, ragaszkodó kutya. Mindig figyeli, hogy merre járok, mit csinálok. Jön velem, követ, lesi a mozdulataim.
Ha pedig leülök a számítógép elé, akkor bekucorodik a lábamhoz, vagy a lábamra.
Vili pózol a fényképezőgépnek. Gyönyörú fehér bundája szinte szikrázik a vaku fényében!
Utolsó kommentek