A Mi autónk! :) 6 éve van már velünk és szolgál minket. Igazán nagyon jó autónak gondolom. A célnak megfelel és nem is drága a fenntartása. Nem hinném, hogy sokat megyünk vele, csak minden nap a városba és vissza, na meg néha-néha a rokonokhoz vagy kirándulni, ilyenek... Ám egyszer még Horvátországba is elmentünk. :) 
És hogy miért írom most mindezt? Tegnap ez az édes kisautó átlépte a megtett 100.000. km-t. :) Fura most az órára nézni és látni elöl a nullákat. Egyesek azt mondják, hogy ilyenkor jönnek majd a gondok, a hibák, a cserék, stb... Én most azt érzem, mintha újjászületett volna a Mi kisautónk. Neve is van ám! Palláciusz (ugyan nem tudom, jól írom-e). Talán hülyeség még az autónak is nevet adni és sokan azt mondják, nem szabad, de Mi ilyenek vagyunk. Anno egy percig nem volt kérdéses, hogy életünk első autójához mennyire fogunk ragaszkodni és ennek legelső jeleként nevet adunk neki. A Palláciuszt Peti találta ki, illetve egy rég olvasott könyvből szedte. Nekem meg egészen tetszett, szóval így történt... :D

És hogy a mai napról is essen szó: Pont ma reggel az Üllői úton történt. Én vezettem és még az volt a szerencsénk, hogy egy kikanyarodás után voltunk, lassan mentünk. Mondjuk amúgy sem száguldozunk. Na szóval haladunk, gurulunk, erre az egyik kis utcából egy azt hiszem ugyanolyan kiasutó kanyarodott elénk. A szembe lévő sávba szeretett volna besorolni és csak jobbra nézett, mielőtt a gázra lépett volna. Hogy balra miért nem??? Egy ennyire forgalmas úton...!!! Hirtelen kellett döntenem és Én a féket választottam. Akkorát azért sikerült fékeznem, hogy a kabátok lecsúsztak a hátsó ülésről és ami a lényeg, hogy sikeresen megálltam a másik kocsi előtt. Érdekes módon Ő is megállt, kicsit talán leblokkolt, nem tudom... Aztán sűrű elnézések közepette visszatolatott az utcába. Belegondolni sem merek, mi lett volna, ha Én a kikerülés mellett döntök, Ő pedig nem áll meg és kezd visszatolatni... :( Na meg nagyon félek a hirtelen fékezéstől, illetve az annak következményeként hátulról belénk rohanó autótól. Hála az égnek, még nem volt ilyenünk, de nem is szeretnénk!!! Ma sem volt mögöttünk senki azt hiszem... Vagy ha mégis, Ő is lassan jött és még résen is volt. :) 
Az eset után igen gyorsan dobogott a szívem, és elmormogtam pár "húúú"-t, aztán hamar megnyugodtam. :) Talán ilyeneken is át kell esni, hogy több tapasztalatunk legyen!? Valaki meg figyelhet fentről, hogy az eset mindig jól végződjön! :) 

A nap további része teljesen átlagosan, szokványosan telt. Dolgozunk, majd hazajöttünk. Peti ugyan egy kicsit később a túlórák miatt. És szegénykém nincs is valami jól. Fáj a torka és látszik is rajta, hogy valami nincs rendben. Ivott este finom, forró italt, aztán hamar bebugyolálta magát a hálóban és elaludt. Remélem semmi komoly!

Mára ennyi. Manócskákról képeket hoztam:
Cicuk:

Szerelmesen...

Kutyuk:

 

Tombolósan...

Prémium: Egy igazi pillanat kép! Masnika a levegőben... :)

Egy évvel ezelőtt...>>