Kedd:

A mai napból a fejfájáson kívül másra nem nagyon emlékszem. :( Igaz, hogy az említett fájdalom csak most este tört rajtam ki, mégis azért tartom "fontosnak", mert már lassan 2 hete, hogy - hellyel közzel, de... - fáj a fejem. :O

Már mikor a fittness terem felé ballagtam éreztem, hogy valami sajog ott legfelül... De gondoltam, egy kis mozgás nem árthat. A fenéket! Úgy, de úgy lüktetett, hogy majd beleszédültem. A végére kisebb sírógörcs kerített hatalmába, ám ekkor már örültem, hogy vége van. Pedig a mai óra olyan jó volt és követhető: sajnáltam, hogy néha csak a fejemet fogtam... :( 
Mikor a zuhanyzás után felhívtam Petit, már tényleg majdnem sírtam, a bal szememet fájt kinyitni. :O Azonnal mondta, hogy elém jön autóval, ne buszozzak, csak várjak rá a Határ úton. Még egy bogyót is hozott! Nagyon köszönöm neki!!! :) 

Rólam ennyit, azért nem kell megijedni, csak asszem a mai ugrálást ki kellett volna hagynom. És akkor nem hatalmasodott volna el...

Itthon? Masnikával nem bírunk. Az allergiájáról van szó és a lábán lévő sebről.
Már egy hónapja szedi megint az antihisztamint, ami úgy néz ki, egész jó, mert nem vakarózik, már nem is olyan piros a bőre. Ám a jobb mellső lábán a seb nem tud meggyógyulni, mert Masnika nyalja... Szinte állandó jelleggel. :( Konzultáltam ám Anna nénivel is, aki tölcsért ajánlott. Nagyon nem akarom/akartam! De ma este nem láttunk más megoldást: elővettem egy neki méretezett tölcsért és feladtuk rá. (Igen, van itthon mindenkire való.) Na de azt a hisztit látni kellett volna. Egész testében reszketett, remegett, zihált és persze megpróbálta leszedni magáról... Iszonyatosan sajnáltam. Nem is bírtuk megnyugtatni, csak azzal, hogy végül levettük róla... Ez így kudarc szerintem, de... Majd még meglátjuk. Neki természetesen nem kudarc, azt az örömöt szintén látni kellett volna, mikor levettük a tölcsért és elraktam a szekrénybe. :)

És akkor jöjjön egy kép a Mi imádott kis manónkról:
Úgy beült... :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>