Peti apa-gazdi ma elutazott. A családját látogatja meg Szarvason. Ilyenkor Én is szoktam ám menni, de most már nem olyan könnyű ezt megoldani. Van 2 kutyink és 5 macsekunk, amelyikből az egyik bármelyik pillanatban szülhet! Nem egyszerű megoldani, hogy egy egész hétvégére egyedül maradjanak. Nem szívesen zárom be a kutyikat a házba, elég nekik a hét 5 munkanapját a kis elkerített előszobában tölteni. Persze reggel, délután és este kijöhetnek, de ez a minimum... Remélem Peti családja megérti ezt és nem haragszanak rám.
Végre volt időm porszívózni és egy kicsit takarítani is, na meg úgy belocsolni a kertet, hogy csak na! 2 órán keresztül locsoltam, pedig a fejem fölött keringőztek a viharfelhők. Akkora szélvihar volt, hogy a sufni tetején lévő remekül nem odarögzített bádogot állandóan csapkodta... A szomszédok meg tuti hülyének néztek, hogy minek locsolok, mikor jön a vihar és dörög meg villámlik, de nekem volt igazam. Mire végeztem a locsolással, elkezdett ugyan esni az eső, de mikor a kúthoz értem, hogy lekapcsoljam a szivattyút, már el is állt. Kb. 3 csepp eső esett! Láttam Én, hogy Pest felől tisztul...

Reggel indulás előtt Peti még gyorsan elvégezte a kertben lévő teendőket, amire tegnap nem maradt ideje. Szőlőt kötözött és füvet nyírt...

A lenyírt füvet a veteményesbe raktuk szintén Bátyámtól vett ötlet alapján! :) Ez állítólag meggátolja a gazok előbújását, de lagalábbis biztosan lecsökkenti. Na meg trágyának sem utolsó. A mai mennyiség csak a paprikák alá volt elég. A következőt majd a paradicsom, illetve az uborka alá tesszük...

Egy elégedett meós a kert közepén:

És hogy hogyan látjuk a házat a fűben fekve? Dél körül készült kép:

Foltos cicánk még mindig egyben. Mondtam Én neki, hogy ez már veszélyes, de Ő csak sütteti a hasát a napon. A kis drága, olyan nagy a pocakja, mint egy duda:

Mikor Peti elment, Mi a kutyikkal kiszabadultunk a kertbe! Ma nagyon sok időt töltöttünk kint, aminek köszönhetően már este 8 óra körül csak feküdtek a manók a szőnyegen és egy szó nélkül mentek a helyükre aludni... :)
Kint Sütike újabb elcsenni való karókat talált. Igaza van: Már régóta el kellett volna pakolnom...

Jön a segítség:

Ketten már sokkal könnyebb a kert közepébe vonszolni:

Egyik kedvenc helyük a meggyfa alatt található:

Itt található pár régi tüzifa vagy mi, aminek a kérgét most megszerezték maguknak és a másik kedvenc helyükre, a kert közepébe vonszolták.

Rágcsabajnokok:

Annyira belefeledkeztek a rágicsálásba, hogy nem is vették észre, hogy eltűnök a színről és bejöttem kicsit a házba... Persze mire kimentem, már mind a kettő az ajtó előtt toporgott.

Bent aztán fáradtan:

És mivel megint szinte az egész napot a kertben töltöttem, a cicókáinkra alig maradt idő. Már kezd kelkifurdalásom lenni emiatt... Najó, este és éjjel azért behajtják rajtam a simiket és pótoljuk a nappali lemaradást!
Vilmos és Lola szerelme még mindig tombol:

Zeuszka ma megkísérelte a lehetetlent és békét akart kötni a kutyókkal, de leginkább Masnival:

Tárgyaltak egy ideig, de Masnit túlharsogni elég lehetetlen próbálkozás, ezért Zeusz részéről marad a pofozkodás. (Sütivel azért megállapodtak egy "egymást békén hagyjuk és elmegyünk egymás mellett" dologban, de Masni hajthatatlan maradt.)
A többiek a tárgyalást a páholyból követték végig:

Vili kicsit unta a banánt. Úgy látszik, nem lehetett valami érdekfeszítő a tárgyalás, mert  egy idő után Loli is bealudt:

Aztán Zeusz is felköltözött a páholyba és onnan figyelte tovább, ahogy a két kutyó leboxolja egymás között a végeredményt:

Prémium képként pedig az Én okos, szép és szófogadó, gyönyörű kutyáim, akik azonnal odanéznek, ha szólok nekik :))