A Nagy család élete

A mai nap eseménye kétségkívül Foltosé. Este megkérdezték tőlem, hogy egy 10-es skálán milyen ma a kedvem. A válaszom, hogy nagyon jó. Peti is itthon volt, segített nekem is és Foltosnak is nagyon sokat. Született 5 pöttöm tejbecicc, kell ennél több? Most nem érdekel, hogy fáj egy kicsit a lábam... Még a sufniba is leverekedtem magam, este hősiesen beadtam magamnak a szurit, szóval büszke lehetek magamra.

Talán nem véletlen, hogy Petinek felajánlották az itthoni távmunkát a hétre. Bár szegénykém, mivel ilyen sok teendője adódott Foltossal, na meg a szokásoson kívül még Én is itt voltam, még most is dolgozik...
A reggeli teendők után visszafeküdhettem aludni, mert Peti tudott a kutyókra és a lakásra ügyelni. Ébredéskor aztán akadályokba ütköztem Zeusz személyében, mikor a gépemhez akartam ülni:

Csak leküzdöttem eme akadályt és Zeuszt eltessékeltem a székemből. De Őt nem lehet csak úgy elküldeni. Ha a közelemben akar lenni, igenis kivívja magának!
Tobzódás az asztalomon:

Azért hamar lenyugodtak és elvonultak kedvenc helyükre a cicamínóra:

Én is leültem egy kicsit TV-zni.
"Had üljünk az öledbe!" :

Najó - Masni a lábamon:

Süti végül Peti ölében:

És aztán jött a nagy esemény! Folti cicánk megszülte 5 kis pöttöm kölykét!
Ez ugye külön bejegyzést érdemelt..
Kedvenc képem a cicacsaládról:

Na de az élet nem áll meg. Mivel az eső csodák-csodája elállt egy kis időre, Én kiültem a teraszra és kijöhettek a kutyókák is. Nagyon kellett már nekik egy kis tombolás:

Kergetőzés a napágyak körül:

Masni játékra hívja Sütit, aki boldogan rohan:

Peti körbejárta a kertet és gyorsan kiszedte a vöröshagymáinkat, nehogy elázzanak a nagy esőben:

Majd azon vettük észre magunkat, hogy már este 7 óra van. Bejöttünk hát a házba és következtek a megint csak szokásos teendők.
Utána játék a nappaliban, majd kidőlés a fotelban és a cicamínón:

Peti még most is félóránként rohangál a sufniba, csak hogy meglesse, minden rendben van-e Foltoséknál. Egyenlőre igen! Foltos kinéz a dobozból és dorombolással nyugtázza, minden Ok, nyugodtan alhatunk...

Mai prémium képnek a kicsi Masnit szántam. Bár most már azon gondolkodom, nem szemétség-e vele szemben állandóan a méretével tréfálni. De annyira kis tündér picikutty! Imádom!
Neeem, nem a muskátli hatalmas: