Tegnap kavarogtak a gondolatok. Ma semmi nem jut eszembe... Persze, tudom, mi történt ma, de az annyira átlagos. Bicegek a gipszemben, nagyokat pihenek, mert nem tudok mást. Mindig belefogok valamibe, aztán rádöbbenek, hogy begipszelt lábbal bizony nem könnyű az élet. A porszívózást is feladtam, mert ugye sokáig kellett állni, topogni. A nappalit és a hálót azért megcsináltam...
Holnaptól tényleg nem megyek le a kertbe. Ma is a kutyák után mentem, hogy fotózzam Őket, de a gipszem allja úgy érzem már kezd leválni... Mondjuk el is tört az eleje, de az nem olyan vészes. Inkább az, hogy a nedves fűben ázik az allja... :(
Pedig azt is megoldottuk, hogy a nagylábujjamat ne nyomja annyira, mert már kisebesedni látszott. Amikor gipszelték, visszahajtották a gipszes pólyát vagy mit és az úgy szilárdult meg, hogy egy bumszlit képezett. És ez baromira nyomta a nagylábujjamat. Este nekiálltunk ütni, hogy puhuljon. Aztán láttam, hogy ez kevésnek bizonyult és fogtam az ollót. Levágtam a bumszli részt. Most már nem nyom, talán kényelmesnek is mondhatnám a gipszet, ha nem szorítana annyira minden este. Kicsit olyan érzés, mint mikor az ember télen hosszú zokniban jár, ami egy kicsit szorítja és alig várja, hogy este végre megszabaduljon tőle. Hááát, a levételre gondolom még várni kell... :(

Na de jöjjenek a mai képek, amiket újranézve mindig jobb kedvre derülök!
Picurka manó cicáinknak kezd nyiladozni a szemük. Olyan érdekes, sosem láttam még ilyet. Ma megnéztem mind az öt pöttömöt. Az egyik kis szürkének szinte már teljesen nyitva van. Van egy manó, akinek mág egyáltalán nincs nyitva. És a többieknek meg olyan félig...
Foltika továbbra is nagyon jó Anyacica. Ébresztgetés, szopiidő:

És szopizás reggel, délelőtt, délben, délután, este, éjjel, mindig....

Míg a picik alszanak, Foltika kijár a sufniból. Mostanában az erkélyajtó előtti lábtörlőn szeret pihengélni. Este vetten észre, hogy még be is aludt a kincsem:

Kutyóink napja is teljesen átlagos volt. Mikor kijövünk a házból, belevetik magukat a kertbe, aztán hamar rádöbbennek, hogy a napon nagyon meleg van ám! És visszahúzódnak az árnyékba:

Milyen jó, hogy kigazoltam tegnap... :

 

Este a teraszon. Masni alulról támad! :)

Benti cicóink szinte egész nap henyéltek.
Picik a cicamínón, Zeusz a székemben, Vilmos pedig legtöbbször az étkezőasztalon. Tudom, tudom, hogy ott nem lehet. És Ő is tudja. De valaki odatett egy ülőpárnát és azon meg ugye lehet. Nem csoda, hogy Vilmos felhatalmazva érezte magát! (Lolika pedig csatlakozott szerelméhez.)