Ma Anyukám szülinapját ünnepeltük. Igaz, hogy holnap lesz a hivatalos napja, de szombaton szoktunk ünnepelni, most sem volt ez másképp! Innen is üzenem: Nagyon BOLDOG születésnapot kívánok!
Azért történt ma még más is, de ne szaladjunk előre. Mindenesetre ma éreztem először, hogy fáj a bokám. Mármint a törés óta. Hazajöttünk és le kellett ülnöm, mert fájt rajta menni. Hogy mitől? Lehet, hogy sokat tartottam lógva, vagy csak simán a frontot éreztem, nem tudom. Mostanra már elmúlt, csak a mindenkori bedagadós, viszketős, feszítős érzéssel küszködök...

Akadt reggeli sztori is, mikor visszafeküdtem az ágyba pihengélni. Az éjjel nagyon nagy vihar vonult át felettünk, ezért kihült a ház. Gondoltam, jól esik majd egy kis paplan alatti melegedés... Ezt nem csak Én gondoltam így. Rögtön akadtak társaim is. Először Vilmos, majd Süti és rövid idő után Masni is megjelent. Mikor Lola érkezett, már olyan sokan voltunk az ágyon, hogy pihengélésről nem tudnék beszélni. Peti gyorsan a segítségemre sietett és kitessékelte ágyvendégeimet a szobából...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miközben Én kihasználtam azt a kis időt, míg egyedül lehettem a szobában, Peti szedett egy kis szőlőt, hogy mégse érkezzünk üres kézzel. (Zeuszka a meósunk...)

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán készülődés és délben a kocsi élőállt. Apukám jött értünk, mert ugye Mi gyalog nem tudtunk menni, de ha kocsival mennénk, Peti nem ihatna... Ezért ma Szüleim fuvaroztak minket. Vittük a kutya manóinkat is. Igazából tettünk egy próbát, mert előre tudtuk, hogy ott lesz Saca és Leila is. Akitől tartottunk, az Leila volt, Bátyámék vizslája, de reménykedtünk, hogy Süti és Masni még kölyök kutyák, talán nem fogja Leila bántani Őket. Ugyanis volt már erre ellenpélda. Anno Szüleim kis tacskójának ment neki, igencsak csúnyán!!! Most is volt morgás. Nem bántotta a kicsiket, de morgott és ezt nem láttuk jó jelnek. Kb. negyed óra múlva úgy döntöttünk, hogy Sütit és Masnit bizony haza kell hozni, ez a próba nem jött be. (Sacával nem lett volna gond. Ő egy tündér bogár kutyu, simán el volt a picikkel.) Vendégségben, új szagok közt:

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor Apu és Peti visszaértek, kezdődhetett a party. Sütögetés volt tervben. Szerencsére a reggeli rossz idő elmúlt, az eső elállt és még a nap is kisütött. Meglepetésünkre még nagybátyám, Marci is beállított egy röpke villámlátogatásra. Na annyira azért nem volt villám, mert a húsokat rögtön nekiállt megsütni, csemegézett, majd indult is vissza. A teljesség kedvéért, Balatonszárszóról jött és ment vissza, ezért nem lehetett hosszú az a látogatás.
Hús sütés:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sajnos annyira kellett sietnie, hogy a tortát sem tudta megvárni. Pedig finom dologról maradt le! :) Anyu a tortával:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lányok a tortával: (Virág, Mama, Réka, Milu)

 

 

 

 

 

 

 

 

Szüleim a tortával:

 

 

 

 

 

 

 

 

Peti is ott volt ám... :)
Gyertya elfújás és közben kívánság (?):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon jól éreztük magunkat, nem volt extra felhajtás, de úgy láttam, Anyukám is elégedett volt mindennel... Torta után nem sokkal Mi is hazajöttünk, illetve megint csak hoztak minket. Most Anyukám volt a sofőr... Ha már itt volt, nem hagyhattuk ki a pici cicák megtekintését! :

 

 

 

 

 

 

 

 

Ügyeletes kedvenc: még mindig Olivér!

 

 

 

 

 

 

 

 

Na és ahogy játszanak és mocorognak...  :)

 

 

Nem csak Ők vártak ám minket haza. Benti cicóink is látták, hogy valami történés van a teraszon. Vagy csak a vacsit várták ilyen rettenetesen?  (Megjegyzés: Igen, az ablak sajna nem makulátlan tiszta. Aki néhol Süti lábnyomait véli felfedezni, nem téved!) :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Etetés, alom tisztítás és mivel még nem volt annyira késő, Peti kertezett, azaz füvet nyírt. Én a teraszról, feltett lábbal követtem az eseményeket. Míg a fűnyíró előkerült a sufniból, Kutyáink külön számmal örvendeztettek meg minket. Masni fent a teraszon védte a várat, Süti lent a fűben próbálkozott bevenni. Több kevesebb sikerrel... Zavarát néha egy-két virág elfogyasztásával próbálta meg leplezni:

 

Majd következhetett a fűnyírás:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kutyóink nagyon jól elfoglalták magukat.
Masni üdvözölte Foltit, aki a sufniból sétált elő:

 

 

 

 

 

 

 

 

Majd kis birkózás a teraszon:

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán a szomszéd krumplival haverkodás:

 

 

 

 

 

 

 

 

Masni egy idő után észbe kapott, hogy Ő a múltkor félt a fűnyírótól. Gondolta, most is eljátsza magánszámát és bánatos szemekkel felkérecedett az ölembe:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Estére mindenki kifáradt. Bent ugyan akadt egy kis próbálkozás a bunyóra, de egyszer csak azt vettük észre, hogy csend van a házban:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mára megint 2 prémium képet választottam.
Az első: Masni igyekszik túlnőni a muskátlikon. Néha egy kis trükkre van szüksége...

 

 

 

 

 

 

 

 

Másik kép a legutóbb ültetett és már nagyon is zöldülő fű: