Itthon, édes otthon! :)
Tegnap ugye hazajöttem. Mindennél jobban vágytam rá, hogy itthon folytassam a lábadozást. Itthon, saját ágyban, saját kényelemben, semmi sem fogható hozzá! Itt van Peti és a sok-sok kismanó. Azt hittem, majd könnyebben megy, de itthon is csak dőltem egyik helyről a másikra... délután 4-re értünk haza, de 6-kor már megint ágyban voltam. Sok pihenésre van még szükségem, de állítom, hogy percről-percre jobban vagyok! :)

Peti nagyon ügyesen ellátta itthon a háztartást, az állatkákat. Nagy-nagy dicséretet érdemel! Tudtam Én, hogy nagyon ügyes férjem van! :) Még most is sokat kell segítenie, mert hajolni, azt sajnos nem tudok. Szóval a kutyók etetése és a cica alom tisztítása maradt az Ő feladata még egy darabig... Most meg pl. porszívózik!
Ja, igen! A nassolást úgy állította be, mint ha Én annyira ellene lennék! :D Ez valljuk be, nem így van! Pont Ő az, aki megteheti... Képes egy ültő helyében megenni egy tábla csokit, és tényleg nem látszik rajta. Jó neki!

Azt ígértem, hogy leírom az Én szemszögemből ezt a kimaradt 2-3 napot.

íme:

Kedden este 5-ig dolgoztam. Kissé idegesen és kapkodósan telt a nap. Remélem, nem ment nagyon a munkám rovására...
Petivel a metrónál találkoztunk és onnan együtt haladtunk célunk felé. A kórházban kisebb keresgélés után, de megtudtunk, hogy ki van írva a műtétem másnap reggelre, de szabad ágy az nincsen. Kis tanakodás, majd megengedték, hogy hazajöjjünk, azzal a feltétellel, hogy másnap reggel 7-re már ott vagyunk. Na, azért az adatokat felvették és egy gyors vérvétel után mégiscsak felszabadult egy ágy. Pedig pár percre felcsillant a remény, hogy otthon tölthetem az éjszakát. Bevallom, kicsit eltört nálam a mécses, aztán mégis hamar megnyugodtam. Peti elment, Én pedig elfoglaltam az ágyamat egy 2 ágyas kórteremben. A hölgy, akivel osztoztam a szobán, nagyon kedves volt. Kicsit beszélgettünk, majd rádiót hallgattam és vártam Peti telefonját az otthoni hírekkel! :)
Kicsivel később jött egy éjszakás nővér és egy orvos, aki csak úgy ránk nézett.  Megkérdezte: jól vagyunk-e? (Gondolom, ez volt a vizit...) A nővérkétől kaptam egy Sanax-ot, hogy nyugodtan tudjak aludni, majd kis emberi nyugtatást és jó tanácsokat is. :) Nagyon jól esett!!!
Ezután még egyszer beszéltem Petivel telefonon, ami után tényleg kisírtam magam. Azt hiszem, akkor kijött a feszültség, mert utána egészen jól aludtam reggelig. Igaz, nagyon sokszor felébredtem zajokra, neszekre, vagy csak úgy...
Reggel már fél 7-re beért Peti. Azt hitte 7-kor van a műtét, pedig csak 8-kor... Együtt várakoztunk hát tovább. Megint kaptam most már 2 Sanax-ot, de hashajtót még mindig nem. Bevallom, aggódtam, mert jó, hogy csak előző délben ettem utoljára, de wc-n sem voltam azóta... Sétáltunk, hajolgattam, hogy még a műtét előtt meg legyen az eredmény, nem akartam még ezzel is szenvedni majd utána. És sikerült! Hurrá. De még most sem értem, miért nem kaptam rá bogyót, pedig többször is rákérdeztem!
Aztán eljött az idő. Apró borotválás, majd felfeküdni az ágyra és irány a műtő. 8 után egy kicsivel toltak be, és arra még emlékszem, hogy majdnem fél 9 volt, mire megkaptam az altatót. Addig az anesztes orvossal beszéltem már a műtőasztalon fekve. Meg is dicsért, hogy milyen jó a vérnyomásom, pedig mondtam neki, hogy remegek, annyira izgulok... :(
Ez után filmszakadás...
Peti elmondása szerint 10.15-kor hoztak ki és raktak az ágyamba. Tehát az előre beharangozott fél órából bizony másfél óra lett. Én csak arra emlékszem, hogy nagyon remegtem. Azt mondták, hogy az altatás miatt van, sajnos ilyen az ébredés. Furcsáltam, és nagyon meg is ijedtem, de... Nem tudtam mit tenni. Csak szorongattam Peti kezét és nagyon oldalra akartam fordulni. Nagyon nem volt kényelmes hanyatt! Még most is sajnálom, hogy Petinek így kellett látnia, de... Tudom, hogy ez is hozzátartozik a dologhoz. Nagyon örülök, hogy ott volt velem! Sokat segített! Szeretlek Bogár!
Lassan-lassan megszűnt a remegés, majd kisebb-nagyobb megszakításokkal aludtam egészen délután 4-ig. Arra emlékszem, hogy Petit elküldték, had pihenjek, majd mikor visszajött, Én küldtem haza, mert nagyon kótyagosnak éreztem magam... :( 
Rémlik, hogy a déli vizitkor bejött a főorvos, és azt mondta: Majd holnap beszélünk. Elég kába voltam, nem is firtattam többet. Nem is tudtam beszélni... :(

Egészen 4-ig aludtam. Akkor már nagyon nem esett jól a fekvés. Egyszer csak úgy éreztem, kitisztulni látszik a világ és lassan, minden helyre állt. Volt bennem 2 cső. Egy katéter és egy a hasamban. Szóltam is nővérkének, hogy mikor lehetne a katétert kivenni, mert nagyon zavart, állandóan irritált. :( Azt mondta, semmi akadálya, ha megtanulok járni, azonnal kiveszi. Felültem sokszor, majd visszafeküldtem. Megint felültem és mikor látta, hogy tényleg ébren vagyok és tudom magam tartani, hozott 2 szelet kalácsot és miután megettem, kihúzta a csövet. Igaz, hogy csak a katéter volt tervben, de észrevettük, hogy a másik cső, már nincs is bennem. Utólag belegondolva és a szobatársam elmondása szerint, akkor jöhetett ki, mikor kihoztak és nagyon az oldalamra akartam fordulni. Egyszer meg is tettem... :( Na akkor lehetett! Ha már így alakult, nem baj, mondta a nővér. A lényeg, hogy mostantól szabadon mozoghattam, na meg felöltözhettem végre!

Az este is eltelt. Minden egyes percben egyre jobban éreztem magam. Sokszor jártam ki, de pihenni is tudtam. Azt el kell mondjam, hogy a szobában irtó meleg volt. A paplan alatt meg egyenesen meg lehetett gyulladni, le is izzadtam rendesen!

Az éjjel szintén vegyes volt. Azt mondanám: eltelt... Reggel bejött egy másik orvos és a hogylétem felől érdeklődött. Látta is, hogy minden rendben és mondta, hogy a déli nagyvizit után tudok majd a tanár úrral beszélni. (A tanár úr a főorvos, aki engem operált)
Délelőtt még jött egy ügyeletes orvos is, aki délben referált a nagyvizitkor és megtudtam, hogy a zárójelentésem készen van, csak a főnökön múlik az időpont. De mivel panaszmentes vagyok, ezért van remény a ma délutánra. Nagyon örültem, már készültem  is hazafelé. A vizit is jól sikerült. "Azonnal felpattantam." A doki rám mosolygott és kérte, hogy fél óra múlva menjek a szobájába. Izgultam, de tudtam, hogy hazamegyek!
Aztán jött egy kis hideg zuhany, mikor a szobában elmesélte, mi mindent talált odabent. Az endometriózis bizony ott volt a bal petefészekben. 2 öklömnyi nagyságú, csúnya, barna, vérgyülem. Szerinte elég rég óta ott lehetett... Már nincs, sikeresen kimetszették! A jobb petefészek pedig túl kicsinek, összetöpörödöttnek bizonyult. Itt valami lukakat fúrtak rá, ami majd segít. Ami számomra a lényeg, hogy mind a két petefészek most ép és egészséges, teljesen működőképes. Igaz, hogy most a következő lépés, hogy leállítják kb. 3 hónapra, de azután indulhat a lombik! :)
A teendőim, hogy ma elmegyünk a körzeti dokihoz a betegállomány miatt, majd hétfőn vissza a kórházba varratszedésre, majd utána vissza a lombikos dokihoz, akivel folytatjuk a kezelést.

Hát "röviden" ennyi...
Most itthon vagyok és lábadozom. Mindenki nagyon segítőkész. Az állatkák boldogsága határtalan. Igyekeznek minden egyes porcikájukkal hozzám bújni...