A Nagy család élete

Ahogy azt tegnap már beharangoztam, ma igencsak fárasztó napom volt. Pedig főnököm és kollégáim felmentettek a mai "segítséges" munkámtól. Itt is köszönet érte!
Reggel autóval indultunk el ketten a városba. Elég nagy dugóba keveredtünk, ezért Peti ki is szállt az út felénél... de így is beértünk időben. Ugyan kavarogtam párszor, mire parkolóhelyet találtam, de végül ez is megoldódott. Ezután már csak a doktor rendelőjét kellett felkutatnom. Először kartont csináltattam az ambulancián, majd lementem az alagsorba. Ott végig, körbe egy hosszú folyosón, majd fel a harmadikra. Na ott megtaláltam. :) Ezek után már csak egy iszonyatosan hosszú várakozásnak néztem elébe. Mikor világossá vált számomra, hogy a várakozási idő igen hosszúra nyúlik, le kellett mennem, hogy a parkolóórába dobjak egy kis pótlékot... Ezután még vártam majd egy órát, de végül csak találkoztam a doktor úrral. Átnéztük az eddigi zárójelentéseimet, beszélgettünk, majd megtárgyaltuk a továbbiakat is. Előtte ugyan egy kis fejrázással találtam szemben magam. Addig erősködtem, míg a doktor úr, csak elárulta az okot: Anno volt nekem 2 műtétem. A második fél évre rá, mint az első. És bizony mind a kettő nőgyógyászati, ugyanott történt beavatkozás. Ezzel csak azt akarta mondani, hogy mikor az első beavatkozást végezték, akkor már ott volt az a baj is, amit fél évre rá operáltak...  Tehát nagyon is látniuk kellett.... volna... :( Nem is csodálom, hogy az akkori orvosom, már nincs az intézményben!
Na de most a jövőbe tekintünk, ezért kaptam egy receptet, amivel átsétáltam a patikába. Ismét lementem az alagsorba, végigmentem a folyosón és megvettem az injekciót. Majd vissza a harmadikra, ahol megkaptam a szurit.
Előreláthatólag 6 hónapon keresztül kell mennem és havonta kapok majd egy-egy szurit. Mellékhatásként klimaxolni fogok. Nem lesz menstruációm, viszont jönnek majd a hőhullámok és az ingerlékenység. :( Ez utóbbinak Peti nem igazán örült! :) Doktor úr még elmondta, hogy sajnos elég nagy az esély rá, hogy az endometriózis idővel visszanő. Amitől talán véglegesen elmúlhat, az egy terhesség. És mivel ez természetesen tervben is van, ezért igyekszem csak erre koncentrálni! :)

A szuri után átmentem a kórházba, hogy a táppénzes papírt elintézzem. Itt hála az égnek gyorsabban mentek a dolgok... Csak kicsit kellett várnom az irodában, miután azonnal nyomtattak nekem egy új igazolást.

Még a kórházból telefonáltam a melóba, ahol megköszönték nekem, de megengedték, hogy hazamenjek. Még egyszer köszönöm, és tudom, hogy ma nagyon sok dolguk volt. Mégis nekem nagyon jól jött, hogy hazajöhettem. Nagyon fáradt voltam, fájt a fejem és a hátam (még most is), a bal oldalam feszített vagy valami nyomás volt ott, nem tudom...  (tuti a hormonok), alig bírtam már vezetni... Itthon aztán azonnal lefeküdtem aludni... Kutyáinknak ez nem jött jól, hiszen Ők egész délelőtt durmoltak, mégsem tudtam ébren maradni. :( Mondtam nekik, hogy ha rosszalkodni akarnak, azt inkább a hálón kívül tegyék, és tényleg mintha értették volna. Kint birkóztak egy keveset, majd bejöttek mellém aludni. Legalábbis gondolom, mert mikor felébredtem, már ott puhultak mellettem! :)

Délután még volt egy utam a háziorvoshoz. Szerencsére itt nem kellett várnom, mert kértem időpontot, bár a többi várakozó igen csúnyán nézett rám, mikor bementem előttük. Erre szokta mondani a doki, hogy bárki felemelheti a telefont időpontért, ne rám haragudjanak... És igaza is van! - Leadtam a helyes táppénzes papírt, Ő lepecsételte és a kezembe nyomta az Ő általa kiállított igazolásokat is. Ezután még érdeklődött az injekció kúra iránt és tanácsokat adott az esetleges panaszokra.
Nem maradt más hátra, csak hazajönni! Ekkor már majd szétrobbant a fejem és nem tudtam jobbra fordítani a fejem, úgy fájt a hátam is. Semmi másra nem vágyom most, mint egy kiadós alvásra a meleg paplan alatt!!!

Állatkákról nem is készült ma sajnos sok kép, hiszen szinte itthon sem voltunk...
De csak akad pár: - pl. a kutyók szokásos birkózásáról.

 

Cicáinkról: - Zeuszka fetrengése a fürdőben, természetesen a szeretett mérleg közelében!

Majd pihengélés a cicamínón:

Itt van Ábel, ahogy a konyhapulton várja a vacsit:

Majd nyújtózik egy hatalmasat az előszobában:

Vilmos herceg a fotel tetején:

És Lola: ha lehajolunk, hogy fényképezzük, azonnal megindul felénk! :)

Prémium képnek Masni: Nagyon türelmesen várt valamit a konyhában, pedig nem kapott semmit... Viszont Sütitől eltanulta a popójára leülést...