Míg a világban a gazdasági válság, addig nálam az érzelmi válság teszi furcsává a mindennapjaimat. Lassan biztos lehetek benne, hogy nálam így jelentkeznek a hormon injekció kúra által kiváltott klimax tünetei. Ma is sírtam, de előtte még veszekedtem is Petivel... Érdekes, mert néha olyan, mintha nem is Én lennék. A legfurább a dologban pedig az, hogy még nekem is fura! :) Délelőtt meg majdnem elaludtam a melóban, egyszerűen csukódott le a szemem, pedig fáradt sem hiszem, hogy voltam. Sokat aludtam, nem keltem korán... Mégis: egy másik furcsaság. Megpróbálom majd kezelni és irányítani magam, mert szegény környezetem sem érti. :(

Kora délután pedig keresztlányomért izgultam, aki ma ment szóbeli felvételi vizsgára egy igen kemény gimnáziumba. Előtte kapott egy lelkesítő és nyugtató sms-t, aztán majd meglátjuk... Személy szerint azt gondolom, hogy nagyon mély vízbe dobják a fiatalokat ezekkel a felvételikkel. Elég keményen nyomják: Egy héten 4 szóbeli. Ugyan nem tudom, hogy milyen kaliberű egy ilyen vizsga, de egy 14 évesnek tuti nem egyszerű.

Itthon pedig nem történt semmi extra. De addig jó, nem igaz? :)

Minden manóról hoztam esti pihengélős képet:
Vili eleinte az asztalom mellett kucorgott:

Majd átköltözött szerelméhez a fotelkájukra:

Ábel az asztalon hanyagul...

Zeusz pedig a pakolós asztal alatt:

 Kutyók? A lábamnál... :)

Prémium: A pici kutty!!! Valamit nagyon szeretne... :)