Sokáig vaciláltam, miről is írjak ma? Persze, hogy arról ami történt. Vagy inkább ami a leginkább megmaradt bennem... Vagy ami a legmélyebben érintett... Vagy ami a legfurcsább érzelmeket váltotta ki ma belőlem. Sajnos volt ilyen és nem kellemes.
Ma már másodjára kaptam egy "vicces" megjegyzést, miszerint néha dolgoznom is kéne. Mert hogy mostanság tényleg sokat hiányzom. Azt hiszem ez érthető jelen helyzetünkben, de ugye nem verjük nagy dobra... :( A múltkor igyekeztem elengedni a fülem mellett, de ma valahogy nem ment. És ráadásul ma bent ültem a gépemnél, csak Petinek kellett segítenem a Cafeteria felosztásában. Ez bizony igen sok időt vett igénybe, elvéve engem ezzel a munkától. Még mindig azt gondolom, hogy nem volt olyan nagyon szándékosan bántó ama megjegyzés, mégis elfordultam és kimentem a szobából. Nem bírtam... Aztán visszamentem, gyorsan felöltöztem és elköszöntem. Hazajöttem. Munka vége volt, tehát esedékes is volt, de tőlem ez azért furcsa. Már a lépcsőházban sírtam, nem bírtam ki az utcáig.
Szóval még mindig nagyon/túl érzékeny vagyok. :( Nagyon remélem, hogy ez csak a sok felgyülemlett hormon eredménye, mert régebben inkább dühös és mérges lettem volna, nem hogy még Én vonuljak el a sebeimet nyalogatni...
Peti próbált vigasztalni, megnyugtatni, de ilyenkor igazándiból senki sem tud. Egyszer már megfogadtam, hogy nem nyavalygok, ma azonban annyira rányomta a bélyegét az egész délutánomra ez az ügy, hogy nem is jut eszembe más. Hála az égnek, a hormon szurik véget értek, most már csak arra várok, hogy kiürüljenek belőlem... A sok hangulatingadozással és hőhullámmal együtt!
Ezen kívül mi is történt? Ma igen lehűlt a levegő, esett is az eső, így nem kellett locsolni. A bicajozást is kihagytam ma és kicsit vasaltam, kutyáztam és gépeztem délután. Na meg próbáltam kitalálni, mit is vegyek majd fel szombaton. Esküvőre megyünk ugyanis, de a fene tudja kiszámítani az időjárást mostanság...!
Állatkáink ma is, mint minden nap tüneményesek voltak. Érdekes módon velük nagyon igyekszem türelmes lenni, még ha rosszalkodnak is. Masni pl. jön és nyüszít, hogy ki akar menni, aztán mikor kiengedjük, le sem megy a teraszról. Tesz pár lépést, nézi, ahogy Süti elrohan a kert végébe, aztán már jön is hangoskodni az ajtóhoz, hogy ennyi elég volt, be is engedhetjük! Néha bizony elég nehéz ezt tolerálnom...
Amúgy persze tündér módon játszanak egymással és jönnek Ők is megnyugtatni. Annyira érezni mind a két tappancsoson, hogy nagyon hiányzunk nekik! Ha hazajövünk, igenis csak velük illik foglalkoznunk! :) Különben ránk másznak és úgysem hagynak békén... :)
Cicáinknál pedig elindult a fogyi projekt. Ez a legjobban Ábelt viseli meg. Mikor estére elfogynak a táp szemecskék a tálból, ott kell állnom felette, mert azonnal indul kishúgához és kitúrná Őt! Kis bélpoklosom, nekik is összeszűkül majd a gyomruk? így is 6szor kapnak enni egy nap, bár ez ugye elosztva: reggel 3szor 2 órán belül és este is 3szor kb. 2 órán belül.
Na mi jön most? Kééépek! :)
Zeusz tündér cicám játszott! Ritkán látom ilyen önfeledten játszani, bár ez igazándiból vadászat és a zsákmány kifárasztása:
Tanítványok:
Istenünk belelendült: :)
Vilmos kicsit távolabbról figyelt:
Kutyók pedig játszottak: Reggel...
És este...
Cicukák este: Vilmoska elmozdult napközben. Láttam! :D
Zeusz egy régi kedvelt helyén:
Lolika jön! :)
Kint most alig készült fotó:
A friss fű. Itt sem kellett locsolni.
Levendula: sajnos vakus kép...
Prémium: Közös hallgatózás. Anya-gazdi bent van...
Utolsó kommentek