Ma nagyon belehúztunk! :) Igaz, többször is elkezdett cseperegni az égi csapadék, néha még rá is kezdett, de Mi kitartottunk. Mivel holnap elutazunk, aztán Peti a hétvégére is marad, ezért ma mindenképpen végezni akartunk. És sikerült! :) Nagy szerepe van az esőnek ám a történetben, mert ha nem áztatta volna be a talajt már 2 napja, akkor most nem lennénk készen... Na meg még a locsolással is törődnünk kellett volna, ami időt vett volna el, stb, stb...
Szóval délelőtt már ki is vonultunk. Először a kocsifeljárónak álltunk neki. Olyan méretű gazokat húztunk ki a földből, hogy magunk sem hittük el! :D Egymásba kapaszkodtak és csak több gyökér együttes kioperálásával sikerült kihúzni. De sikerült!!! :)
Délelőtt készen is lettünk a kocsifeljáróval. Aztán ebéd és mini, eső miatti pihenő után nekiveselkedtünk az utolsó (háromszög) résznek. Itt megint csak gyökértengeres gazokba ütköztünk. Már fájt a derekam, nyűgös is voltam, kisütött a nap, amitől melegünk volt... Sehogy sem volt jó! De csináltuk, mert már látható volt, milyen lesz, ha végzünk! És szép lett. :)

Levezetésnek még Peti be is füvesítette a nagy részét. Azért nem az egészet, mert remélhetőleg a jövő héten jön majd a "léces ember" és akkor összemászkálná. Szóval azt a területet kihagytuk.
Ja, igen: Tegnap írtam, hogy a "régebbi léces ember" majd ma visszatelefonál, hogy mennyiért és mikor vállalná a munkát. Mivel ma nem telefonált (Hogy ez miért nem lep meg?), ezért asszem Ő végképp kiesett!

Kutyáinkról pár szó: Süti még mindig nem tetszett nekem reggel. Aztán rájöttünk, hogy valószínűleg csak fáradt. Nem ehhez van hozzászokva, hogy egész nap rohangál, hanem hogy egész nap bent pihen a házban. A furcsa az volt a dologban, hogy egész reggel bújt hozzánk, el nem mozdult volna mellőlünk. Ilyet asszem még sosem tapasztaltunk. Legalábbis ennyire nem! Masnihoz is furán viszonyult. Masni labdázni akart, még Sütit is invitálta, de Ő nem ment... Aztán gondoltam, megajándékozom Őket egy-egy rágcsával, hátha helyreáll kiskutyám lelki békéje. Ez hatott annyira, hogy rácuppant a csontra és el nem eresztette. Viszont mindenkit elzavart mellőle. Mikor a csont csak úgy ottmaradt egyedül, képes volt a macskákra is rámordulni, pedig azok kb. 2 méterre közelítették meg. Most is itt tartunk. Valahogy nagyon magáénak érzi azt a csontot és nem ereszti, rejtegeti. Édesem! Masni pedig játszana vele. De bízom benne, hogy ez nem is olyan lényeges, mint ahogy Én éreztem reggel...

Képeink:
Ama reggeli rágcsa:

 

Munka:
Kocsifeljáró reggel:

 

Hatalmasnál, hatalmasabb gazok:

Az itteni végeredmény:

Jéé, látszanak a virágaink! :)

Rövid ebéd:

Aztán rövid pihi: :)

 

Kis, köztes gazolás:

A nagy feladat előtt: A háromszög...

Csináltuk...

Kutyók közben vadásztak:

Majd hűsöltek:

És végül bealudtak:

Édeseim... Kicsit akadályoztak minket a befejezésben. De nem nagyon! :)

 

 
Csak elkészült ez a rész is! Elsimítás:

Ugye mennyivel szebb? :)

Kicsike maradék:

Amit végül egyedül szedtem ki...

Peti pedig nekiállt füvesíteni:

Még egy utolsó igazítás:

És ide is fűmag került:
Hogy itt mi lesz belőle??? Tiszta agyag ez a föld. De egy próbát megért...

Most ilyen: Peti még tapos... :)

 

Prémium: A szépségese virágzó "kék" Hortenziánk! :D