Egyre nehezebb a fenti "problémával" megküzdenem. Minden reggel Vilmos ébresztget. Jelzi, hogy üres a pocakjuk és jöhet a reggeli. Na már most, eddig majdhogynem pofozgatott is a manó - persze csak finoman... Aztán meg rágcsálta a hajamat. :) Tegnap meg ma viszont Vilike finomított a módszerein. Konkrétan csak bújt és puhult mellettem, ami annyira, de annyira jó érzés, hogy majd elolvadok tőle. Aztán persze ketten alszunk tovább! :)
Na de nem kell sokáig várni és megérkezik Ábel, aki hangosan virnyog egyet a fülembe, majd türelmetlenül toporog. Édes legbélpoklosabb maszatkám. :D
Ma reggel is később keltünk, később végeztünk a reggeli teendőkkel, később indultunk dolgozni, ezáltal pedig igen későn értünk be a melóba. :( Siralmas, hogy mennyire sokat késünk... Ami a munka szempontjából nem vészes, csak a mínusz óráim nőnek. Előbb-utóbb pedig vissza kell majd magamat tornászni a nullához, mert baj is lehet belőle.
Na de ettől eltekintve, megint csak egy átlagos nap volt a mai. Délután már mindenképpen locsolni kellett. A füvet nagyon is, mert több helyen már megint elkezdett olyan fura, fekete színe lenni. Igazából nem fekete, csak messziről... Szóval ma jól elárasztottam és még a billenőset is kiraktam. Volt még ma mosás és teregetés, de ez már csip-csup dolog, nem is szoktam megemlíteni.
Inkább nézzünk pár képet:
Cica manók:
Ábel: fel...
És le...
Kutya manók: tombolás itt...
És ott...
Mai prémiumok a kertes képek:
Szőlő...
Levendula... Háttérben Dália...
Utolsó kommentek