Vasárnap:
Építkezni jó móka? - Írta anno elég sokszor NaP, mikor blogunk indulásakor Ő is írogatott. :)
Mikor az ember úgy dönt, belevág egy építkezésbe, még nem igazán tudja, mi vár rá. Illetve sejti, de mindig reménykedik, hogy Nála majd tényleg rendben megy minden. Szerintem anno Velünk minden rossz megtörtént. Amit el lehetett rontani, azt elrontották. Aztán persze javítottak, korrigáltak, de... Az már nem lett ugyanolyan, csak olyan kompromisszumos, stb... És akkor még nem említettem az iszonyat sok idegeskedést és sírást, szorongást a vége felé.
Írom mindezt azért, mert ma megint voltunk Gabiék építkezésénél. Már többször lekopogtam, de szerintem eddig Náluk minden a legnagyobb rendben halad. Igaz, még igencsak az elején jár a dolog, de reménykedünk! ;) Már állnak a falak és a jövő héten megcsinálják a koszorút. Már nagyon is látni, mi hol lesz... Lehet kezdeni fejben berendezni a szobákat, a teraszt a kertet. :) Ez a része tényleg izgalmas!
Ma egyébként nem csak Gabiéknál jártunk. Peti ugye Szitus barátunknál töltötte a hétvégét. És mivel Ők is egy vadiúj építésű házban laknak, Engem is érdekelt a dolog. Azt hiszem tavaly fejezték be az egészet és mára egy szuper jól felszerelt, totálisan kész ház lett belőle. Gratulálok hozzá, tényleg nagyon szép!
Ám nem vagyunk egyformák: Mikor építkezésre adjuk a fejünket, nagyon is fontos szempont kell, hogy legyen: Nekünk mi a fontos! Mert nem mindegy, mekkora a telek, ahova építünk, lényegesek lehetnek a terepviszonyok és nem kis mértékben hatnak ki az adottságok, körülmények leendő életünkre. Pl. milyen maga a város? Milyen az út, utca? És akkor még nem is beszéltünk a leendő szomszédokról, akikről semmit nem tudunk...
Na mindegy, most nem akarom leírni a szempontokat, mert ezt tényleg mindenki saját maga tudja! A Mi szempontunk volt, hogy könnyű legyen a bejutás Pestre, elég nagy legyen a kert, amin lehetnek virágok, gyümölcsök és vetemény is. De ehhez képest viszonylagos nyugalmat is kerestünk. Utóbbit talán a hatalmas számú szomszédaink miatt nem találtuk meg. :O Egyéb tekintetben viszont nagyon jó otthont sikerült varázsolnunk. Hogy nincsen még kész? Na és? Fedél már van fölöttünk, a többi luxus meg majd idővel csak megérkezik. :D
A délutánt már le is írtam. A délelőttről pedig nem is tudnék mit írni. Nem történt semmi: pihiztünk. A manók is: a hálóban, Velem... :)
Ábel ma felugrott a hálóban lévő szekrény tetejére! :O Elég magas és nincs igazán mellette semmi, amit lépcsőnek használhatna. Fel még csak felkapaszkodott, bár csikorogtak a karmai rendesen. :) De le már nem akaródzott Neki ugrani. Talán az ágyra mert volna, csak ott feküdtünk hárman (Süti, Masni és Én, tehát az rizikós volt...). Szóval "megmentettem" kis vörös manómat, mert hoztam egy sámlit, felálltam rá és leemeltem Ábelt, aki addigra már a szekrény szélén topogott és nyávizott. Kis kincsem, azonnal hálásan bújt a vállamhoz, majd miután letettem, kirobogott a szobából! :)
A többit majd a képek:
Kutyákkal a hálóban... Reggeli pihi!
Aztán: A délelőtti pihi... :D
Cica bogyókkal:
Egy kis kert: Labdázás!!! "Dobjaddobjaddobjaaad!" :)
"Hozom! Hozom!' :)
Egy néző a teraszról: :)
Kerti kép ma nem nagyon készült. Talán csak ez itt: Végre beindult a pozsgás! :)
Labdázás után megint pihi! :D
Hármasban az előszobai kanapén:
Köszönik! Nagyon kényelmes. ;)
Délután: Szentendrén. Sétáltunk...
Tetszik! Szőlő lugas...
Fagyiztunk...
Vásárfia! Ők ott középen: hazajöttek Velünk... :)
Dunaparton... Magas!
Kicsit ferde... Bogi fotózta. :D
Utána, az említett építkezésen...
A ház:
Szemben a garázs, balra a bejárat:
Konyha és étkező:
Nappali, terasz ajtóval:
Kert felől:
A végére még egy itthoni, esti szüret! :)
Utolsó kommentek