Csütörtök:

Emlékszem még, mikor azt mondta nekem a Nagymamám, hogy anno régen, mikor Ő gyerek volt... Még nem is ünnepelték a névnapot. Ez valahogy mindig eszembe jut ilyenkor... 
Pedig ünnep nap volt a mai. Megtaláltak régi ismerősök, meglepik vártak és öröm, boldogság, kacagás és vidámság. No meg egy kis elkeseredés is, csak hogy teljes legyen a kép...

A süti mára megpuhult. Szuper finom lett, amit csak abból gondolok, hogy egészen hamar elfogyott mind! :O Dícsérték is rendesen, bár tehettem volna bele több lekvárt. 2 nap alatt annyira beszívta a tészta, hogy simán elfért volna benne mondjuk dupla adag. Ám így is finom volt, mert a tészta tutin sikerült. A titok pedig azt hiszem, tényleg a zsírban van. Egy linzer tésztába nem margarin való! ;)
Vittem még egy kis sós perecet és egy üveg szörpöt is a melóba. "Cserébe" pedig kaptam egy kis meglepit a kollégáimtól. Nagyon édesek, szuper módon meglepődtem. Régen kaptam poénos ajándékot, egyáltalán nem gondoltam rá. :)

Ezen kívül nem volt semmi extra. Munka után siettünk haza. Itthon vártak a tündér manók. Tomboltak egy kicsit a nappaliban, majd fürdetés következett Masni számára. Ma nem volt közben nevelés. Inkább olyan összebújós, nyugis hangulat varázsolása a fürdőszobába. Hááát, Masninak ez annyira nem jött be, lévén szegénykém a kádban volt, Mindenki más meg kint. :( A vége felé már eléggé nyöszörgött...

Képek:
Az előszobánk reggel: Ilyenkor nagyon szépen besüt a nap! Végig a házba... :)
 

Peti kérte, hogy rakjam be: Az utolsó fürt idei szőlő... Ma elfogyott!

 

Masnika a nappaliban: Hogy mit kérlelt? Biztos nem akart fürdeni... :O

De menni kellett!

A tmogató csapat: Mondjuk szerintem Sütit inkább Én támogattam...
Talán azt hitte, Masni után Ő következik. :O

 

Zeusz, a komoly! :)

Loló cica:

Vilmoska: tisztes távolban. Kint...

Mi pedig fürödtünk:

Majd törölköztünk:

 
Egy évvel ezelőtt...>>