Budapest Time
Kedd:
Csak kedd... ;)
Valamiféle mondvacsinált "ünnep" volt a mai, amin sikerült szuper ügyesen átsiklanunk. Remélem, ez nem cinikus, de annyira nem szeretem az ilyen kényszeres ünnepeket.
Mert ha valaki szeret, akkor az ne ilyenkor szeressen. Ne csak ilyenkor lepjen meg vagy ajándékozzon meg!!!
Bár biztos bennem van a hiba, mert Én szinte minden ünneppel így vagyok. Szorongató érzés a kényszeres ajándékozás, csak azért mert kell. :O
Nem azt mondom, hogy nem szeretm a meglepiket, de az ne korlátozódjon be pár napra. ;)
Na, miután jól leszóltam a Valentin-napot, vagy mi a csudát... :D Jöhet a mai napunk, ami megint csak semmi különösről nem szólt. Vagy mégis. ;)
Peti ma egyedül jött haza, mert Én bent maradtam a melóban, jobban mondva meló után egy előadásra mentem, amit egy neves pszichológus tartott. A téma: a stressz kezelés.
Jó volt, érthető volt és világos. Örülök, hogy ott voltam, bár megmondom őszintén legtöbbször csak bólogattam és helyeseltem, mert egy ideje igyekszem ezeket a pozitív dolgokat alkalmazni az életemben. Tényleg hatásos! :) Hosszú lenne ide mindent leírni, számomra a lényeg: a nyugalom, az egyszerűség és a pozitív gondolatok, boldog pillanatok. És igazából ennyi! A többi nem érdekes!!! Kvázi nincs is. ;)
Az előadás után a metrón szinte végig mosolyogtam. Néztem az embereket és valahogy még azon is nevetnem kellett, amin máskor bosszankodni szoktam. Köszönöm! :)
Ezután pedig Peti elém jött a metróhoz és robogtunk haza a manókhoz. Jó volt itthon lenni, Petivel beszélni, manókat puszilgatni és simizni...
Jajj, de összefüggéstelen lett ez a bejegyzés. :S
Na mindegy, ezek az érzéseim... ;)
Kép:
Zeuszka alszik... :)
Egy évvel ezelőtt...>>
Utolsó kommentek