Csütörtök:
Ma kellett visszamennünk a manókkal a dokinénihez. Siettünk hát haza meló után és hazaérve már indultunk is a rendelőbe. Ma nem voltak sokan, még várnunk sem kellett. Én sem voltam sem ideges, sem zaklatott, így a kutyók is nagyon ügyesek, de főleg nyugodtak voltak. Persze a vizsgálóasztalon mind ketten betojtak, de hát ezt már ismerjük... Bújtak Hozzán rettenetesen. ;)
A lényeg pedig, hogy bár már sokkal jobban vannak, azért ez még nem a teljes gyógyulás. A torkukban van valami kis habos trutyi, ami nagyon is utal a betegség jelenlétére. Ez sajna egy lassú lefolyású dolog... A bogyókat még jövő hét közepéig szedniük kell és a vasárnapi túrát tényleg ki kell hagyniuk. :S
Azt is megtudtam ám, hogy most nagyon sok kutya ment ilyen tünetekkel dokihoz. Azért járvány nincsen,de ez most egy makacs vírus...
Miután hazajöttünk, megkapták a vacsit, majd a gyógyszereket a manók. És ma végre Masni is lefetyelte a kanalas orvosságot, nem kellett fecskendőzni. Ravasz voltam, mert először Sütinek adtam és Masni már akkor nagyon nyalta a száját. ;) Aztán mikor a pici manó elé raktam az Ő adagját, mégis elfordult. De ugye Süti is érdeklődött és talán ezért, de Masnika csak belenyalt. :D Utána már bíztatásra megittaaz egészet. ;) Nagyon megdícsértem!!!
Kép? Na az nincsen sok...
Egy sziklakerti részlet:
Utolsó kommentek