5 éve ilyenkor... Már javában mulattunk! Akkor talán nem volt annyira szép az idő, mint ma, de nagyon pörgős nap volt, így nem is emlékszem igazán. Reggel ébredés, majd smink és fodrász, ami után egy kis pityergés következett. Azt hiszem a hajam nem tetszett éppen. Peti vigasztalt, majd egyszer csak már annyi idő volt, hogy jöttek a rokonok, öltözni kellett és minden helyre jött! Igaz, Peti segítségével öltöztem fel, de egyikünk sem az a babonás típus, nem is paráztunk rajta soha. :) 16.30-kor vonultunk be a terembe, ahol az anyakönyvvezető szinte azonnal a tárgyra tért! :D Gondolta, biztos, ami biztos, nehogy hiába mondja el a szövegét... És Mi kimondtuk! Gyűrűt húztunk, csókoltunk! A szülők pedig sírtak. :) Aztán elindult a menet és mindenki szerint is egy igen jó hangulatú, táncos-bulizós lagzit csaptunk hajnali 4-ig. :)
Az elmúlt 5 év nagyon gyorsan telt. Rövid volt, mégis zsúfolt. Felépítettük közös életünket, otthonunkat! Volt sok jó és rossz, de a jövőbe csakis derűsen tekintünk!
A mai napra természetesen ünneplést és romantikus hangulatot terveztünk. Ám ez a nap sem volt nyugisabb, mint bármelyik dolgos szombatunk. Reggel téli gumi cserére vittem az autót. Mire visszaértem, már itt volt a lakatos mester és javában szerelték az elválasztó kerítéseket és kapukat. Peti sódert, komposztot hordott, műtrágyát szórt, földet egyengetett és léceket festett. Én bevásároltam, takarítottam, ágyneműt cseréltem, mostam és teregettem.
A kajára ma nem volt gondom, ugyanis a reggelivel megleptem Petit. Hazafelé egy gyors étteremből hoztam kajcsit és forró italt. Ebédre pedig rendeltünk. A desszertet meglepetésnek szántam, a helyi cukrászdából hoztam egy picike csokitortát, rajta egy kék és egy fehér marcipán rózsával, ahogy az akkor is volt... :)
Kutyókákat eleinte megpróbáltuk a házban tartani, hogy ne legyenek láb alatt, na meg a munkások hegesztettek, vágtak, nehogy bajuk essen. De bent tomboltak, nem lehetett velük ezt elkövetni! Kiengedtük hát Őket a kertbe, ahol rettenetesen jól érezték magukat! Futkostak, birkóztak, ástak, szimatoltak!!! Nem hiába, megérezni, hogy hétközben nincsenek lefárasztva... Még most is itt kukorékolnak! :D
Sajnos a délután már nem volt ennyire felhőtlen. Már két napja éreztem, hogy bevonulni készültek az oroszok. (8 nappal korábban) Jelezték is, így már biztosnak volt mondható a dolog, szóval felkerestem a műtétet végző orvost. Nekem nagyon furcsa ezen jelenség, mert mióta minden hónapban meglátogatnak, sosem siettek vagy késtek, ha nem volt indokolt... A doki megnyugtatott, hogy nem Én vagyok az első, aki ilyen miatt telefonált, simán lehet pszichés oka és előrébb hoztuk a dátumot. December eleje helyett, most november végén lesz... Ami talán azért jobb, mert hamarabb túl leszek rajta.
Eddig volt bennem némi kétely, hogy kell-e ez nekem? Hát már nincs. A mai ájuldozással egybekötött görcsök után bizonyossá vált bennem a műtét szükségessége!
Megint nagyon sok képet sikerült kiválogatnom:
Kisautó már téli gumival gurult a garázsba! :)
Kerítések: Elöl...
Oldalt...
Peti és a sóder:
Átpakolta a leendő sziklakert helyére.
Innen még tavasszal tudunk belőle használni, a maradék pedig szintén jó alap talaj...
Munkák sorozata: Léc festés...
Műtrágya...
Mikor a kerítés készen lett és a munkások hazamentek, Peti csak akkor tudta befejezni a sóder áthordást és a föld elegyengetését: Oldalsó kerítés és Peti!
Első kerítés és a kukatároló teteje. Mert erről elfelejtettem írni, pedig nagyon jó, hogy ez is megvan. Igaz, csak a kerete, de erre jöhet a cserépléc és arra pedig maga a cserép. Télre már fedett lehet a kuka! :D
Föld egyengetés kutyák segítségével: A picike maradék kupac a ház mellé kerül holnap, mikor a kocsibeálló betonjai elkerülnek onnan...
Na a segítség nem mindig csak segítség. Süti és Masni úgy gondolhatták, hogy Peti egy helyre rossz földet rakhatott, mert elkezdték kiásni! :D
Szomszédaink is megcsodálták, hogy kutyáinknak milyen jó kis játszótere lesz. Ők pedig rögtön kis is próbálták!
Csak akkor lesznek majd itt a manók, ha Mi nem vagyunk itthon. Amúgy ugyanúgy hátrajöhetnek majd és ott is rohangászhatnak kedvükre! Ahogy azt ma is tették:
Masnika hanyatt... :D
A szép időre való tekintettel nagy szellőztetés volt ma.
Cicáinknak ezúttal volt is mit nézniük az ablakból:
Ábel nem ért rá bámészkodni. Nekem segített ágyneműt húzni...
És akkor ennyi munka után, a fontos eseméy! Az abroszt ugyan nem vasaltam ki, de a vázába friss virágot szedtem a kertből és a nászajándékba kapott névre szóló poharakkal terítettem:
Kajcsi: (Amiből még estére is maradt...)
És utána a torta. A gyertyát együtt fújtuk el és kívántunk...
Állatkáink nagyon tündérien viselkedtek. A kutyók felköltöztek a fotelba és onnan néztek csodálkozva, mi is történik az étkezőben:
Majd bealudtak a fáradtságtól:
Ahogy a cicókák is:
Prémiumnak kutyáink. Süti kezd rádöbbenni, hogy itt bizony kerítés lesz...
Masnika ugatva rohant felém. Valamit nagyon el akart nekem mesélni! :D
Utolsó kommentek