Ma már itthon hagytam az autót, hogy Peti el tudja vinni Zeusz manót az orvoshoz. Ez eddig rendben is van. Zeuszt ma mindenképpen vinni kellett, nem csak azért, mert a katéter már nem volt benne... Éjjel egészen hajnali 3-ig mellettem aludt. Csak úgy dugta a buksiját, nagyon kellett neki a közelségem, amitől Én majd elolvadtam. Iszonyatosan nehéz volt az oldalamon feküdni, de megtettem és csak simiztem, míg meg nem unta. Aztán hajnalban kijött és felfeküdt a kanapéra... Reggel ébredéskor vettük észre, hogy a katéter már nagyon kilóg. Egy vékony kis csövet kb. 5-8cm-re kihúzott magából a lurkó. Majd Peti kivitt a buszhoz és mire visszaért, már nem volt semmi Zeuszkában. Sikerült teljesen kioperálnia magából... :( Gondolom Én, hogy zavarta, de azért volt annak szerepe!
Peti délelőtt vitte az orvoshoz. Most nem volt telve a hólyagja. Kapott megint szurit, Mi meg tablettákat, amit holnaptól kell szájon át adni. Ezen kívül mehet minden nap 1db C-vitamin és a gyógytáp. Itthon Peti figyelgette Zeuszt, de még mindig nem nagyon megy neki a pisi. Próbálkozik, de csak alig jön valami... Most este Én is figyelgetem, bár eddig nem is próbálkozott. Mindenesetre, ha reggelig nem sikerül semmi, illetve erőlködni látjuk, akkor visszük az egyetemre!

Rólam annyit, hogy kis javulást azért érzek, mert nem fáj egész nap a mellkasom, viszont hajolni még mindig nehéz. A legrosszabb viszont, ha nevetek. Röhej, mert a jókedvtől gyorsabban gyógyulnék, nem? :)
Arra jöttem ma rá, miközben reggel döcögtem a melóba a jéghideg buszon, hogy vonattal mennyivel gyorsabb lenne. A vonat állomás még közelebb is van hozzánk, tehát benzin is kevesebb fogyna. Aztán meg mivel nincsen bérletem, még olcsóbb is. Ugyanis ha veszek 2 jegyet, akkor az többe kerül, mint a vonat! Lassabb is, hidegebb is... Tehát vonattal jöttem haza! Nyugisabb is volt, kényelmesebb is! Nagyon jó kis felfedezés volt részemről. Mondjuk ha azt veszem, hogy pár éve napi szinten használtam a vonatot, felfoghatjuk ezt a mai utazást egy nosztalgia útnak is! :)

A többi itthoni dolgokról a képek mesélnek majd.
Vilmoska a karácsonyfában: Az eszem megáll ezen a cicán... is... :)

Többiek már kitombolták magukat:

Már ugye a cicák. A kutyák csak ekkor lendültek bele... :)

Aztán egy kis déli tejfölös pörkölt maradék Őket is lenyugtatta:

Azért egy esti, új sípolós játék rágicsa nagyon feldobta Őket. Olyannyira, hogy kb. 5 perc múlva el is kellett venni. Süti nagyon rágni kezdte és teljesen bezsongtak. A cicákat támadták, ha közel jöttek, mert védték a sípolós bigyókat... :(

Prémium ma nincs. Helyette azt kérem, hogy legalább holnap éjfélig hanyagoljuk a tüzijátékokat. Légyszi!!!!  Azt megértem, ha valaki pont így akarja ünnepelni az új évet, de addig ne! Ma este megint kipróbálta valaki legújabb szerzeményét a környékünkön. Zeusz azonnal a szekrény alá bújt, Én meg már majdnem sírok emiatt. Szeretném, ha túllennénk már ezen a fránya betegségen... Holnap készülünk az egyetemre és még mindig vacilálok, hogy este merjem-e majd elkábítani a cicákat éjjel, hogy valahogyan átvészeljék a durrogtatásokat!? Feleslegesen nem szívesen nyomok beléjük nyugtatót, de látom, mennyire félnek és megijednek... Majd mikor látszólag megnyugszanak és lepihennek, minden kis apró neszre felriadnak... :(