Morfondíroztam, hogy ma miről is írjak... Végig arra gondoltam, hogy majd a "végre péntek" érzést elemzem, hiszen mérhetetlenül boldogok vagyunk ettől! Elég húzós volt ez a hét. Peti sokat túlórázott, Én pedig közben itthon álltam helyt. Már előre örültem, hogy ma este kihagyhatjuk a locsolást, hiszen megint jön a front... Aztán most ahogy elnézem, egyáltalán nem biztos, hogy esni is fog. :( Az éjjel kaptunk egy kis ízelítőt, ugyanis hajnali 1 körül arra ébredtem, hogy a viharos erejű szél csapkodja a bukóra hagyott ablakokat. Ettől persze Masnika megijedt és kiszökött a helyéről, be egyenesen a hálóba. Tényleg félt szegénykém, még remegett is. Igyekeztem megnyugtatni, bár őszintén szólva Én sem voltam teljesen nyugodt. Tombolt kint a szél és borogatta a virágládákat, na meg a sufnin lévő felhajlott bádogot csapkodta. Ez egy remek kis nyekergős hangot hallatott, így volt teljes az összkép. :( Gyorsan becsuktam az összes déli ablakot és visszafeküdtem az ágyba. Próbáltam volna aludni, de egyrészt állati fülledt volt a levegő, aztán meg Masni is megjelent még vagy 10szer, mire mégis csak megnyugodott. Valahogy csak elaludtam, majd hajnali 4-kor, mikor elvonult a szélvihar, újból kinyitottam a hálóban lévő ablakot. Végre volt friss levegő, Én is nyugodtabban aludhattam. Reggel aztán Petivel beszélgettünk. Én meséltem az éjszakai eseményeket, Ő pedig hatalmas szemeket meresztett, mert hogy semmire nem emlékezett. Mikor mondtam neki, hogy pedig a háló ablakát Ő csukta be, tehát kikelt az ágyból, majd visszafeküdt... Aztán meg Masnika párszor az Ő hátán ugrándozott, mikor bejött az ágyba... Peti csak csodálkozott! Mondtam is neki, hogy szeretnék Én így aludni, így pihenni. Nem kell mindig, csak legalább néha-néha! :D

Szóval most éjjelre vagy inkább hajnalra, de talán reggelre is ugyanilyen "vihar" várható. így hát meglocsoltunk mindent, kivéve a füvet... Előtte pedig darazsakat űztünk. Mikor hazajövünk ugyanis mindig körbejárom a kertet, amit a postaláda ellenőrzésével kezdek. Mikor a napraforgók mellett mentem, észrevettem, hogy baromi sok darázs dongja körül a növényeket. Már itt rosszra gondoltam, hiszen egyik napról a másikra, miért pont most kezdenék el ennyien pont ezeket a napraforgókat beporozni vagy mi...? Kerestem, kutattam, tekintgettem... Leginkább felfelé. És megtaláltam! :( A bejárati ajtó feletti előtető legtetején ücsörögtek vagy rajzottak vagy hogyan kell ezt mondani... Éppen fészket készültek verni a darazsak. Vagy talán már meg is tették, ez számomra még mindig kérdéses. A lényeg, hogy ott voltak és ezt meg kellett oldani. A kifüstölés jutott eszünkbe a legelőször, de ugye a tető fából van, tehát ezen ötletünket gyorsan elvetettük. Peti konzultált Szitus barátjával, aki azt mondta, hogy ha van itthon rovarirtó, az is jó lesz. Az biztos, hogy páran elmennek, vagy talán mindenki... Mindenesetre a "kezelés" után pár órával érdemes újból megnézni, visszajöttek-e páran. És akkor persze megismételni a kezelést. így is tettünk. Peti befújta: először a napraforgókat, aztán a "fészket". Csak úgy rajzottak ki a darazsak. Nem voltak olyan sokat, talán tényleg csak most kezdték építeni leendő otthonukat. Mikor mindenki eltűnt, mentünk Mi is a dolgunkra, majd 2 óra múlva, mikor 2 darázs még mindig ott tanyázott, Peti megint lefújta őket. Háááát, megküzdöttünk velük! Hogy holnap folytatódik-e a harc...? Meglátjuk! :)

Képeink:
Reggeli cica csapat:

Kutya buli:

Délután: Napraforgók...

A megtalált "fészek":

Támadás:

Prémium: Masnika... Árnyékban... Hűsöl... Fűben... :)