Kedd:

Bajom van... :( A bloggal, a nyilvánossággal és ezzel az egész világgal. :(
Az a baj, hogy már nem tudok ennyi mindent magamba fojtani és mindig, mindenkiről, mindenről csak jót, bűbájosat és szépet írni.

Minden bejegyzés előtt morfondírozok, hogy ma miről is írjak?
Mert igenis történnek Velünk dolgok, érnek Minket behatások, érzések és a többi... Csak igyekszünk gondosan ügyelni arra, hogy senkit ne sértsünk meg, plusz megtartsuk azt, hogy itt minden szép és jó és boldogságos.

Hát nem! :S
Ma megint nagyon elkeseredtem...

Tényleg ennyire rossz emberek lennénk? Tényleg ennyire nehéz minket elviselni és a közelünkben élni? Tényleg ennyire csak Mi lógunk ki a sorból és tényleg mindig csak Mi vagyunk azok, akikre kígyót-békát lehet kiabálni?
Ha valaki szól, az miért nem néz egy kicsit előbb magába és gondolja végig, hogy "Ő mindig mindent csak jól csinál? Szerinte Ő nem zavar esetleg Minket és másokat?"
Az Isten szerelmére! Különböző emberek vagyunk!!! Miért nem viseljük el egymást???
Vagy ha már szól, azt miért nem emberségesen, tisztelettel és illedelmesen teszi??? Leginkább ez hiányzik...

Én sem szólok azért, mert valakinek hangosan visítanak a gyerekei, mert elfogadom, hogy Ők így élnek. Gyerekek, hangosak, stb...
Én sem szólok azért, ha valaki néha iszonyatos hangerővel hallgatja a kedvenc zenéjét, úgy, hogy még nálunk a házban is hallani... Ő így szereti, elfogadom.
Én sem szólok azért, mert a kerítésem közvetlen közelébe került a komposztos láda, amibe egész faágakat raknak, ami soha az életbe nem fog komposztálódni, max. rohadni. És a kutyáim egész nyáron odamentek szaglászni, motozni, mert valszeg laktak benne rágcsálók. Megoldottam, eltakartam.
Én sem szólok azért, mert van, akinek egész éjjel ugat a kutyája. Nyáron idegesítő és nehezen lehet elaludni, pláne egy fárasztó nap után. De van ablakom, becsukom... Plusz elfogadom: kutya! ugat, ugasson!
Azért sem szólok, mert egy másik kutya egész délután ugat a gazdija után, ha az az utcán trécsel, játszik, stb... Elfogadom: kutya!
És még azért sem szólok, ha hazaérve nem tudok befordulni az utcába, mert kismotorok, homokozó lapátok hevernek szanaszét, plusz mini (2-3-4 éves) gyerekek totyognak az utcában. Még azt is türelmesen kivárom, míg Anyuka szintén nagyon türelmesen és lassan odamegy és arrébb tessékeli a gyereket. Elfogadom, hisz nem az Én dolgom. Engem máshogy neveltek...
És még sorolhatnám...

Lehet, hogy Én vagyok antiszociális, de lakóparkban élni Nagyon Szar!!!

A lakópark 90%-a ikerház, nagyon kicsi kerttel. Közel vannak egymáshoz a házak, szinte nincsen magánélet. Aki meg egy fáradt nap után nem kíván a szomszédaival bulizni, azt rögtön furcsának gondolják és megbélyegzik. Ez a mai valóság! Ez a mai Magyarország! :S
Ettől Én nagyon szomorú vagyok és bocsi, de ki kellett írnom magamból.

Viszont döntést hoztam: Ezentúl komolyan nem lesz mindennapos blog bejegyzés. Nincsen kedvem, sem energiám rá... Ha történik valami (És sokszor szokott), akkor természetesen megörökítem és valszeg még képek is fognak születni. De hogy Én minden nap írjak, azt nem ígérem. Evvan...

Ma egyébként Peti itthon volt. Délelőtt nem tudott nagyon ténykedni, hiszen esett az eső. Délután azonban nekiállt a kis virágoskertnek. Leterítette a fóliát, este pedig ráöntöttük a fakérget... Én kicsit később jöttem haza a szokásosnál, így most fáradt vagyok. Még vasaltam, kaját adagoltam, aztán megyek is aludni.

Sok kép készült!
Júdásfa termése:

Napszemvirág! :)

Ha már utca...
A betondarabok alatt is virágok vannak. Ugyanilyen napszemvirág, plusz sziklakerti fehérke...
A betondarabokat NEM mi raktuk ide. No comment. :(

Berkenye idén is sok lesz ;)

Kamillák: Masninak is tetszik. :)

Sásliliom bimbó:

Meggy :)

Virágoskert projekt:

Fólia...

Őrkutty :)

Fakéreg már este...

Egy évvel ezelőtt...>>