Budapest Time
A másfél hetes összezártság alatt Zeusz és Vili nagyon összeszokott. Az első nap még fújtak egymásra, most meg már folyton együtt játszanak. Zeusz sokkal nagyobb, de nagyon vigyáz Vilire. Ha néha-néha visítani kezd Vili, akkor rögtön hátraugrik, és figyeli a kismacskát.
A macskáknál a hanyattfekvés nem a megadás jele. Ebben a pózban nagyon szépen tudnak négy lábbal karmolni. Azért lehet, hogy itt épp valami rövidzárlat van...
Mai mottónk: nem kikerüljük, hanem átvágunk rajta!
Nem hagyjuk békén Zeuszt.
Szemezés.
Lebuktunk.
Figyeljétek ezt a tekintetet! Hát nem zabálnivaló!
Vili a környezettel is teljesen megbarátkozott, magabiztosan csámborog fel és alá. Aludni sem az előszoba szekrény mögött szokott már, hanem felváltva itt, vagy ott. Például a cicamínó, a könyvespolc és a fal közé befészkelődve.
Ennyit mára a benti macskapopulációról.
Utolsó kommentek