Igen, igen. Ma hazahoztuk új lakóinkat, kis manó kutyusainkat.
Peti hősiesen levezetett 350 km-t. Köszönet a kollégáknak és főnökeinknek, hogy már délután 3-kor elindulhattunk. Ennek köszönhetően már este 7-re itthon is voltunk.
Először Masniért mentünk, a Jack Russell terrier kislányért. Elámultunk, hogy bár nőtt utosló találkozásunk óta, mégis mennyire kicsike... :) Füzesabonyig egyedül volt a számukra előre elkészített dobozban. Néha persze ki kellett vennem és az ölemben simogatnom! :)))
Aztán Süti, a beagle kislány is csatlakozott. Na Ő mostanra egy kis gombóccá változott és szembetűnően duplájára nőtt. Igazából kétszer akkora, mint Masnika.
Az utazás teljesen rendben telt. Azt gondoltam, majd végignyüszítik nekünk az utat, de nem így történt. Masni hamar elfáradt és a doboz egyik sarkába elvonulva lepihent. Süti nagyon vadóckán viselkedett. Először Masninál, majd nálam próbálkozott egy kis játékkal. Masni igencsak harciasan adta tudtára, hogy most Ő bizony alszik, kéretik nyugton hagyni... Budapestre érve már Sütike is elfáradt és elnyújtózott a dobozban.
Itthon először bejöttünk és a cicáknak adtunk enni. Majd behoztuk a kutyikat és kiengedtük a cicókat. A kutyik igazából észre sem veszik a cicókat, Zeusz és Vili azonban fentről szemléli az újdonsült albérlőket. Ez most is így van, majd megszokják Őket és minden rendben lesz...
Amúgy a ház előszobájában leválasztottunk egy részt, ott van most is Masni és Süti, na meg a hatalmas ágyikójuk. Olyannyira nagy és "hatalmas" a pereme, hogy Masni nem is tud csak úgy belemenni. Csinálni kellett egy rögtönzött kis lépcsőt és Ő azon keresztül mászik az ágyikóba.... :) Nagyon édesdeden tudnak aludni, a hangjukat sem hallani. Reméljük ez éjszaka is emígyen telik majd el!

És a várva várt képek:
Utazás:














































































































































































És itthon: