Budapest Time
Peti szerint az előző bejegyzés elég kuszára sikeredett. De nem is csoda, nagyon zaklatott voltam. Ahogy írtuk, fél 4-kor indultunk a kórházba, mivel Masni mindent azonnal kihányt és aztán megint csak hányt... Már-már folyamatosan. Bent azonnal infúzió. Közben pedig tanakodtunk, hogy mit csináljunk. A dokinéni ajánlotta, hogy vetessük fel a kórházba, intenzív osztályra, ott mindent megtesznek és állandó felügyelet van. Mi viszont nem lehetünk mellette, csak látogatni lehet naponta egyszer. Nagyon nehéz otthagyni egy ilyen kis csöppséget. Megkérdeztük Márti doki néninket is a dologról. Ő mindenképpen azt javasolta, hogy ultrahangoztassuk meg. Ha az egyetemen nem teszik meg, vigyük el máshova, ahol igen. Attól tartott, hogy összecsúsztak a kis belei és akkor műteni kell, hiába az infúzió is.
Az infúzió lefolyt és elmondtuk az előbbieket az ambuláns dokinéninek. Közben el kell mondanom, hogy nagyon sírtam. Nem tudtam megállni. Nagyon aggódtam és még most is aggódom a kis prücsök miatt. Nem is tudom, hogyan történt, de valahonnan mégis előkerült egy ultrahangos helység. Ott volt kb. 3 lépésre, csak biztos nem lehet az ünnepek alatt használni, nem tudom. De nem is kérdeztem. Örülök, hogy megnézték, mert így biztosabbra mehettünk. Amit láttak, hogy a bélfalak nagyon csúnyák, nagyon vastagok, de nincsenek összecsúszva. Ez jó.
Látva Masnikát, aki már a kis fejét is alig tartotta, úgy döntöttünk, hogy bent hagyjuk. Elmondták, hogy folyamatos infúziót kap majd és melegítő párnára teszik. Nagyon bőgtem, de jobb neki most a szakértő kezek között!
Az éjszaka nehezen és lassan telt. Érdekes módon mind két cica hozzámbújt az ágyban. Érezhették, hogy zaklatott vagyok. Nagyon jól esett. Sütikém kb. reggel 4-ig bírta nélkülünk. Akkor nagy nyüszítésbe kezdett. Ki kellett hozzá mennem kicsit játszani és kaját is kapott. Aztán visszaaludt. Kb. 6-kor megint hiányolt minket. Ekkor már nagyon fáradt voltam. Peti látta ezt és most Ő ment ki Sütit megnyugtatni. Az a fontos neki, hogy a közelében legyünk!
Reggel a szokásos procedúráink (Süti fülcsepp, híg kaki miatti bogyó, és cicák etetése, alomtisztítás, stb...) után 8-kor indultunk a kórházba. Nagyon féltem, de bíztam benne, hogy jó híreket kapunk. Süti megkapta az antibiotikum injekcióját, ami nem esett neki valami jól. A doki mondta is, hogy csípni fog és ennek Süti hangot is adott. A lényeg, hogy Ő jól van. Már itt megtudtuk, hogy Masni átvészelte az éjszakát. Kicsit megnyugodtam. Majd átmentünk a kisállat kórház várójába, ahol kezünkbe adták Masnit. Megint sírtam, de próbáltam erős maradni. Megtudtuk, hogy Masni éjjel is kapott infúziót és nem hányt, ami talán a hányáscsillapítóknak köszönhető. Többet majd akkor tudunk, ha du. 1 és 2 között telefonálunk a doktornőnek.
Masni ugyanolyan gyenge még. A kezünkben egy kicsit nézelődött, majd lefeküdt aludni. Én mintha azt látnám rajta, hogy a fejét sokkal jobban forgatta, mint tegnap, mikor alig bírta tartani. Talán ez javulás is lehet, de az is lehet, hogy csak Én akarom ezt látni. Mindesetre nem romlott! És ez tényleg szuper!!! Kb. fél órát lehetett nálunk, aztán vitték, mert jött az újabb infúzió. Az asszintensnő nagyon aranyos volt. Mondta, hogy délután is bejöhetünk még egyszer. Mikor vitte el Masnit, láttam, hogy megpuszilta a kis fejét. Nagyon szeretik Őt ott bent. Bízom benne, hogy mindent megtesznek!
A látogatás képei:
Süti nagyon ügyesen viselkedett. Közben a kosárban pihent:
Az infúzió lefolyt és elmondtuk az előbbieket az ambuláns dokinéninek. Közben el kell mondanom, hogy nagyon sírtam. Nem tudtam megállni. Nagyon aggódtam és még most is aggódom a kis prücsök miatt. Nem is tudom, hogyan történt, de valahonnan mégis előkerült egy ultrahangos helység. Ott volt kb. 3 lépésre, csak biztos nem lehet az ünnepek alatt használni, nem tudom. De nem is kérdeztem. Örülök, hogy megnézték, mert így biztosabbra mehettünk. Amit láttak, hogy a bélfalak nagyon csúnyák, nagyon vastagok, de nincsenek összecsúszva. Ez jó.
Látva Masnikát, aki már a kis fejét is alig tartotta, úgy döntöttünk, hogy bent hagyjuk. Elmondták, hogy folyamatos infúziót kap majd és melegítő párnára teszik. Nagyon bőgtem, de jobb neki most a szakértő kezek között!
Az éjszaka nehezen és lassan telt. Érdekes módon mind két cica hozzámbújt az ágyban. Érezhették, hogy zaklatott vagyok. Nagyon jól esett. Sütikém kb. reggel 4-ig bírta nélkülünk. Akkor nagy nyüszítésbe kezdett. Ki kellett hozzá mennem kicsit játszani és kaját is kapott. Aztán visszaaludt. Kb. 6-kor megint hiányolt minket. Ekkor már nagyon fáradt voltam. Peti látta ezt és most Ő ment ki Sütit megnyugtatni. Az a fontos neki, hogy a közelében legyünk!
Reggel a szokásos procedúráink (Süti fülcsepp, híg kaki miatti bogyó, és cicák etetése, alomtisztítás, stb...) után 8-kor indultunk a kórházba. Nagyon féltem, de bíztam benne, hogy jó híreket kapunk. Süti megkapta az antibiotikum injekcióját, ami nem esett neki valami jól. A doki mondta is, hogy csípni fog és ennek Süti hangot is adott. A lényeg, hogy Ő jól van. Már itt megtudtuk, hogy Masni átvészelte az éjszakát. Kicsit megnyugodtam. Majd átmentünk a kisállat kórház várójába, ahol kezünkbe adták Masnit. Megint sírtam, de próbáltam erős maradni. Megtudtuk, hogy Masni éjjel is kapott infúziót és nem hányt, ami talán a hányáscsillapítóknak köszönhető. Többet majd akkor tudunk, ha du. 1 és 2 között telefonálunk a doktornőnek.
Masni ugyanolyan gyenge még. A kezünkben egy kicsit nézelődött, majd lefeküdt aludni. Én mintha azt látnám rajta, hogy a fejét sokkal jobban forgatta, mint tegnap, mikor alig bírta tartani. Talán ez javulás is lehet, de az is lehet, hogy csak Én akarom ezt látni. Mindesetre nem romlott! És ez tényleg szuper!!! Kb. fél órát lehetett nálunk, aztán vitték, mert jött az újabb infúzió. Az asszintensnő nagyon aranyos volt. Mondta, hogy délután is bejöhetünk még egyszer. Mikor vitte el Masnit, láttam, hogy megpuszilta a kis fejét. Nagyon szeretik Őt ott bent. Bízom benne, hogy mindent megtesznek!
A látogatás képei:
Süti nagyon ügyesen viselkedett. Közben a kosárban pihent:
Utolsó kommentek